Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-02-01 / 10. szám (11. szám)
16.oldal (i.évf.11.szám) Magyar Végvár 1954 február Gáspár ur még ezeket is mondja: "Harminc évvel ezelőtt /pontosan idén van jubileuma / észrevettem, hogy a sok millió példányban megjelenő, pazar bőségü amerikai magazinok unalmasak és elmaradottak. Kis pénzemmel magam indítottam egyet. Nekem nem sikerült." Fogadja őszinte jókívánságainkat magazinja megbukásának 30 éves jubileuma alkalmával. Nyilván e nemes bukás ^is növeli illetékességét, hogy a magyar emigrációnak bölcs tanácsokat osztogasson. Gáspár ur bölcs tanácsaival nem hagyjuk magunkat befolyásolni. Mi ezután sem kritizáljuk, becsméreljük Amerikát. Nem vagyunk hajlandók elismerni, hogy az ország épületében hibák vannak. A- zonban, mint minden épületben, a pincében, a föld alatt patkányok is tanyázhatnak. Ezen patkányok ellen pedig minden becsületes embernek kötelessége küzdeni. Ezt megtesszük mi is, bár nem vagyunk még polgárok sem. Ezen pár sorral pedig csatlakozunk ama magyarokhoz, akik levélileg jeintették be - a Népszava-Szabadság vezércikke szerint -'csatlakozásukat"a magyart gyalázo Kondorosi sorokhoz. Ezen u.n."csatlakozásnak" igazsága szemernyivel sem több, mint a "Nyilas csalogány üzelmei" ciromel megjelent piszkos és aljas rágalom. $2.50 egy évre. Terjeszd a Magyar Végvár-t! Idézzük a rágalmazó7 és magyart gyalázó "müveit" napilap eldugott helyen közzétett nyilatkozatát: "A Szabadság-Népszava napilapban megjelent "Egy nyilas csalogány üzelmei" cimen közölt rágalom. ezennel kijelentjük, hogy nem fedi a valóságot. mivel arról semmi bizonyíték nincs." E ’müveit’ írnoknak még egy értelmes mondat megfogalmazásához sincs meg a kellő műveltsége.Tehát kijelentik, hogy rágalmuk nem fedi a valóságot, mert nincs bizonyiték. Vannak talán olyan rágalmak is, melyekre van bizonyiték, melyek fedik a valóságot? Mi ilyesmiről nem tudunk, úgy látszik ők sokkal műveltebbek, mert ők tudnak. Tévedni emberi dolog, mindenkivel megtörténhetik, hogy helytelen információ révén rossz vágányra téved. Azonban ebben az ügyben nem is annyira a Népszava-Szabadság a ludas - ami igaz, az igazl -, mint az vagy azok, akik ki és felhasználták a Szabadság-Népszavát egyéni 1 aszújuk kielégítésére. Mert mi tudjuk, hogy honnan - "magas körökből", de ugyanannyira jellemtelenből is - indult ki az egész. Különösen az egyik főreprezentánsnak illene tudni, hogy rágalmazni pedig nem szabad’. Úgy látszik, hogy a magyar emigráció "képviselete" mellett bőségesen akad ideje ilyesmire is. No, ahogyan ő "reprezentülja" a magyar ügyet. Akár a a Szabadság a magyarságot. Hiába...a folt és a nadrág mindig megtalálják egymást! B.F. "Csak a szabad magyarság ősszesége . . . Darvas István Dr.“ Barcelona Egy kis cikk jelent meg a fenti címmel a K.M.Vasárnap ja aug.9-i számában. Bár ki legyen is szerzője, aki szerényen nem jegyezte alá nevét, igaza van. Igaza van a magyarság túlnyomó többségének a szemében, amikor megállapítja, hogy csak a szabad magyarság összeségét illeti meg a jog, amelyet a/ Christian Science Monitor-ban közzétett híradásból kihámozhatóan Nagy Ferenc, a független kisgazdapárt vezetője, Peyer Károly a szoc.dem.párt vezetője, legalább is volt vezetője, és társaik a maguk számára próbálnak kisajátítani: az Egyesült Államok hatóságaival együttműködést alakítani ki megegyezni velük olyan katonai egységek felállításában, amelyek politikai menekültekből tevődnének össze és a szövetséges haderő állapotát élveznék és nemzeti képviselőik politikai irányítása alá helyeztetnénék, A lépés elvileg-helyes s a mai világhelyzetber feltétlenül megteendő, a nemzet érdeke megköveteli, hogy az ország felszabadulása - ha már nincs elég erőnk ahhoz, hogy egyedül rázzuk 1st az orosz igát - a lehető legnagyobb részben legyen a szabad magyarságból toborzott haderő müve. Ugyancsak természetes magyar érdek az is, hogy ez a haderő a USA szövetségében harcoljon s a szövetséges haderők jogállásának (állapotának) előnyeit élvezze. Megengedhetetlen azonban, hogy Nagy Ferenc, Peyer Károly vagy akárki más ehhez a kérdéshez az emigráció" többségének felhatalmazása nélkül hozzányúljon. Nagy Ferencék próbálkozása nem az első kísérlet a USA-val s a többi nyugati hatalmakkal való" "hivatalos” érintkezés felvételére. Azonban - sajnos - minden ilyen (jo vagy rossz szándékkal) megtett lépés csak egyesek vagy kisebb-nagyobb csoportok részéről történt, rendszerint azzal a sohasem bizonyított s a valóságnak meg nem felelő állítással szépítve a fellépés illetéktelen voltát: "a magyarság túlnyomó része mögöttünk van." Lelkiismeretlen, az egész magyarság bőrére •menő zsonglörködés ez, amelynek ,Tállj"-t kell kiáltanunk. Hogy merészelnek egyesek vagy csoportok a nemzet nevében tárgyalni tőle kapott megbízás hiányában? Micsoda hamis vágányokon akarják zsákutcába juttatni s titkos, gyanús paktumok kátyúiba fojtani a nagy célt: hazánk felszabadítását? l Akár magyar szivünk lángjánál, akár a logika világosságánál vizsgáljuk, melyik utón juthatnánk el ehhez a célhoz, ugyanaz a szilárd pont jelzi a követendő irányt, még pedig maga a cél: a felszabadítás . Miért kell a hazát felszabadítani? Mert nemcsak szabadságától megfosztva, hanem puszta létében is fenyegetve képtelen arra, hogy az igát ön-
