Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-10-01 / 7. szám
^.oicica Magycr Végvár 1953 október A MAGYAR BETŰ HIVATASA Nem a külső ellenség a legveszedelmesebb. Nagyobb tragédia a belső ellenség. Tompával panaszkodhatunk mi is: 'Nem elég,hogy mint tölgy kivágatánk, A kidőlt fában őrlő szu lakik, S honfi honfira vádaskodik." A Hazát csak a honfiak szeretete és egymást megbecsülése tudja fenntartani és visszaszerezni. Hogyan kívánhatjuk, hogy az ellenség becsüljön minket, ha mi sem becsüljük egymást? Miért kifogásoljuk, hogy az ellenség vádakat kovácsol az Otthon ellen, amikor mi is ugyanazt tesszük idekint egymással szemben? Zrínyi felszólítása nemcsak a külső ellenségnek szol, hanem a belsőnek is: Ne bántsd a magyart! A VASFÜGGÖNY GYILKOSAIHOZ Egységre lenne leginkább szükségünk s éppen ez nincs meg. Ez már igen sokszor volt a vesztünk, ahogy Kisfaludy panaszosan irja: "Egységünk történ törve, hanyatló erőnk. A sorvasztó láncz igy kész le hazánkra; Nem! nem az ellenség, önfia vágta sebét!" A népeket elválasztó Vasfüggöny gyilkos valami, ■de még gyilkosabb, ha azt önmagunk állítjuk fel önma - gunk közé. Emigrációnkban pedig pontosan ez történik. Szertelen gog, felvágás és lenézés egyrészt, másrészt meg a beteges 'Minderwertigkeitsgefühl' a gyűlölet és megosztodás Vasfüggönyét építi ki a hazátlanságban. Emigrációnk egyik legnagyobb bűne és szégyene! A kommunista osztólytalanság nagy eretnekség,de a szélsőséges osztályöntudat szintén az. Mindkettő: az értelmiség, a középosztály szívből való'gyűlölete és a múlt szertelen fitogtatása pusztit közöttünk és veri az éket a magyar és magyar közé. Persze, hogy igy nem tud megférni idegen ország egyazon szeretetházában két ma— gyár sem. Még akkor is nehezen, ha a ház két legtávolabbi részébe helyezik szét Őket. 'En katonatiszt felesége vagyok, amaz csak mérnöké' s igy megy a rongyrázás. Pedig az Úristen közös hazátlansággal, közös nincstelenséggel, közös szenvedéssel bizonyára valamire tanítani szándékozik bennünket. Emigrációnkban a szétbontó erők dolgoznak. Pedig nekünk az ellenség szétszórásában egységesítő erőre lenne éppen szükségünk. Miért panaszkodunk az ellenség magyartiprásán, ha magunk sem vagyunk különbek? A Vasfüggöny szétbontása nemzetközi követelmény De előbb az emigráció Vasfüggönyét kell lebontani. Ne feledjük egy percig se: nem érdemeljük meg az előbbit, ha nem vagyunk hajlandók megtenni a másikat. A magyarságnak a pogány félholddal való küzdelme a végvárákban folyt. Ma a sarló-kalapács ellen nem 1 kőből épült várakban folyik a harc. A ma végvári harcának színhelye a magyar lélek. Az emigrácios magyar lélek eléggé beteges, fogyatékos, sokszor a pudvásodás jelét mutatja. Viszont, hála Isten, ez csak az érem egyik oldala. Epen ezért hiszek minden fogyatékosság ellenére is a magyar lélek életerejében. S következőleg a szent magyar tavaszban is, amely eljön, mert el kell, hogy jöjjön! Írónak lenni mindig szent hivatást jelent. Nemzetszol-' qálatot, az igazság követségét, papi funkciót. Az iro tollaj kard az igazság, a jóság és a szépség győzelmének kivivá-' sóra. Méltatlan az iroi névre az, aki talentumát önkeresésre és cnruklámozásra forditja, klikkek és pártok szolgálatába állítja, a hamisság terjesztésére használja. Mit szolgálnak az emigrácios sajtótermékek? Nem egy a szűk ma, a mulo perc, az érdek, a haszon szemszögéből tálalja fel az eseményeket. Szenzációval fel-dagasztják lényegesség ami lényegtelen s agyonhallgatják vagy nyíltan ledorongolják ami fontos. Rögtön kiderül minden, csak azt kell nézni: kiket dicsérnek, kiket mellőznek vagy pocskondiáznak felelőtlenül. Nem egynek, mintha a magyarság megosztása és elerotlenitése lenne a célja. Nem egy kimondottan emigrácios pletykafészek. Megáll az ember nek az esze; ezek merészelnek az emigrácios közvélemény I irányításához nyúlni? Hála Isten, van sok komoly sajtótermékünk is. De ezek legtöbbször érdektelenség következtében anyagi nehézségekkel küzdenek s amazok hangos rikácsolásától majd elnémulnak vagy alig hallatszik hangjuk. Hol is vannak tulajdon ■ képpen emigrációnk keresztény magyar tömegei? Otthon tűzzel-vassal irtják ezt a szellemet, itt kint pedig mi is kö zönnyel viseltetünk vele szemben? Hol is van emigrációnk keresztény magyar népe, amelynek immár 9 éves hontalanság aiatt mégis csak illett volna egy átütő napilapot vagy egy egyetemes hetilapot létrehozni. S ezen felül még egy komoly idegen-nyelvű folyóiratot is. Hol vannak mindezek ? Ez emigrációnk történelmi felelősségéhez tartozik. írókéhoz és olvasókéhoz egyaránt] Valaki találóan mondta: egy népnek olyan újságjai vannak, amilyeneket megérdemel. Milyen a magyar emigráció ? Valójában csak olyan, ahogy újságjai mutatják? Az utokor törpe, korcs nemzedéknek fogja megítélni, amely visszaélt istenadta szabadságával és kötelességeivel? A magyar betű otthon halálra van ítélve. Itt kint azonban ölnie kell! Ebben van emigrációnknak életereje és kötelességtudatának legkeményebb tüzprobája. I NE BÁNTSD A MAGYART! A német megszálláskor a Gestapohoz érkeztek feljelentések: egyik magyar vádolta idegennél a másikat. Jött az orosz s a magycr az ellenségnek feladta honfitársát. Miért' Irigységből, féltékenységből, érdekből, gonoszságból. Ezt űz árulkodó jellemet magunkkal cipeltük a hazátlanságba is. Marja tovább a magyar a magyart. Honfitársak tévedéseit, botrányait kiteregetik, felnagyítják és idegen hatóságok elé viszik. így rontják a magyar becsületet és a közügyét. Talán azért, mert őszintén fáj a szenny, a sok hiba? Dehogy! Hiszen akkor található lenne még valamilyei magycr forum is. Nem egyszer csupán duzzogásbol, sértődöttségből, beteges érzékenykedésbol. Legtöbbször olyanok tes2ik, okik a másik szemében hamar észreveszik a szálkát,! de önmagukéban még a gerendát seiji. Olyanok, akik olyanj hamar kimondják a másikról a goromba Ítéletet, de ha róluk szolnak,okkor felfortyannak és elégtételt követelnek minden áron.
