Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1953-12-01 / 9. szám

Magyar Végvár 1953 december 14.oldal f » "MAGYARKODASV j ( Vannak, akiknek a magyar emigránsok eile- | ni izgatás az ügykörük. Szerintük az a jo' amerikai r magyar, aki egyéb tehetségeit sutbavágva gyárimun­kásnak megy. Rossz amerikai magyar az, aki tehetsé­gével veszélyeztetni meri a'tehetségtelen, gyűlölkö­dő cikkirok, gyülésrendezők, vezérek és alvezérek közszereplési kartelljét. Vannak, akik megbocsátanak az uj bevándor­lóknak kijelentve, hogy azok a "bújdosásukban már elérkeztek a Himnusz nagy sorompójához. Megbünhőd­­ték már a múltat és jövendőt." Ezek hajlandók a szel lemi értékeinket is akceptálni, feltéve, hogy nem használjuk fel azokat rosszra. Ahhoz, hogy ők a "bűnösségünket" megállapi!: sák és'azzal szemben a megbocsájtás erényét gyako­rolják, nincs meg az erkölcsi mérlegelési képessé­gük. Ha a megbocsájto JÓSÁG Hahn,Nagy Ferebc, Pfeif­fer urak Írásaiból meriti a magyar emigrációt ille­tő ismereteit, helyesebben tenné, ha inkább a gyűlö­letet hirdetné. Az sem rosszabb ennél az álszent, vádolo megbocsájtásnál. A bujdosó, hazátlan, nyomorgo magyarokat egy magát jiemzetiszinnel felpántlikázott'szövetke­zet évek óta üldözi. Nyomorgó családokat, kétségbe­esett apákat, korán megöregedett asszonyokat, éhező gyermekeket, rokkant hősöket, tisztességben leélt életű hős katonákat, polgárokat, - fiatalokat és ö­­regeket. Ez a mi "bününk'.' Ezt akarja’nekünk ez a fa­rizeus szövetkezet megbocsájtani. - Előbb kellett •rolna, - most már elkéstek. - Mindenféle szirén-bu­gással, sürgés-forgással elkéstek. - Mi azonban majd egyszer megbocsájtunk, - mikor elég erősek le­szünk ahhoz, hogy megbocsájthassunk.- A szellemi ér­tékeink mikénti harcbavetését illetőleg pedig a Szabadság-Népszava ’’bölcs" tanácsaire nem tartunk igényt. Vannak, akik a budapesti, nagyvárosi magyar napilapokat feudálisnak tüntetik fel, mert nem kö­zölték annak idején a falu, az előfizető családi hi­­reit. Vájjon a budapesti csatornalap, a Népszava, közölte valamikor is a kisemberek családi híreit?! Es közlik-e a nagy amerikai demokratikus napilapok? Az AMSz "közgyűlésével" kapcsolatban leszö­gezik, hogy annak népet szemen-köpő klikk-rendszere demokratikus. Ezzel szemben a magyar parlament és közélet, melyben a parasztságnak számtalan kiváló , ' fia foglalt helyet, feudális volt. Nagyatádi Szabok, Sokoropátkaiak, Vass Józsefek, Serédy'Jusztiniánok, képviselők, miniszterek, tisztviselők, főtisztvise­lők, katonák, papok, főpapok stb. Itt kis szünetet kell tartanunk, mert Nagy Ferencnek, Pfeiffer Zol­tánnak megemlítése, ezen szünet nélkül sértő lenne az értékes többiekre. Hogy ez a két tehetségtelen, gyülölet-uszito a magyar parlamentben és a Szent Jobb körmönetben helyet kaphatott, az a népképvise­let végtelenségig jóindulatú tiszteletbentartásábar találja magyarázatát. Az egyik nagy "hazafi" az "Urak párbajoz­tak" cimmel piszkolja a magyar társadalmat.írása végén megkérdezi, hogy "hol vannak a régi párbajozc urak!?" - Válaszolunk: Itt van pl. a kedvencük Kla­­ár Zoltán, akinek egyénileg több lovagias ügye és párbaja volt, mint Csonkamagyarországnak együttvé­ve. Nem azért, mert ferdén néztek reá, hanem mert a liberális magyar kormány által még a békeévekben betiltott "Társadalmunk" c. botránylapjában kizá­rólag családi, tehát privát ügyek kiteregetésével igyekezett kenyerét megkeresni. Sokat törjük a fejünket, hogy a szomba­ti lapszámok Magyar Nemzetet és magyarságot becs­mérlő névtelen cikkei kitől származnak? A bolsevis­ta szuronyok "demokratikus" miniszterelnökéről i­­gen sok mindent feltételezünk, de egyet nem. Még­pedig, hogy mint u.n. "kisgazda", az emigrációd politika sarkpontjába az osztályharcot állitsa "be. Nem morális okok miatt tartjuk ezt lehetetlen­nek, hanem egyszerűen azért, mert ez politikai ni­hilizmus lenne. A politikai törvényszerűségek alól ’/ mert ilyenek is vannak, bármennyire különösnek hangzik / még egy olyan szimpla, rosszindulatú e­­gyéniség sem vonhatja ki magát, mint ő. Maradna még a németnevü, magyart gyűlölő, internacionális­­-marxista "Kávéházi Konrád." Az ő közéleti szerep­lése a kultúra, a szellemiség elleni gyűlöletre, frappirozo irigységre és kíméletlen osztályharcta van alapítva. Közönséges, durva, alpári tónusuk­­sukkal már annak idején a parlamenti üléseket is megfertőzték. - Azt hiszem, nem tévedünk, mikor reá gondolunk. Vannak, akik szemelvényeket közölnek a magyar vértől csöpögő szovjet-szuronyok "demokra­tikus** miniszterelnökének, Nagy Ferencnek "felsza­badító" beszédeiből. - Annyi magyarkodást, népies­kedést, amennyit Nagy Ferenc megkockáztatott a nép félrevetése érdekében, Kun Béla vagy Rákosi Mátyás is megengedett magának. A szemelvényekből azonban a lényeget kihagyták.A beszédek elejét, amely éljenzi a nagy Sztálin generalisszimuszt és a "felszabadito" "dicső" vörös hadsereget, a közepét, mely éljenzi a "szabadságot és demokrá­ciát" hozo bolsevista ideológiát és a végét,mely éljenzi a "bölcs Sztálin" végtelen jóságát él és félisteni minőségét. Helyettük hoznak "szemelvé­nyeket", amelyek jól hangzanak - a többi, a kiha­gyottak nélkül. A "Menekült vörös Magyarország" a "Történelem mar­gójára" is firkál egyet-mást. Pl. hogy magyar lé­tünk egyik legszégyenteljesebb napján, az 1944 ok­tóber 15-én elhangzott fegyverletételi kiáltvány örömmámort keltett az egész országban. Tehát az a lehetőség, hogy a bolsevista hordák minden akadály nélkül birtokukba vehetik az országot. "Es akkor az örömnap gyásznappá változott, mert hol volt a had­sereg, a tábornoki kar, stb., akik méltóságukat, hatalmukat kizárólag Horthynak köszönhettek?" - kérdi a szende népidemokratikus cikkíró. Es váj­jon kinek köszönhette Horthy a hatalmát? - kérdem én enyelegve, aki nem vagyok népidemokrata. - Na­gyon erőlködnek, hogy Horthybol keleti kényurat faragjanak. Kényurat, aki a saját zsebéből fizet­te zsoldos hadseregét, zsoldos tisztjeit, főtiszt­jeit. / Vájjon ezen alapon Rákóczi és Kossuth is hálátlan volt? / - Eme felfogást már nyilvánítot­ták egy ízben, mikor kijelentették, hogy az a ke­­reszténygondolkodásu bizottmányi tag, aki nem hó­dolt be a marxistákkal köritett Nagy Ferenc - féle emigrációs diktatúrának, - hálátlan,Nagy Ferenc ur-

Next

/
Oldalképek
Tartalom