Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-12-01 / 9. szám
13.oldal Magyar Végvár 1953 december 7" A \i \IAI \\< \\ J VIRAGOSKERTJE Csokrot kötünk a Szabadság-Népszava "virágoskert jének”virágaiból.Ezzel a csokorral világosan kívánjuk szemléltetni, milyen is annak a sajtó terméknek morális és szellemi nivoja, mely Magyaror - szágot egészen-szent Istvánig ’feudálisnak’, a magyarokat pedig, a Menekült vörös Magyarországot kivéve, válogatás és kritika nélkül, nyilas alvilágnac nevezni merészeli. TÖRTÉNELEM. VALLAS. Vannak, akik cikksorozatban számolnak be Dávid király özvegyének Bathsebanak es Salamon királynak szerelmi életéröl. Az olvaso okulással állapíthatja meg, hogy Dávid király agg özvegye, bérgyilkosságra is kapható, húsz éves, siheder szeretőt tart, Salamon pedig sivatagi hölgyekkel enyeleg. Úgy az ilyen hangon irt "történelmet",mint a "Felséges locsiszár" - szerű jelzőket otrombának és sértőnek tartjuk. A nagy király özvegye és a másik nagy király még akkor sem érdemli meg az ilyen alpári megemlékezést, ha a lap nivojára való tekintettel,a cikkek szerzője "érdekes" kiván lenni. Ugyanakkor, mikor az újság hosszú cikket szentel Salamonnak, a magyar történelemről teljesen megfeledkezik. - Tévedtem. - Egy Ízben ismertették IV.Károly koronázását. A pompás, nagyszerűen megrendezett koronázásról úgy Írnak, mint egy rosszul sikerült csajágröcsögei majálisról. "Magyar múlt albumából" cim alatt hamiskár - tyás országgyűlési képviselőkről, durva, közönséges hangot használó Jászai Marikról halandzsáznak.Babó^ Emil "hamiskártyás" szegedi országgyűlési képviselő - ugy-mond - nem jelentette be mentelmi joga megsértését, mikor Jászai Mari a színházban bugrisnak és pimasznak nevezte. Fogalmuk sincs a mentelmi jog lényegéről, de ez nem gátolja meg őket abban, hogy a magyar múltat piszkolják. Okulás végett közlöm,hogy a mentelmi^jog sem kávéházi, sem utcai, sem színházi összeszolakozásokra nem vonatkozik, azaz vonatkozott. Ezenkívül még Pfeiffer Zoltán emlékezik meg egy Ízben Szent Istvánról. Mint hithü marxista, sem a szentet, sem a királyt ki nem ejti és igy a szent Királyt egyszerűen csak Istvánnak - miért nem Pityunak? - nevezi. - "JJtoljára hat évvel ezelőtt emlékeztem meg Istvánról." Ezután egy István-Pfeiffer párhuzam következik, melyből kitűnik, hogy a szentistváni eszme ,tulajdónképen a marxista Pfeiffertig származik. Es hogy el ne felejtsük: Rákosi népbirosága is’. A keresztény mártírok vére az alábbi "tréfára" inspirálja a lap szerkesztőségét. Idézek: "SZEGÉNY OROSZLÁN'.' Egy anya végigjárta a mozikat, hogy ötéves kislányának megfelelő darabot találjon. Úgy dönt, hogy megnézik a Quo Vadist. Az anya nem ismerte a darab tartalmát / valószínűleg azért nem, mert a Szabadság-Népszava emlőjéből szívta a’kultúrát’,/és megdöbben, mikor a kiéhezett o- 1 roszlánokat a keresztény áldozatok közé engedik. A gyermek tágranyitja a szemeit, azután sírni kezd. - Ne sírj kislányom, mondja az asszony, - hiszen ez csak mozit - Oh! sir fel a gyermek, - nézd azt a szegény oroszlánt a sarokban, neki már senki sem jutott." t Ez a vallás ellen uszító, kegyeletsértő "tréfa" a Népszava címoldalán jelent meg. / GYÁSZ. Ha meghal valaki közülük, az olvaso türelmével a végletekig visszaélve olyan nekrológ tömeget zúdítanak a lapra, mely a szerkesztőt teljesen ellepi. Ot meghalt államfőt nem parentálnak el ily kitartóan. A szeretet megbecsülendő, de ők érdekből és témahiánybol teszik ezt és nem az elhalt iránti szeretetből. Az egyik Hinder "tekintélyét"akarja visszaállítani vele, a másik Gombosnál akar érdemeket szerezni stb. Pl: "Szegény elköltözöttnek egyetlen kívánsága vöt, hogy Gombost megismerje, lássa, - de ez a kívánsága nem teljesült." Közbevetőleg: ajánlom a Szabadság-Népszava ama munkatársainak, akik a nagy Gombost még nem ismerik, hogy halandóságukra gondolva sürgősen nézzék és csodálják meg őt. Ugyanis nyugodtan állíthatom, hogy egyikük sem lesz halhatatlan. - Olyan is akadt, aki a nekrológ írásról megfeledkezett. Nyilván feddést kaphatott, mert több heti késedelemmel, lihegve befutott. Hogy hibáját jovátegye, a Szabadságot VIRAGOSKERTNEK nevezi. Sokat gondolkodtunk, hogy milyen virágokról beszél? Talán a pünkösdi rózsákról a vörös színük miatt, a mákvirágrol a mák(ony) miatt, a több hete vázában kotlo liliomról a hervadtsága, szaga miatt?! Olyan is akadt, aki a nekrológgal végzett gyakorlatokat, hogy az újság cikkírói közé betornássza magát. Mit mondjak?! - sikerrel. - A tornagyakorlatok ezután sem szűntek meg. Most már az a cél, hogy a cikkírók között meg is maradhasson. Ennek érdekében...de figyeljük a következőket: "Megkérdezték tőlem, hogy miről nevezetes Magyarország? A kérdés meglepett. Árpád apánkkal csak nem kezdhetem dicsőséges múltúnkat. Aztán meg dicsőséges volt-e ez a múlt csakugyan?! A magyar jo katona, de rossz politikus. Nándorfehérvár óta minden háborút elveszített. Stb. Sose hittem volna, hogy tizenhét évi magyar nyelvtan, történelem, földrajz, néprajz tanulása után ilyen nehéz erre a kérdésre válaszolni." Szerény véleményünk szerint ez az a tipikus eset, mikor nemcsak szabad, de vissza is kell kérni a tandijat. - A magyar múltat és magyar értékeket becsmérlő "lelkes honleány" megérdemelné a pellengérre állítást, de nem tesszük. Talán rájön arra, hogy a DICSŐSÉGES MAGYAR MÚLT mégiscsak többet ér, mint Gombos, Nagy Ferenc, Pfeiffer című mümagyarok "dicsősége" és a lo dolláros cikkírói honorárium.
