Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-10-01 / 7. szám
é.oldil Magyar Végvár 1953 október vatott államférfiakat tudott adni az országnak; mert régi kör Zösségi szelleme kialvoban volt és a vezetők csak pártszempontok látóköréből tudták megítélni az akkor még szuverén és a régi történelmi területeket birtokló királyság összes problémáit. A Trianon előtti Magyar Királyság nem volt szuverénál'lám. - Ezt Mohács örökségének köszönhette. - A magyar népben, évszázados megpróbáltatásai alatt fokozatosan újraélednek a hajdani államfenntarto képességek. Ez kizáróla: azoknak a magyaroknak az érdeme, akik a magycrság szellemi életének minden területén hivatott vezetőknek bizonyul ■ tak és megerositik a népben a magyar közösségi érzetet. Az ország tehát fokozatosan visszanyeri hajdani területi épségét és szuverénitásának ama elemeit, melyeket az akkori viszonyok között egy dualisztikus Monarchia kebelében birtokolhat. De oz I. világháború korszakában a magyarság nem tud olyan államférfiakat felmutatni, akik képesek - kizárólag a magycr érdekszempontok szerint - sikeresen irányítani a Királyság bel és külpolitikáját. Tehát megismétlődik Moháéi természetesen korszerű változatban. Mert külső ellenséges erők céltudatosan kihasználják az áIlám akkori belső,meg oldatlan problémáit a maguk előnyére. Az ezeréves államot szétrombolják, területének nagyrészétől megfosztják, színmagyar lakosságának millióit erőszakkal idegen államok pol ■ gáraivá teszik s végül - a demokrácia megcsúfolására - a megcsonkított és életképtelenné tett részének ajándékként i megadják teljes szuverénitását. A II. világháború előtti és utáni eseményeket felesleges! részletesen ismertetni. - Ha a széthúzás, a pártszempontokj mindenáron való érvényesítése és az igazi államférfiui tehetségek hiánya jellemezte Mohács és Trianon korszakait, pon-: tosan ezek a fogyatékosságok jellemzik napjaink korszakát is. Amiként a múltban, az akkori pártok és pártvezérek egymást okolták az Országot ért balsikerekért és üldözték-, bűn tették egyik párt magyarjai a másik párt magyarjait, saját pártpolitikai 'igazságaikra' támaszkodva, épp úgy cselekednek ma is a pártok. A múltban is egyetértést, összefogást, önzetlenséget hirdettek és követeltek másoktól az egyespárt1 vezérek, akárcsak ma; de a múltban maguk nem jártak elől j jopéldával e téren, akárcsak ma;. Régen is külső erőktől vár tak segítséget és felszabadítást, hasonlóan mint ma, de a múltban is megfeledkeztek arról, hogy a magyar nép gondol kozásmodjának erkölcsi és szellemi megújhodása és megerősítése nélkül az ország semmi tartós hasznát nem veszi akül-? sŐ erők támogatásának. ..Vájjon vannak-e és ha vannak:ér-| vényesülni fognak-e azok a magycrok, ckik - ha eljön az j idő" - pártpolitikáktól mentesen megoldják ezt az utóbbi fel adatot? Minden józanul gondolkozó magyar tudja, hogy számtalan nehéz - szinte megoldhatatlannak látszó - problémává kell megbirkózni ma és a jövőben azoknak a politikusoknak) akik felelősség-érzettel merik vállalni az ország sorsának irányitását. Tudjuk, hogy ezer és ezer akadályt kell elháritaniok, bel és külpolitikai téren, hogy száz és száz érdekéi lentétet elsimíthassanak, jogos érdekeket okosan kielégítsenek és hibákat jovátegyenek vagy igazi bűnöket igazságosan büntessenek. ) Mert tudjuk, hogy a múltban voltak ki nem elégített jogos igények, voltak tévedések és hibák és voltak bűnök is, melyek együttesen közreműködtek abban,hogy hogy az ország abba a helyzetbe jusson, ahol ma van. Csak egyet nem tudunk elhinni. Azt, hogy ezeréves magyar múltúnkban minden olyan rossz volt, amit elődeink alkottak, mint amilyennek ma, ellenfeleink és egyes velük egyetértő" magyarok állítják.- Mert a magyarság ellenfeleitől származik az a kijelentés, hogy az ezeréves múlt nem igazolja egy állam létének jogosságát, ha az az állam'vétett' polgárainak 'jogos' érdekei ellen. Több, mint harminc évvel ezelőtt hangzott el egy 'demokratikus' nak és 'á llamférfiunak1 tartott gyűlölködő dilettáns szájából ez a kijelentés, Trianon igazolása céljából. - Akkor mi igazolja a magyar nép államalkotó képességeit, ha ' nem egy ezeréves 'gyakorlati1 múlt? Záradékul egy régi igazságra hívom fel a figyelmei Egy nép igazi államfenntartó képességeit nem a /békeidők, mégkevésbbé a győztes hó boruk utáni alkotásaiból, hanem balsorsában, főként vesztett háborúk után tanúsított magatartásából lehet helyesen megítélni. Ha egy nép megpróbáltatásai során nem képes olyan szervező és vezető embereket adni önmagának, akik közösségi érdekeit megfelelően tudják szolgálni, akkor az a nép bizonyítja, hogy nem alkalmas az önálló állami életre és meg' érdemli, hogy jövőjét idegen erők, idegen érdekek szerint irányítsák. * * * * * * * * * * Most, hogy e I o I v as tam , amit fentebb ir•tam, látom, hogy az sok gyakorlati politikus szemében csupán üres, tudományos elmélkedés, mert egy csepp prak tikus tanács sincs benne arra, hogy mi legyen egy pártpolitikus első teendője, hogy államférfivá váljék. Magam sem tudok okosabb tanácsot adni ezeknek, mint amit évekkel ezelőtt egy öreg falusi cipészmestertől hallottam, akiben több áIIamalkoto magyar itélőképes ség lakozott, mint száz politizáló városi urban. - Az örec ■röviden és drasztikusan ekként jelölte meg az elsö államférfiui lépést a jelenlegi helyzetben: "Kibogozni a kutyák farkát 1" Aztán közölte velem a magyarázatot: Egyszer néhány erős és kalandozó kutya, véres küz delem árán, zsákmányul ejtett egy vaddisznót és lakmároztak rajta. A hiuz, a vadmacska, a róka, a nyest, meg a többi kis ragadozóirigykedve nézte őket, de nem mertek közeledni hozzájuk. Ekkor a róka igy szólt: Várjatok! ■Titokban összekötözöm farkukat! A kutyák bátrak, de ostobák! Egymást fogják okolni és marni az összekötözött farkukért és akkor nem érnek rá velünk törődni.. .Igy is történt. A kis ragadozók a prédát már régen feldarabolták és elhurcolták, de az ostoba kutyák még mindig egymást marják farkaik miatt. -OLVASD, TERJESZD A MAGYAR VEGVÁR-T. EZ A LAP HARCOL A KERESZTÉNY MAGYAR NAPILAP MEGTEREMTÉSÉÉRT, AMELY HARCRA MINDEN BECSÜLETES MAGYAR SEGÍTSÉGÉT KÉRI. A haza mindenek előtt!
