Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-07-10 / 26. szám

KRISZTUS KIRÁLY HELYTARTÓJA A PÁPA BRAZÍLIÁBAN II János Pál pápa brazíliai látogatása során megint szá­mos tanújelét adta világraszóló elhivatottságának. Hang­súlyozta is, hogy Szent Péter apostol példáját akarja követ­ni, mikor különböző világrészeken különböző adottságok kö­zött személyesen hirdeti az Úr tanait. Meggyőződését se­hol sem rejti véka alá, az Egyház erkölcsi és dogmatikai ál­láspontját mindenütt bátor nyíltsággal fejtette ki és magya­rázta meg. Sao Pauloban a munkások alapvető jogainak kelt védel­mére, miközben félreérthetetlenül bírálta a kormány gazda­sági politikáját. Megnyilatkozása kétségtelenül Arns Eva­­rista Paulo bíboros védelme volt, aki a munkásszakszerve­zeteket támogatta s ezért vagy 20.000 üzletember tiltakozó feliratot írt alá, és küldött el a pápához: a bíboros érsek el­len. A Los Angeles limes értesülése szerint a pápai meg­nyilatkozásnak tulajdonítható, hogy az érsekség igazság és béke bizottságának elnökhelyettesét, Dallari Dalmo ügyvé­det, aki a pápai szentmisén a második szentleckét olvasta fel, a következő éjszakán ismeretlen tettesek súlyosan bán­talmazták. A SZEGÉNYEK EGYHÁZA Rio de Janeiroban a pápa alig száz méternyire állt a leg­fényűzőbb módon berendezett szállodától és a világ legérté­kesebb otthonaitól, amikor a város Vidig'al néven ismert nyomortelepén tett 75' percig tartó látogatást. Az Egyház mondta a szentatya, az egész világon elsősorban a szegé­nyek egyháza akar lenni. Élesen bírálta a gazdagokat, a­­kiknek minden törekvése a nyereség és a kényelem. “Ez az igazság folytatta a pápa talán nem tetszik nekik, de ne felejtsük el, hogy az ember értékét nem az határozza meg, amije van, hanem ami ő maga. A nyomortelep kis kápol­nája előtt, amelyet Assisi Szent Ferenc tiszteletére emeltek, a pápa rövid beszédének befejezése után meglepetésszerűen lehúzta ujjúról azt az arany gyűrűt, amelyet még mint fiatal püspök Lengyelországban szerzett és 20 hónap óta mint pá­pa is hordott, aztán ezekkel a szavakkal átnyújtotta a helyi plébánosnak: “Gyűrűmet egyházközségednél akarom hagy­ni.’ A mintegy 150 mezítlábas gyermek és felnőtt percekig megihletődött csendben maradt, majd amint a gyűrűt a népszerű Benjámin testvér kezében látták, alig hallhatóan tapsolt. A pápa később gyalogszerrel vonult végig a telepen, egyes kunyhók előtt meg-megállt, s az iránt érdeklődött, há­nyán laknak a nyomorúságos viskóban. A válasz öttől tízig váltakozó szám volt. • - ’’ A ' ' ’ T ' 1 ú * ' •■''') \ V , ,, > •' - ■ • A SZEGÉNYEK ADOMÁNYAIBÓL A pápa brazíliai látogatásának ötödik napján Aparecida do norte városába utazott, hogy ott az 1947 óta épülő s még mindig befejezetlen, hatalmas bazilikát felszentelje. A ba­zilika “Nossa Senhora Aparecida ( a mi'megtalált Nagy­asszonyunk), Brazília védőszentje tiszteletére épült. T őrülete 18.000 négyzetyard és 32.000 ember befogadására alkal­mas. Méreteiben rögtön a római Szent Péter bazilika után következik, de befogadóképessége nagyobb azénál. Költsé­geit főként a szegények 5-10 centtel egyenlő értékű egyéni adományai fedezték. A szentatya látogatására 300.000 zarándok gyűlt össze. Eredetileg 1 millió hívőre számítottak, a hideg, esős időjárás meg a kormányhatóságok többször megismételt figyelmezte­tése azonban sok embert visszatartott. A város lakosságága mindössze 24.000 lélek, a kegyhely zarándokainak száma viszont évente 6 millió. A bazilika a Praiba-folyó partján é­­piilt, annak a helynek a közelében, ahol 1717-ben a halá­szok hálójába a Szűzanya kis törött szobra került. Ezt köve­tően a halászok annyi halat fogtak, hogy bárkájuk a súlytól összeroskadt, A kis cserépszobrot, amelyhez messze földről milliók zarándokolnak, a múlt évben egy fanatikus zarán­dok, mint mondják, majdnem 1000 darabra zúzta szét, de rendkívül türelmes gondossággal azóta helyreállították, a pá­pa felemelte, s úgy áldotta meg az oltárt, amelyen a 14 inch magasságú szobrot elhelyezték. II. János Pál szentbeszéde a Szűzanyáról szólt, a bazi Iika megáldása után azonban újból visszatért a brazíliai szegények megsegítésének szükségességéhez. Érdemes megemlíteni, hogy az aparecidai zarándokok közt az egyik 5 láb magasságú kereszttel a hátán vonult a városba. A PAPKÉPZÉS FONTOSSÁGA A pápa külön beszédet intézett a szeminaristákhoz, a­­kiknek arról beszélt, milyen nagy szükség van Braziliában papokra, hiszen jelenleg minden egyes papra 20.000 katoli­kus lakó jut. Porto Alegre városában a pápát a sárga és fehér vati­káni lobogót lengető brazíliaiak gyakran szakították meg az­zal a felkiáltással: A pápa a mi királyunk! Az egyik gim­náziumban a szentatya 50.000 pappal és szeminaristával ta­lálkozott, akik előtt a szemináriumi hagyományos papkép­zés fontosságáról beszélt, és szembe helyezkedett azzal a gyakorlattal, amely lehetővé teszi, hogy a papjelölt tanulmá­nyainak végzése közben otthon lakjék. Másik beszédében a MIT TETT A VATIKÁN A ZSIDÓSÁG ÉRDEKÉBEN? Hochhuth Rolf német színműíró sok mással együtt kér­désessé tette, bogy XII Pius pápa megtette-e minden tőle telhetőt a zsidóság megmentése érdekében a második világ­háború idején. Morley John amerikai pap is azt állította a Vatican Diplomacy and Jews During the Holocaust, 1959- 1943 című könyvében, hogy a pápa csak az áttért zsidók megmentése érdekében járt közbe. Ezekre az állításokra szinte válaszként a Vatikán most “fehér könyv -ének tize­dik kötetében, amely 685 oldal terjedelemben az 1944 janu­ártól 1945 júliusig tett intézkedések bizonyító anyagát közli, tételről tételre kimutatja, hogy XII Pius pápa minden eset­ben határozottan közbelépett az üldözött zsidók megmen­tése érdekében. A kötet szerkesztője, ft. Graham A. Robert jezsuita, aki San Franciscóban született, külön interjú kere­tében is hangsúlyozta, hogy a Szentszék maradéktalanul tel­jesítette emberbaráti hivatását, s ennek során sem vallási, sem nemzetiségi szempontokra nem volt tekintettel. A kötet anyaga a romániai, csehszlovákiai, franciaorszá­gi és magyarországi zsidók megmentése érdekében tett in­tézkedéseken kívül külön foglalkozik az 1944 március 24-én Rómában kivégzett 334 olasz polgári egyén ügyével,is. Kü­lön bevezető mutat rá arra a tényre, hogy a Vatikán közben­járását egy ideig éppen a szövetségesek megszállása akadá­lyozta, illetőleg késleltette. A Vatikán közbenjárására figyelemre méltó módon vá­laszolt Magyarország, ahol a zsidóság helyzete csak a német csapatok 1944 márciusában történt bevonulása után rosz­­szabbodott meg. A kötet külön foglalkozik Rótta Angelo bu­dapesti nuncius és Cicognani Amleto washingtoni delegá­tus szerepével. Rótta azt követelte, hogy a katolikus hitre át­tért zsidókat mentesítsék a zsidóellenes törvények hatálya a- IqI, az izraelita vallású zsidókkal pedig bánjanak embersé­gesen. Amikor 3-4000 zsidót Auscbwitzbe akartak szállíta­ni. Rótta nuncius és a zsidó szervezetek közvetlenül a pápá­hoz fordultak, aki 1944 június 25-én táviratot küldött Horthy Miklóshoz, Magyarország kormányzójához, amelyben meg­felelő segítséget kért tőle az arra rászorulók részére “nemze­tiségükre és fajtájúkra való tekintet nélkül. Ezt a segítsé­get a Vatikán Horthy kormányzótól meg is kapta. AKNÁK AZ AFGANISZTÁN UTAKON A francia hírügynökség értesülése szerint szovjet heli­kopterek tízezerszámra szórják le az afganisztáni utakra az aknákat, hogy a kunari tartományban az afganisztáni fel­szabadító egységek mozgását meggátolják. Az aknák leszó­­rásának másik célja, hogy lehetetlenné váljék a pakisztáni határ mögül a felkelők utánpótlása és fegyverrel való ellá­tása. Az aknák legtöbbje időzített bomba, de olyan is bőven akad köztük, amely a legkisebb ütődés következtében azon­nal felrobban. Az utóbbiak felszaggatják és járhatatlanokká teszik z utakat. Az újabb szovjet módszer a felkelők közt ko­moly rémületet keltett. SCHMIDT KANCELLÁR MOSZKVÁBAN Schmidt Helmut, Nyugat-Németország kancellárja két­­napi látogatásra Moszkvába utazott, ahol Brezhnev I. Leo­nid szovjet elnökkel folytatott megbeszéléseket. Schmidt kancellárt elkísérte Genscher Hans-Dietrich külügyminisz­ter is. Schmidt látogatása az első nyugati látogatás Moszk­vában Afganisztán megszállása óta. A német kancellár nyíltan felvetette az afganisztáni megszálló csapatok kivo­násának és a röppentyűkre vonatkozó tárgyalások megindí­tásának a kérdését. Az első megbeszélésen Brezhnev egyik kérdésben sem tett olyan nyilatkozatot, amely akár az egyik, akár a másik kérdés megoldására lehetőséget biztosítana, később azonban kijelentette, hogy a középtávú fegyverek korlátozására vonatkozó tárgyalások nemcsak szükségesek, hanem lehetségesek is. A — Schmidt kancellár szerint — é­­pítő szellemű szovjet javaslat alapján a bonni kormány a rádió és a távolbalátó adásainak esetleges káros következ­ményeire hívta fel a figyelmet, ugyanakkor dicsérte a hír­közlő szervek tájékoztató és szórakoztató szerepét, amely az embereket testvérekké teszi. ROKONI LÁTOGATÁS Mielőtt a szentatya Porto Alegre városából az északi Curitis városába repült, felkereste a Rio Grande do Sul tar­tományban élő távoli rokonát, aki ott tyúk- és sertéstenyész­téssel foglalkozik. A pápa rokona 50 évvel ezelőtt vándorolt ki oda Lengyelországból, neve Voidyla Joao. A pápa csalá­di neve Vojtyla. Rokonáé is ugyanez volt, csak Brazíliában a név közepén levő “jt” “id -re változott. Ez a rokoni talál­kozás is azt mutatja, hogy II János Pál a legmagasabb egy­házi méltóság betöltése közben, mint Krisztus király földi helytartója is, közvetlen emberi közelségben marad, ugyan­akkor Szent Péter apostol tekintélyével tanít és dönt. moszkvai látogatás után azonnal Washingtonba küldte a külügyminiszterét, a nyugati szövetségesek brüsszeli főh adi­­szállására pedig Well Guenter államtitkárt. A Carter-kor­­mány hivatalosan csak azt jelentette ki, hogy-az új szovjet álláspontot a NATO-szövetség konstruktív szellemben tanulmányozza. Néhány hivatali tényező magánvéleménye szerint azonban az új szovjet álláspont nem tesz jelentősebb engedményt. KIVONÁS HELYETT ÁTRENDEZÉS Kabuli híradás szerint a vörös hadsereg néhány ezer főnyi egységét valóban kivonták Afganisztánból, ez, azon­ban tulajdonképpen nem csapatkivonás, hanem átrendezés volt. A kivont csapategységek helyét ugyanis különlegesen kiképzett gerillaellenes harcosok vették át új fegyvernemek alkalmazásával. Kabuli szemtanúk szerint a repülőtérről 20 katonai teherautó katonákat, 50 teherautó pedig új katonai felszereléseket szállított a fővárosba. A Szovjetunió valóban kivont Afganisztánból 108 tankot, ahogy megígérte, de csak azért, mert azok a hegyes vidéken küzdő felkelőknél szem­ben hasznavehetetleneknek bizonyultak, a gerillák ugyanis viszonylag könnyedén megsemmisítették őket. Az újonnan érkezett szovjet csapatok legénysége fiatalabb, jobban kép­zett és jobban felszerelt, mint a leváltott csapatoké volt. A Szoyjetunió kormánya ismételten elutasította az afga­nisztáni megszálló csapatainak kivonására vonatkozó köve­teléseket. A Pravdában megjelent nyilatkozat szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha a kabuli marxista kormányzat helyzete végérvényesen megszilárdul, a felkelők támogatása pedig külföldről teljesen megszűnik. ORSZÁGOS TÜNTETÉSÉK IRÁNBAN Július 4-én az iráni Teheránban és több más városban százezrek tüntető felvonulásban ünnepeltek S nomeini Ru­­kotiah ayatoHaht és gyalázták az Egyesük' Artamok elnökét, népét és a Szovjetuniót. A tüntető felvonulást Montazeri Ali Hős sein ayatollah, Khomeini valószínű utóda rendelte el. A felvonulók azt kiabálták: Halál Amerikára! “Halál Carterre!” “Amerikához hasonlóan a Szovjetunió is ellen­sége országunknak!” A teheráni egyetemen tartott nagygyű­lés határozatilag ítelte el “az istenkáromló, nem-izlám bal­oldali csoportokét. A kéfrek 8 hónap óta fogságban tartott amerikai túszokról nem történt említés. A hazai iráni tüntetéseket külföldi tüntetések is kiegé­szítették. Párizsban 9 egyetemi és főiskolai hallgató meg­szállta az iráni követséget. A francia rendőrség néhány órá­val később “békésen” eltávolította a Khomeini-forradalmá­­rokat, akiket igazoltatás céljából őrizetbe vett. Amikor elen­gedték, Khomeinit éltették. Az iráni határ közelében levő Baku szovjet városban az iráni menekültek tömege megtámadta az ottani iráni kon­zulátus épületét, amelyet fel akart gyújtani. Közben azt kö­vetelték, hogy az iráni kormány azonnal engedje őket haza. Sajátlagos iráni tüntetésnek minősíthetjük azt is, hogy a déliráni Shiraz városában 14 iránit végeztek ki. A teheráni rádió adása szerint valamennyit a forradalmi törvényszék ítélte halálra Khalkhali Sadegh elnökletével. Ugyanakkor az iráni Pars-hírügynökség jelentéséből arról értesült a világ, hogy a forradalmi őrség a nyugat-iráni Dalahou-hegységben 5 iránit gyilkolt meg minden bírósági eljárás és ítélet nélkül. AZ IRÁNI NŐK TÜNTETÉSE Július 5-én Teheránban megint tüntetés volt. Ezúttal mintegy 2000 nő vonult fel Bani-Sadr Abolhassan minisz­terelnök hivatala előtt s a közszolgálatban álló nők ruháza­tára vonatkozó rendelkezés megváltoztatását követelték. A rendelkezés értelmében az iráni nők a hagyományos izlám viseletben kötelesek megjelenni a nyilvánosság előtt. Fejü­ket fátyollal kell befedni, testükön pedig bokáig érő, hosszú fekete ruhát kell horaniuk. Ez a viselet a közalkalmazásban álló iráni nők szerint akadályozza hivatali munkájuk zavar­talan ellátását. Bani-Sadr először nem volt hajlandó a tün­tetőkkel tárgyalni, amikor azonban Khomeini ayatollah fia, Ahmad megjelent nála és közölte vele, hogy felfogása sze­rint a közhivatali nők nem-hagyományos viselete nem sérti a köztisztességet, a tüntetők háromtagú küldöttségének Ígé­retet tett, hogy a fátyol és a hosszú ruha (chador) viselésére vonatkozó szabályt felülvizsgáltatja. Az iráni nők elszórtan országos viszonylatban is tün­tettek a hagyományos viselet kötelező elrendelése ellen. Ve­lük szemben aztán azt a vádat emelték, hogy “Amerika és a sah ügynökei”. Néhány száz férfi ellentüntetést is ren­dezett. RÁDIÓADÁS EGYIPTOMBÓL IRÁNBA A New York Times értesülése szerint az amerikai ható­ságok beismerték, a CIA Egyiptomból rádióadásokat sugá-­­roz Iránba, hogy Khomeini Ruhollah ayatollah iráni ural­mának megdöntését előkészítse. A rádióadások perzsa nyel­ven Alexandria és a Szuezi-csatorna közeléből állítólag már május derekán megkezdődtek. Maga a CIA más hírszerző szervekhez hasonlóan kijelentette, hogy a hírrel kapcsolat­ban semmiféle nyilatkozatot sem tehet. A rádióadások gon­dolata már a télen megszületett, Sadat Anwar egyiptomi elnök is engedélyt adott az elődjétől, Nasser Abdel Garnel től visszamaradt rádióleadók szabad használatára. I eherá­­ni megfigyelők szerint éjszakánként az egyiptomi rádiólea­dók szórakoztató zenét közvetítenek a népszerű Gagoosh énekművész számaival, aztán “Irán szabad hangja a fenn­álló rendszer ell en beszél, s az iráni haderőt arra kéri, ne ve­gyen részt a felkelő kurdok ellen indított harcokban. Néhánv adás Bakhtiar Shahpur volt miniszterelnök érdekében száll síkra, aki párizsi támaszpontjáról igyekszik mozgósítani a Khomeini-ellenes erőket. Gyakran közvetítenek felhívást I- rán felszabadítására és felszólítást az iráni néphez, hogy fogjon fegyvert a fajvédő és fasiszta Khomeini rendszere ellen. A SAH MEGINT BETEG Június hó elején Pahlavi Reza Mohammad sah, aki je­lenleg Sadat Anwar egyiptomi elnök vendégbarátságát él­vezi, tüdőgyulladáson esett át. Ennek következtében tüde­jének alsó, részében nedvek gyűltek össze, amelyeket vékony csövön át kellett lecsapolni. Rákos megbetegedésének gyógy­kezelése természetesen e közben szünetelt. Állapota időköz­ben annyira rosszra fordult, hogv Sadat elnök már arról is ii ’ : kedett, hogy a sah sírját előkészítsék abban a kairói Rifai mecsetben, amelyikben annak idején a sah számkive­tésben elhunyt édesapját is ideiglenes nyugalomra h-'1 ték. Közben a sah valami étel- vagy italmérgo- a, állapota lapunk zárásakor válságos. A legutóbbi műtétet a sahn francia és egyiptomi sebészek hajtották végre. AZ INDIAI-ÓCEÁN SEMLEGESÍTÉSE Carter elnöknek az a bejelentése, hogy az Egyesült Államok tengerészeiét az Indiai-óceán vizein megerősíti, a franciák körében különös visszhangra talált. Giscard d Está­­ing Valery elnök behatóan tanulmányozza az Indiai-ócéán semlegesítésének kérdését, amit a franciák úgy akarnak meg­oldani, hogy nemzetközi javaslatot kívánnak tenni mind a szovjet, mind az amerikai tengerészeti egységek kivonásá­tól az. Indiai-óceán vizeiről. i .rown Harold honvédelmi mi­niszter maidnem két óra hosszait tárgyalt Giscard francia elnökkel, de-lényegileg eredménytelenül. A francia állás­pontot támogatja az Afrikai Egység Szervezetének az a kö­vetelése is, amely Britanniától az Egyesült Államoknak tá­maszpontként átengedett Diego Garcia átengedését, vissza­adását sürgeti az el nem kötelezett Mauritiusnak. A franciák érvelése szerint a két főhatalom jelenléte az Indiai-óceán vizein komoly feszültséget okoz. Szerintük hely­telen volt. hogy az Egyesült Államok kormánya fegyveres segítséget helyezett kilátásba Kínának és Pakisztánnak Af­ganisztán szoviet megszállásával kapcsolatban, mert az af­ganisztáni kérdés “politikai, nem katonai megoldást köve­tel. Érdekes, hogy Franciaország az Indiai-óceán vizeiről va­ló távolmaradást a maga részére nem tartja szükségesnek. Arra hivatkozik, hogy neki azon a tájon még mindig jelen­tős területei és érdekeltségei vannak; Djibouti például ön­állósulása után is arra kérte Franciaországot, hogy gondos­kodjék függetlenségének katonai biztosításáról. Ezen az ala­pon Franciaország jelenleg is 4000 főnyi katonaságot tart ott, hogy Etiópia és Szomália igényével szemben szükség esetén védelmet nyújtson. A MOSZKVAI OLIMPIA Az Egyesült Államok kezdeményezésére alkalmazott bojkott következtében a moszkvai nyári olimpián részt vevő országok száma 1956 óta a legalacsonyabbra esett vissza. 1956-ban az ausztráliai Melbourneben nyilván a nagy távolság miatt csak 67 ország képviseltette magát, 1960- ban a római olimpián már 88, 1964-ben a tokyóin 94, 1968- ban Mexico Cityben 113, 1972-ben a münchenin 122, az 1976-ban a montreálin 88 ország sportolói mérték össze ere­jüket. A moszkvai nyári olimpiára szóló meghívást 148 or­szág közül hivatalosan 86 fogadta el, 4 kisebb ország azon­ban nem politikai okok miatt kénytelen lesz távolmaradni, ténylegesen tehát 82 ország sportolói indulnak egymással versenyre. Az amerikai, nyugat-németországi, kanadai és japán versenyzők távollétében arra számítanak, hogy a vi­lágrekordok száma kevesebb lesz, mint máskor szokott lenni, de a szakértők így is 8-10 világrekord felállítására számíta­nak. A moszkvai hatóságok a bojkott kezdeményezésének megtorlásául azt kérték a nemzetközi olimpiai bizottságtól, hogy az amerikai sajtó- és fényképező tudósítók számát 90 %-kaI csökkentse. Miután az amerikai különleges tudó­sítók száma az eredeti bejelentés szerint 242 volt, ez a kö­­vetelmény gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy mindössze 24 sajtótudósífó és fényképész vehetett volna részt a moszk­vai versenyeken. A nemzetközi bizottság a szovjet követelés­sel szemben a távolbalátókon és a távirati tudósítókon kíyül a különleges olimpiai tudósítók számát az Egyesült Álla­mokra vonatkozóan 121-ben állapította meg. A szovjet ható­ságok azonban 60 tudósító és fényképész beutazási engedé­lyének kiadását máris megtagadták. Ezek ügyét a Szovjet hatóságok a nemzetközi bizottsággal együtt most vizsgálják felül. A bojkottban részt vevő többi ország tudósítóinak lét­számát nem korlátozták. VOLUME 70. ÉVFOLYAM NO. 26. SZÁM 1980. JÚLIUS 10. EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent ■ Kanadában: 60 cent

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom