Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1954-02-01 / 10. szám (11. szám)

15.oldal (I.évf.11.szám) Magyar Végvár 1954 február démiás diplomácia hét lakat alatt tartott titkait mi műveletlenek nem is ismerhetjük. Tehát Kondorosi, mint a Népszava-Szatadság -(fél)kegyelmes külügyminisztere , közel lo évvel a háború befejezése után, bejelenti az ellenségeske­dést Amerika és a bolsevista-ellenes magyar emig­ráció között. Mindenesetre roppant éles ész, kitű­nő meglátás kellett az ilyesmihez és sietünk Ameri­ka kormányának az újból kitört ellenségeskedést a tudomására hozni. Ugyanis Amerika ebben a tekintet­ben a teljes sötétség és tudatlanság labirintusa­iban tévelyeg. Azonban: Hála Istennek "NEM VAGYUNK AZONOSAK! A fentiek alapján felhívjuk a MNB cs az AKSz. vezetőségét, hogy a faji béke ellen uszító. Ameri­ka törvényeibe ütköző sorozatos bűncselekményeket az illetékes hatóságoknál azonnal jelentsék be.-ihhhhhhhhhh:­A Szabadság-Népszava egyik Írnoka, Gáspár Gé­za, azon a jogon, hogy ő már több Ízben piszkolta az emigrációt, hivatva érzi magát a közbeszolásra. "Kissé illetékesnek érzem magam, mert hiszen én is írtam egypár cikket újonnan érkezett kcdA~es honfi­társaink (mily finom gúny!) kissé ferdének talált -nézetei ellen." Es mi el is hisszük neki, hogy igy gondolja. .A Népszava-Szatadság hasonló indokkal szól bele a magyar ügyekbe, ük illetékesek, mert piszkolják és gyűlölik a magyart. Különös illetékesség. Nem min­dennapi. Önérzetesen lehet hivatkozni rá. Gáspár Géza úgy magát, mint a Szabadság-Nép­­-szava írnokait a magyar betű "misszionárius mártír­jainak" nevezi. Ha ez igy is lenne, az újságban le­közölt fényképe után ítélve, meglehetős kövér és jól táplált misszionáriust és mártirt van szeren­csénk' benne tisztelni. Úgy látszik, hogy a nélkü­lözés, áldozatvállalás a pajzsmirigyeire kedvező hatással vannak. Az "önzetlen fáklyahordozókból" most már misszionáriusok, sőt mártírok lettek. S mindez röpke pár hónap alatt. Hová fog ez vezet­ni pl. hat hónap múlva? Felkérem magyar sorstársaimat, hogy az eset­ben, ha a Szabadság-Népszava Írnokai közül valame­lyik kijelenti, hogy ő Napoleon, ne tiltakozzanak. Veszedelmes lehet. Gáspár ur nagyon jóindulatul Idézek: "De Amerikát leszólni, kritizálni, az más lapra tartozik. Ez az ország azért lett olyan nagy, olyan gazdag, mert senki sem volt megelégedve.Ked­ves zúgolódó honfitársam, barátságosan és szeretet­tel hatalmazom fel önöket , hogy csak szidják, kri­tizálják Amerikát és hirdessék szabadon, hogy ez sem jo', az sem jo. Ez az ország sem kisebb, sem na­gyobb nem lesz ezáltal." Ezen sorok előtt pedig: "A magyar betű misszionárius mártírjait osto­ba és értelmetlen dolog élesen kritizálni." Tehát: Amerikát kritizálhatjuk, akár élesen is, mert hiszen Gáspár ur megengedi, azonban a misz­­szionárius mártírokat csak simogatás-szerüen.Ebből nyilván az következik, hogy Amerika tclevan hibával, a misszionárius mártírok azokban hibátlanok. Mily müveitek ezek, az áldoját! Es mily jó polgárok’. 2. Műveletlenek, közönségesek, unintelligen­sek vagyunk. Egy nemzet intellektuális emigrációja - testületileg! 3. A németországi táborokból nem jártunk hang versenyekre. "Hirtelen magam előtt láttam a németországi lágerokat, ahol ez a nagyképü alak és hozzá hasonló társai tengették nyomorult életüket..." és azután a hangverseny igények! Oh, mily műveletlenek is ezek! Éhezés, nyomorúság, menekülés, megfűszerezve imitt-amott egy hangversennyel. Valószínűleg igy áll ez a "Műveltség Kis-Kézikönyvében."Kötelező ki­vétel nélkül minden magyarra, ha műveltnek akar látszani a "Kondorossy csárda" viháncolói előtt. | Apropos: lágerszinház, - Pocking. Vaszary Piri, Köpeczy Boocz és egy marék te- - hetséges fiatal! Miután a "világhírű" Beregi Oszkár vagy a helyezkedő Jávor Pál hiányzott közületek, lé kell szegezni, hogy az egész társaság közönséges ripacsokbol állott. 4. A lágerlako magyarok feketéztek. Az első és második világháborút követő nyomo­rúság vámszedői és hiénái Európában tehát magyarok voltak?! Hja, igen. Értjük a csíziót. Ezért hallgat­nak ott olyan mélyen Himler & Co.-ról. Eddig is tudtuk, hogy nem magyarok. Most már tőlük is tudjuk! 5. Itt Amerikában bizony ellátogatunk hang­versenyekre, szinházba, operába. Miután ideérkezé­­sünk alkalmával nem adatott olyan jóbarát, aki 10, | 15,000 dollárt adott volna,olcsóbb szórakozásokat kerestünk. így Kondorosi ur pénzzel, toilettel prod­­colo, casino-üléses "müveltségével" a versenyt fel-j venni nem tudjuk. Ha-nincs is casino ülésünk és ha | nem is vesznek észre, ott vagyunk. Mellesleg megjegyezve nagyon sokan közülünk nemcsak hallgatjuk, de műveljük is a zenét. Itt van pl. a Szabadásg-Népszavátol mentes világhirü Dohnányi mester. Az ő muzsikája azonban ’sántít.’ Ugyanis a Szabadság-Népszava müveit hangverseny Iá—| togatoi a new yorki szereplését ’politikai kisiklá-j sai" miatt hűvösen fogadták. így lesz a zenéből, . szoi’osabban a "Piano Concerto"-bol politika és a j politikából ’zene", casino ülésen proccoló "müveit"] zenekritika. Tényleg jól Nemrég még arról enyelegtek, hogy az emigráns magyarok milliós értékeket, zsidóvagyont loptak ki 1 az országból, most azt susogják, hogy táborokban tengettük pénztelen, nyomorult életünket. Az előbbij vád'alapján nyilas rablók, az utóbbi miatt művelet­len, tehetetlen, nyomorult'népség lettünk. Nemrég még szemtelen, úri nagyigényüségnek ; nevezték a magyarok itteni sikereit, - azt a tényt.: hogy egyesek a gyárakon kivül helyezkedtek el. Most! műveletlenek lettünk, mert egy részünk a gyárakban í keresi kenyerét. Senkik, semmik voltunk odahaza, Írja Eondoro-1 si, - később ’logikusan’ hozzáteszi, hogy annak i- ; dején mi üzentünk hadat Amerikának és nem Amerika í nekünk és ezért ellenségek vagyunk. Ha történetesen! Amerika üzent volna hadat nekünk, a ’müveit’ világ j szerint tehát nem lennénk ellenségek. A keleti-aka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom