Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-01-01 / 10. szám
1* oldal Magyar Végvár 1954 január 1 ! ■AV IZŰ Z K Ú To AVAIvYAH KULTÚRÁT ki, mert legtöbb irtüsorszám színvonala tökéletes, művészi értékű és sajátosan magyar kultúra volt. A műsorba, mindjárt a kezdetén mégis egy sajnálatos tévedés csúszott be. Ez az első magye.r csoportos .táncbemutató teljesen idegen volt a magyarság szellemétől és lelkiségétől, de merőben eltérő volt a magyar népi szokásoktól is. ügy éreztük, hogy a rendező valami egészen különleges, fantasztikus táncmüvészetet akart produkálni, azonban a gyakorlatban ez egészen lehetetlenül hatott. A táncban egy féltékenységi jelenet nyilatkozott meg, két legény hosszabb ideig a tánc zenéjének ütemére pofozkodott egymással, majd az egyik a nyílt színen hátbaszurta a másikat, elvitték s utána, mintha mi sem történt volna t -acrta perdült szerelmével, aki a közelből figyelte a két legény párviadalát, amely ő érte folyt. Eltekintve a destruá lo' gondolat táncban való kifejezésének lehetetlenségétől, maga a tánc esztétikai, mozgásmüvészeti kivitelezése is kritikát hagy maga után. Határozottan kellemetlenül hatottak a békaugrás-szerü táncmozdulatok és a mos’lytkeltő egészen kezdetleges táncmotivumok. Soha ilyen tánccal a •magyar népies táncok között és a magyar táncművészeiben nem találkoztunk. A kisérő zene is egészen kezdetleges volt. Általában az összbenyomás reánk magyarokra igen kellemtlenül hatott, szégyeltük, magyar kultúrműsor keretébe ilyen tévedés csuszha-tott be. Ez a csoport-tánc a magyarságtól teljesen idegen motívumaival a magyar népet olyan tulajdonságokkal igyekezett a közvélemény elé állítani, amely határozottan csak áthatott az amerikai közvélemény előtt. Vigyázzunk, hogy a jövőben ilyen tévedések ne forduljanak elő. Minden nyilvános szereplésre felfigyel az amerikai közönség. Kritikát gyakorol és véleményt alkot a magyar népről. E Egy-egy ilyen nyilvános előadás kulturpropaganda a magyarság mellett vagy ellen. Ne felejtsük el, hogy 35 évvel ezelőtt a Eenesféle propaganda a magyarságot az amerikai közvélemény előtt, mint kulturanélküli, balkáni népet igyekezett benutatni és úgy állította be a magyarságot a világ közvéleménye előtt, hogy nem méltó a kulturvilág rokonszenvére, mert egy barbár, kultúrálatlan nép, amelynek helye nincsen az európai népek kulturközösségében, állami életében. E propaganda' szerint a magyar nép, mint csikós, betyár, bicskás, cigány szerepeltek a pusztában, a csárdádban a "gullash" mellett. Ez a benesi hírszolgálat és céltudatosan beállított'propaganda már egyszer elvégezte pusztító hatását, elhintette ellenünk a gyűlöletet, a boszu magvát és végeredményben, remélhetőleg csak ideiglenesen, céljához ért: Irta: Dr.Bako Oszkár A kultúra az emberi szellem, lélek és különböző/ testi ügyességek megnyilvánulása. Benne a szép, jo és nemes tulajdonságok jutnak kifejezésre. A kultúra nem önmagáért van, hanem az emberért, a családén a nemzetért s végeredményben az egész emberiségért. A kultúra jelentősége ezért minden nép életében igen nagy és hatásaiban sirsdöntő lehet. Célja, hogy szórakoztasson, tanitson, neveljen és a nemzetek életében a közszellem, a népi, társadalmi felfogás irányítója legyen. A népek, nemzetek értékelésénél elsősorban ezek a kulturális megnyilatkozások jön- i nek figyelembe, eltekintve attól, hogy ezek kölcsönöznek erőt, öntudatot a nemzetek öllami életében is. Egy nép sajátos kultúrája adja meg a nemzet ka-{ rakterét. A népi kultúra, a társadalmi műveltség, a| klasszikus művészetek adják az örök értékeket az emberiségnek. Minden nemzet az értékelésnél annyit ér amennyi 1 és amilyen értékű kultúrát adott az emberiségnek. Természtesen minden kultúra elsősorban is azért a közösségért van, melyből származott. Egy nép ebből meriti erejét és fejlődését. Nemzeti és állami szempontból a kultur elsősorban a nép érdekét kell, hogy szolgálja, hivatása, hogy embereket, társadalmi osztályokat, népeket felemeljen s megfelelő műveltségi szinvon tartson. Különösen kis nemzetek é-’ létében fontos a kultúrának a nemzeti jellege, a népi sajátságok, hagyományok fokozatos és céltudatos fejlesztése. Ha egy nép megfeledkezik ápolni nemzeti kultúráját, továbbfejleszteni faji sajátságait vagy nem tud védekezni a szomszédos idegen behatások ellen, a céltudatosan irányitott kultur-expansióval szemben, az az idők folyamán elveszíti nemzeti öntudatát is. Milyen fontossággal bir ez a kérdés most a nem-| zet és a magyar emigráció életében! Az élet minden megnyilatkozásánál kötelességünk a nemzeti öntuda- i tot megszólaltatni! Ma'mindenkire az emigrációban i történelmi hivatás vár, mindenkinek ott kell telje-' siteni a Nemzet jövőjéért kötelességét, ahová'a sori állitotta. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy az irodalom, sajtó, a hirszolgálat különféle eszkö-} zeivel a rádión, a televízión, a színházban vagy mozin keresztül a magyarság egyetemes érdekeit szol- I gáljuk. Ez év nov. 28-án, szombaton délután 5 o'rakor a ! clevelandi televíziós állomás egy órás magyar kultur műsort közvetített a Magyar Kulturkert rendezésében! Az egy órás műsor tén3rleg igyekezett a magyar név- j nek megbecsülést szerezni, az értékesebbnél értéke-} sebb müsorszámok bizonyára nagy elismerést váltotta!
