Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-12-27 / 49. szám
DECEMBER 27. MAGYAR ÜÍSAG 5. ÖEDAfc ary Gábor: ÉDESANYÁNK Regény — Folytatás i— 1 7. Fejezet. Kurt levele rövcl volt: “Édes jó Anyám! Még nem tudom,'Imikor indulhatok el hozzád, nem n függ, de mindent el fogok követni, hogy karácsony re már nálad legyek. Holnap újra ír°i Szerető fiad: Kurt. Hazugság lett eblsl is, bár őszinte szándékkal íródott, lásnapra ígért levél em érkezett meg sóba. A története egy tfen kezdődött, és egy másik télen ződött be. Az eleje tsz tulajdonképpen a vége. A fegyház csengőjének bántóan éles hangja átjárta az sz épületet. Az őrök srra nyitogatták a cellákat, a rá- i ajtók bántóan nyikcogtak, és a zárak csattogásától zhangzottak a bosszú >lyos(|k. A rabok egymás mek sorakoztak, és egyenletes léptei megindultak a folyoán. Az arcok komorak, a tekink kifejezéstelenek voltai Kürt is köztük volt. Rconszenves, bizalmat keltő külí fiatalember volt. Sajnlatos, bogy egy ilyen helyen ett ezt róla mególlapítan A rabok a külvilággal ^ló kapcsolatukat jól megszertékj: és kötelező sétájuk alatt kézről-kézre adogatták os jtostájukat. Bárhogy ügyeskedtek, gyikőjüket rajtacsípték. Vélj! él’ongájú, hetven körüli, rősen kopaszodó öregúr volt, dlefeuel, akit a rabok magú között Professzor úrnak szőttel, Sftapartnere a Vasfejű olt. Akkor kapta a nevét, ikpr egy őre hátulról fejbeágta, és éppen csak meg;arÓdzott, ott, abol az ütés éri. Hátra se fordult, annyira yegtelennek vette az egészet. A Vasfejű éppen egy aprór összehajtott papirost nyott á Professzor kezébe, hogy ivábbadja, amikor a háta güÉ felhangzott a durva kiáltá: r Halt! Az oregúr összerezzenve háafordujt, a Vasfejű «I- pta a kezét, magához rántotta, ésegyben úgy állón csapta, :<vdjéka .módjára elterült a köveeten. |zután a Vasfejűnek estek a tbbiek, és ütlegelni kezdiíg a fogházőrök az általáns kavarodásban rendet eiütfttek. a kérdéses papírdarabok már nyoma se volt. Később a felháborodott Profeszornak tudtára adták, áh érdekéből, és óvintézkedésből ütötték le. A verekedés fr.ÉÜós Völt; % eltüntetett papitosoii Löur.ii szó volt. ‘ Karácsony napján a déli étkiéskor. jí-< Ilyen módon többet ne íeréék el rólam a figyelméltatlankodott az öregúr. .Karácsonyig még bárom napjufvolt a raboknak, hogy •gkiséreljék a kiszabadulásukat. Ea bárom nap telt el a {nehezebben. Itt, ahol tulajdonképen mindenki amúgyis idő: elmúlására várakozott. Kurt a cellája priccsén banyüfekve mérlegelte a Iádás 'eshetőségeit. Arra is elegen/» ideje volt, hogy a saját rsát is átgondolja. Mások is d tettek. Nem azért, mit mi kellett volna tenniök,’ inkáb amiatt bosszankodtak, lit ihások tettek, aminek köverezteben idekerültek. Egyival nem a saját hibájuk miatgyötrődtek. Másfajta lelkinöretfurdalása itt senkinek s<n volt. JpCurtnak sem, aki nagyo is helyénvalónak tartotta, ni'véle történt. Megtette vol* mégegyszer, amit megtett, sajnálatraméltó csupán az vű az egészben, hogy az illető, it-jpsupán megleckéztetni akrt, belehalt ebbe a kísérletbe, álságosán jól sikerült a meg:ckéztetés, ez volt az egyedüli ij.plletve még az is, hogy e?rt 5 évet húztak rá. “Nyugtalan gondolatai öltek a jövőt illetőleg, mert ráptsem volt szándékábanS év elmúl ását itt kivárni. Kurt Weiber, — r»dt fel nevének említésére. A bát leemelte a priccsről, és várakozásteljesen meredt a gházőrre, aki kizárta vasktrácének ajtaját. w Látogatója van, *-< jlentette. ,—< De jogában áll elusífania ... Minek? i~* kérdezi, és felállt, tü- Nem mindenkinekkívánatosak a női vizitek ... A gtöbbjét éppen azok keresik fel, akik miatt idekerültek . . . Sajnos így Volt ez fúrt esetében is. $ Sápadt arcú, vékoi^ termetű, tizennyolcéves lány volt látogatója. Egy szavaé volt, amikor hozzá vezették. Szótnul nézték egymást. — Na, beszéljen«! — szólt rájuk az őr. |A lány megkérdje a fiútól, hogy érzi magát, í/—i Jól. Te hogy agy? Jól. £ »— A gyerek is >1 van? Erre már csak Jjlintani tudott, és sírni kezdett. Nagy jf nem csapott vei, zümmögve sírdogált. i —> Ha nincs s«nmi mondanivalója, minek jött ide? »— ólt rá a börtönőr <—> Sírni otthon is lehet. I Erre megfordít a lány, és sírva elment. | Kurt volt az egyedüli a három testvér közül, aki beíífottá anyjánaktett ígéretét, és gyereke lett. De utólag gy fordult a dcog, hogy jobb lett volna, ha még sincs. . gyerek miatt trtént vele a legnagyobb baj. Amikor Nygatra szökött, egy órán belül már álláshoz itott. Azért bologult ilyen hamar, mert nem volt válogatós. Meglepőéi sok olyan munkaeshetőség van a világon, mihez nem kd semmiféle előképzettség. Nem is lehetne tét sorjába voni. Volt benzinkutat kezelő, éjjeliőr, utca:prő, sírásó, íz építkezésekhez téglát hordó, végül egy staurantbantányérmosogató lett. Akárhogy is igyekezett ' a- nyílt téintetű, szimpatikus fiatalember egy rendes etet megalpozni, mégis csak börtöntöltelék lett belőle. Ibihez sem ellett semmiféle előképzettség.) A restatrantban szorgalma és szolgálatkészsége miatt, idővel annyira megkedvelték, hogy kisegítő pincérnek alkalmazták. Ez az állás koszttal is járt, és ígyN rövidesen Kurt segített a testvérei közül legtöbbet az anyján. Egyetlen hátránya volt az állásának, hogy messze esett a szállásától. Új szállást keresni nehezebb volt, mint munkához jutni. A helyzet kényelmetlenségébe bele kellett nyugodni. A reggeli órákban majd egy órát tartott, míg munkahelyére ért egy kiöregedett autóbuszon. Amennyire utálta eleinte ezeket a reggeli autóbusz-utazásokat, olyannyira megszerette később. Sorsa volt, hogy nő legyen a veszté. Mindez a reggeli autóbusz-utazásokkal kezdődött el. A legtöbb emberre akkor jön rá a kísértés, ha leszállt a nap, szóval mihelyt besötétedik. Kurtnál ez a napfelkeltével történt, mihelyt megvilágosodott. Akinek nincs pénze, más módon fizeti meg a tanulságait. Kurt a fiatalságának legszebb éveivel fizetett. A fiatal lány, aki akaratán kívül tönkretette, nem volt szép, de semmiképpen sem olyan köznapi jelenség, hogy hosszabb ideig egy hozzáillő fiatalember számára közömbös lehetett volna. 1 izenhetedik évét töltötte be éppen, amikor elindult a végzet útjára, ugyanazon a lelket kirázó autóbuszon. Minden áldott reggel. Egy darabig egy irányba utaztak. Hol szállt fel a lány, Kurt nem tudhatta, mert amikor ő szállt fel, már ott találta. Estefelé már nem találkozott vele. De elegendők voltak a reggelek is, hogy beleszeressen. A fiatal lány kétféle ruhát viselt: egy szürkét és egy barnát. Aszerint amilyen ban gulatban volt éppen. De az utóbbi lehetett az ünneplő ruhája, mert ritkábban viselte, és ilyenkor határozottan elevenebb volt. Kurt is szükségesnek tartotta, hogy szerelme érdekében időnként nyakkendőt cseréljen. Öltöny-váltogatás már nem állott módjában. Legfeljebb még annyi variációit engedhetett magának, hogy a kalapját a hangulatához képest tette a fejére. Jókedvében, kissé féloldalt, rossz napján egyenesen, szomorúságában mélyen a szemére húzva. Kurt ezekért a reggeli utazásokért élt, de egyszer sem vetemedett volna arra a vakmerőségre, hogy a fiatal lányt köszöntse. (Kurt minden nőben az édesanyját tisztelte.) Mi játszódott le pontosan ugyanebben az időben a fiatal lány szívében, bajosan lehetett volna megállapítani. A nők rendszerint semmit sem árulnak el érzelmeikből. Viselkedése után éppúgy negligálhatta, mint kedvelhette volna. A valóságban azonban éppen csak egy közömbös pillantásra méltatta a fiút. Kurt idővel nem tartotta ezt elegendőnek. Szerelmével együtt áz igényei is megnövekedtek. El is határozta, szabaddá teszi magát egy délelőttre, és utánajár az ismeretlen leánynak, mihelyt az autóbuszból kiszáll. A kérdéses reggelen azonban a fiatal lány nem ült az autóbuszon, később sem látta, amikor a leszállóhelyén várakozott rá, úgy gondolván, a szokásos járatot esetleg lekéste. • ■ u Nagyon ronda napja volt, legalábbis azt hitte, de az ezután következő még ennél is rondább volt. Akkor sem volt látható a lány. A harmadik napon már olyan kétségbeejtő gondolatok kínozták, hogy örökre elvesztette a szeme elől. önmagát gyötörte, amiért hosszú heteken át semmit sem tett annak érdekében, hogy megismerhesse. A negyedik napon a lány újra fent ült az autóbuszon, amikor felszállt rá. Ügy ült ott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem tudni, hol volt az utóbbi napokban, talán betegeskedett. Fő, hogy meggyógyult, és azontúl már rendszeresen láthatták megint egymást. Szabad délelőttről egyelőre szó sem lehetett, hogy utána lessen a lánynak. 1 Ügy erezte, élete végéig ezen az autóbuszvonalon fog utazgatni, hacsak valami természetfeletti hatalom nem segít rajta, mert őrnaga ettől a nagy szerelemtől lassanként minden vonatkozásban teljesen tehetetlenné vált. Egy reggel ismeretlen útitársnője elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy új kalappal ült az autóbuszon, ezzel önmagát is olyan izgalomba hozta, hogy egész idő alatt mindenfelé nézett, csak éppen Kurtra nem. A fiút, aki már pótolhatatlannak és egyetlennek érezte életében a lányt, annak legújabb magatartása egész valójában megrendítette. (Egyébként az új kalapját észre se vette.) , Néha kegyes a sors, és időnként helyrebillenti az emberek lelki egyensúlyát. Mindeddig a vasárnapok voltak Kurt számára a hét legrosszabb napjai, mert ilyenkor nem láthatta a lányt. De egyszer aztán átélt egy olyan vasárnapot is, amely az összes eddigiekért bőségesen kárpótolta. Ez volt aztán ünnepnap a talpán. A délutáni órákban a városban sétált, mert megúnta már az otthoni tétlenséget a hétköznapi reggelekről álmodozva, amikor a lány hirtelen az orra előtt állott. Öregember kiskutyát árult egy utcasarkon, a körűjötte lévők között volt a lány is, egy hasonló korú lányba belekaroltan. Éppen az eladó kutya felett társalogtak. Mit mondott, mi az ára? ezt kérdezte a barátbuszban. Jobb is a reggeli világításban átadni a kutyát. Ajándékokat szokás kissé feldíszíteni. A kutyának legalább egy szalagot kellene a nyakába kötni, hogy ajándék ^ Húszat mondott az elcbb. , ,—< Én csak jobban tudom, mit mondtam . . . Minek akar a húszonötből ötöt lealkudni? hevéskedett vele az öregember. ^ Örüljön, hogy a kutyának két füle van, amikor nekem csak egy. Ide nézzen! a kalapját lekapta a fejéről, és megmutatta. • * Valóban egy füle volt, Kurt megrendültén fizetett, és megindult a madzagos kutyával. Illetve csak megindult volna, de nem tudta merre menjen, mert a lányokat már nem látta sehol. Úgy képzelte el a dolgot, hogy az ajándéknak szánt kutyát nyomban átadja szerelmének. Köszönti, és máris továbbmegy. Az autóbusz-utazások keretében majd korrektül folytatódhat a dolog. (A kutya árát maximum két hét alatt le lehet koplalni.) Már besötétedett, és még mindig nem akadt a lányokra. A keresgélésben a kutya fa zavarta, minden fánál megállt jellege legyem Egyszerűen a lány ölébe teszi. Vasárnap lévén, nem lehetett szalagot, venni. Majd megveszi holnap. Másnap kora reggelre megállapította, hogy a kutya már túl volt azon a korcn, hogy a lánynak csak úgy az ölébe tegye. Tegnap, amilor ez a gondolata támadt, mintha kisebb lett volna. Mindegy, egy szép színes szalaggal a nyakában majd megkicsnyül valahogy. Mielőtt reggel munlába ment volna, mégnyugtatta a háziasszonyát, hogy a lutyát csak egyetlen napig tartja magánál, aztán továbbadja. Ez a beszélgetésük oly barátságos mederben folyt le, hogy még azt is felajánlotta, napközben megsétáltatja. állni a nyitott ablakban. De nyáron lesz csak az igazi, amikor állandóan tárvanyitva van az ablak. Besüt a nap, egyik temetés a másikat éri. Felérezni a tömjén füstjét is. Volt nyugdíjas albérlői egészségügyi sétájukat odalent a sírok között járkálva végezték el. Sokszor onnan is hívogatta őket haza. Csak lekiáltott az ablakból: i—j Halló! . . . Würflinger úr, kész a vacsora!... Kurt az öregasszony szavaiból megértette, egyelőre azért olcsó a szoba, mert tulajdonképpen holtszezon volt. A halottak nem érdekelték, csak aludni járt haza. Ilyenkor a temető megcsendesült. A hátramaradottak se jajveszékeltek. A furcsa öregasszonyt idővel megkedvelte, jól és főleg olcsón főzött ró. Csak beszédbe elegyedni nem volt tanácsos vele, alig tudta abbahagyni. i— Manapság már az igazi halottak teljesen kipusztultak a világból. Babérkoszorúknak se híre, se hamva. Azt kellett volpa látni, ami még az én időmben volt. Évekre elláthattam magam babérlevéllel. Kurt kissé gyanakodva kapta fel a fejét. A virágokat is nagyon szerette az öregasszony, és telerakta velük az egész lakást. Az ő szobáját is. Amikor szóba hozta, hogy ne költse erre a pénzét, az öregasszony nem szólt egy szót sem, csak megelégedetten vigyorogva a fejével 1 az ablak felé, a temető irányában biccentett. (A halottakat csak a lentieknek hívta.) Éppen csak sírkoszorúkat és márványemlékeket nem hordott haza. Azt bevallotta, hogy a nehéz időkben megboldogult férje a fakeresztekkel nem is egyszer bpfűtött. —- Azok is legalább jót tettek valakivel a haláluk után. ami az életükben sose jutott volna az eszükbe ... A yirágök mások. Azok úgyis elhervadnak egyszer odalent. Nálam pedig megfelelő gondozással tovább élnek. A szárukból no — Húsz márkát kér érte. Egyenesen borzalmas. <—> És nem is fajkutya. Erről vitatkozott éppen egy idősebb hölgy is az öregemberrel, aki azt állította, a fajkutyák mind buták, mert nem friss a vérük, de az övének van esze. ' Vegye meg, tisztelt nagysád, nagy öröme lesz benne, ' kte sziámi macska lenne, megvenném, * mondta a hölgy, és ezzel ott is hagyta. ' ' Nehéz emberek élnek a mai világban, —. jegyezte meg a kutyatulajdonos. Macskát venne, de kutyára alkuszik. Jó lenne egy kutya, jegyezte meg Kurt ideálja. — Megnyugtató érzés, ha az embert valaki szereti. Ezzel aztán a lányok is továbbmentek. Kurt nyomban elhatározta, megveszi a lánynak ajándékul a kutyát. Az állat okosságából kétségtelen átragadt valami az öregemberre is. Mihelyt Kurt határozott vásárlási szándékát észrevette, máris öt márkával többet kért. szaglászni. A lányt holnap reggel feltétlen viszontlátja az autó-Mégis mi történt, amikor estére egy piros szalaggal a zsebében hazatért? A kutya nem volt sehol. <—< Ne is emlékeztessen rá, <—< jegyezte meg éles hangon a háziasszonya. Nagyot téved, ha azt hiszi, nem volt nekem elég, amikor az angolszászok úgyszólván a béke küszöbén agyonbombáztak minket? ... így terelődött végül is arra a szó, a kutya az ágytakarót lerántotta, és szétrágta, az ablak függönyeit is leszakította, és széttépte. Ezután pedig elment (valószínűleg kirúgták). Mindez olyan hangulatot provokált, amelynek következtében Kurtnak a szobáját felmondták. Már az utolsó éjszakáját tölthette csak ott. Ilyenkor senki se tud jóízűen aludni. A kutya egy nap alatt tökéletesen felborította az életét.- 3 Másnap meg tizenharmádika volt, Meglehetős vegyes érzelmekkel várakozott az autóbuszra. Nem sok jót ígért a mai n,ap. Az már kétségtelenné vált előtte, hogy a kutyát ném lett volna szabad megvennie. A lány se lesz bent az autóbuszban. El kell készülni a legrosszabbra. De bent ült mégis, mint rendesen. Háttal neki, és egész -idő alatt kifelé, az utcát nézte, más nem érdekelte. így érkeztek oda, ahol le szokott szállni. Amikor felállt, Kurt felé fordult: Viszontlátásra! »— szólalt meg váratlanul. Rögtön felugrott, a kalapját lekapva a fejéről: _ Viszontlátásra, <— mondotta, és egészen magánkívül volt. , i < / | y Ekkor hallotta annak a nőnek á hangját, aki közvetlen mögötte ült, mert annak szólt a köszöntés és nem neki. A következő állomáson már Kurt is leszállt, a további útját gyalog tette meg. Még ez is? Nem volt elég a kutya? A mellette ülő nő kinevette. Mögötte mi volt, nem tudta. Jobb is. Munkájából hazatérve, újabb kínos meglepetés érte. A szobájában máris az új lakó ült. Egy mély hangú férfi, éppen zoknit váltott. Az ő bőröndjét már kitették az előszobába a fal mellé. Minek csodálkozik? Hát nem figyelmeztették, hogy estére keressen magának új szobát? Végül is a mély hangú férfi kedvesen felajánlotta egy éjszakára az ágyát. Neki módjában áll még ezt az éjjelt a volt szállásán eltöltenie. Reggel korán talpon volt, hogy új szállás után nézzen. Közvetlen a környéken kereste, mert az autóbusz-utazásokról nem akart lemondani, de nem volt szerencséje. Egész délelőttje ezzel telt el. Délután a munkahelyén meglehetősen ridegen fogadták. Délben tizenkét személyes menyegzői ebéd volt. Ezt hagyta a nyakukon. Még. kisegítőt sem találtak. Nem hallott még arról, hogy az alkalmazottak előzetes engedély nélkül nem hagyhatják el munkahelyüket/ Addig húzódott a vita, míg elvesztette az állását. Két éjszakáját a vasúti állomás várótermében töltötte. Ez olyan lecke volt a számára, hogy már nem ragaszkodott többé ahhoz, hogy új szállása az autóbusz vonalának a környékén legyen. Szállást és állást egyszerre kellett keresnie. A harmadik napon megtalálta mind a kettőt. Ekkor lett átmenetileg sírásó. Nem könnyű dolog télen a fagyott földet megásni, egy hét után elege is volt belőle, és megint munka után nézett. A szobáját azonban megtartotta, mert olcsó volt. Az ablaka közvetlen a temetőre nyílott. Háziasszonya nyugdíjas albérlői mindig kedvelték az itteni kilátást. Öregemberek már számot vetnek a halállal, és nem félnek tőle. Van, aki már kívánja is, mert megúnta az életét. Most, hogy a temetőt újra parcellázták, valamint a vén fákat kivágták, nagyon vigasztalan látványt nyújtott friss sírhantjaival a temető. A háziasszonya arról beszélt, nemsokára megtelik ez a rész is, aztán majd megnőnek a fák is, amiket újra ültettek. Micsoda szép élet lesz még itt! (pont egy temetőben). Rövidesen kifogynak odalent a földből. Akkor lecsendesedik újra minden. Visszatérnek az öregúr albérlői is, akik jól fizetnek. Ezért olcsó jelenlég a szoba, de csak addig, míg a régi bérlői vissza nem térnek. Egy máris visszajött, de irányt tévesztett; ahelyett, hogy feljött volna hozzá, lent maradt a temetőben. Ott se sétálgatott többé. i-- Maga még fiatal, —- nyugtatta meg Kürtőt. *—< Nem üldögél állandóan itthon, hogy a temetések zavarhatnák. Bár nagyon tanulságos az is, innen az ablakból szemlélve. Elnézné az ember órákig., Tavasszal nem kell télikabátban minden második nap egy keveset le kell nyesni, ez a titka. Hát megteszi ezt valaki odalent? Sok olyan rokon van, aki a temetés után már ide se dugja a pofáját... A sírokról ellopkodni a virágokat nem volt komplikált. A h áz pincéjének alacsony ablakai 'közvetlen a, temetőre nyíltak. Amikor a szobát kivette, még azt is mondta neki az öregasszony: — Női látogatókat fogadni nem lehet. . . Legyen tp_ kintettel, fiatalember, a lentiek nyugalmára. v Kurt tudomásul vette, bár nem tartotta valószínűnek, hogy a halottak emiatt valaha is tiltakozni fognak. De. úgysem volt senkije. Csak az ismeretlen útitársnőjét szerette, és azt is távolból. Mihelyt megvolt az új szállása, első; útja az autóbusz-, állomáshoz vezetett, ahol azelőtt is, várakozott a, lártyra.[ ’ Most végre utánajár, hogy közelebbit tudhasson meg. róla. < Sajnos, megszüntették ezt az autóbuszjáratot. I vmihV Iso ? '-'dm.-, ovi-vd m tettoíú.drnd >h,7 * ' . jit. • ■ ■ ■ • .i; ' 'Ll .',VIÍ 1 V VII ti,Ui o» • , , , 18. Fejezet. ; ! * Karneval Volt. ! ' • • ó " i ! >d-Kurt a szerelmi bánatát még nem heverte ki, így némi undorral szemlélte megvidámodott embertársait. Mintha kötelességüknek vették volna, hogy józanságukból teljesen kivetkezzenek. Egyesek olyannyira, hogy még a gyerekek is megdöbben vie figyelték őket. > ■ • ‘ o .‘i.n.dic, I Kurtnak anyagi gondjai nem voltak. Régi állásába visszavette a restáuránt tulajdonosa, akivel egyszer véletlenül összetalálkozott. ' ■ <— Na, hogy megy magának? — kérdezte egész barátságos hangon. "é — Jól, —- felelte kurtán, mert nem szeretett panaszkodni. i— Nézze, én visszavenném feltéve, ha a feleségemtől bocsánatot kér. ,—, Miért? — Az én Ielkinyugalmamért. Maga még nem ismeri a nőket. A feleségem zabolátlan természetű. Ha elkapja a hirtelen indulat, nem lehet vele józanul beszélni. Az elbocsájtását is ő erőszakolta ki nálam . .. De a helyettesével jól megjárta. .. Most engedékenyebb lesz. Csak azt ne mondja, hogy találkoztunk. Megtette, és visszavették. Rövidesen nagyobb összeget küldhetett az anyjának .. . A farsangi menet felvonulására mindenki az utcákra tódult. Jó részük szintén maskarában, némelyek könnyen öltözötten, holott csípős volt az idő. i— Ez aztán tényleg bolond lehet, i-~ állapította Kurt magában, amikor a menetben, felhőket jelképező emelvény tetejében, egy fiatal lányt vett észre, aki kitárt fehér szárnyaival, csak egy lepedőben a béke angyalát képviselte. Mihelyt a közelébe értek, és jobban szemügyré vehette, majd elállt a lélegzete. Ismeretlen útitársnője volt. Semmi kétség nem fért hozzá. Most megtalálta újra, többé nem fogja elveszteni. Onnan az emelvény tetejéről nem tud iám arjában lekerülni. Olyan magasan is volt, hogy kényelmesen szeme előtt tarthatta mindig. Az előbb még fázott, és hazament volna, most meg egyszerre melege lett. A nők sok mindent kibírnak, főleg, ha fellelkesítik őket. Ez történt a jelen esetben is, amikor a lányt odafent az emelvényen, mint a béke angyalát, egy szál hófehér leplében lelkesen megtapsolták. <—» Micsoda könnyelműség! kiáltott fel hangosan egy öregasszony. < Meg fog fagyni a gyerek odafent. ~ A epedő alatt fel van öltözve, >—< jegyezte meg egy idősebb férfi. i—' Honnan tudja? «— Véletlenül alája néztem. Melyik lány nem vállalta volna az angyal szerepét, ha fiatal, és nem fásult el a lelke? Jó érzés volt, pár percre valakinek lenni, akire felfigyeltek a többiek. Először történt ez a lány semmitmondó, lényegtelen életében. A farsangi menet sem tarthatott örökké, egyszer lekerült újra az emelvényről. Mint a béke angyala nyugdíjba i került. Kurt mindenütt a nyomában volt. Egy idősebb férfi várakozott rá, akivel együttesen betértek egy vendéglőbe. i— Folytatjuk
