Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-11-01 / 41. szám

1979. NOVEMBER t.

MAGYAR' ÜJSÄG

5. ÖLDAP

A KŐTELEZŐ BETÉT felhajtja az árakat.

A KŐTELEZŐ BETÉT ál lásta lanságot okoz.

A KÖTELEZŐ BETÉT nem oldja meg a szemetelés problémáját.

Hagyjunk fel a kötelező betét bolondságával és hozzunk olyan szemetelési törvényt, amely hasznunkra van.

Paid for by Oliioans for a Practical Litter Law. Harry Armstrong, Chairman. Rural Rt. 3, Logan, Ohio

ÉDESANYÁNK

REGÉNY

ÍRTA: ;f

VASZARY GÁBOR

— Folytatás «—

tó

Három egymásutánt éjszakán kereste fel Franzot a fiatal lány. Késő este jött, és a kora reggeli órákban ment el. A múltját mégsem lehetett lezárni.

Hányán voltak az életében? Határozott választ nem adott erre. Lehet-e hinni annak, akinek titkai vannak?

A szerelmi fájdalmak hasonlók egy nehéz szülés kínjaihoz. Sőt még annál is rosszabbak, mert a lelki gyötrelmeknek se vége, se hossza.

Féltékenységét csak a szerelmes ölelések altatták el, de tartós hitelük nem volt. így szerethetett másokat is.

Harmadik éjszakájuk kevés híján pontot tett a szerelmük után.

«— Előbb kellett volna veled találkoznom, — jegyezte meg Franz. — Hány évvel előbb, azt csak te tudnád megmondani.

Már megszokta a hasonló kijelentéseket, és jobbnak látta, ha nem is reagál rá.

— A barátnőd is sokat tudna mesélni . . . Hogy hívják? . . V

— Pupy.

—- Nincs ennek valami emberibb neve?

— Van. Beate.

— Ez talán még azt is meg tudná mondani, tőlem van-e a gyereked, hogy megnyugodjam.

Marilyn szó nélkül kiugrott az ágyból, és lázasan öltözködni kezdett.

— Mit csinálsz?

—?* Meg foglak nyugtatni.

— Ide ne hozd nekem ezt a Pupyt.

— Nem is jönne. Én megyek el, hogy megtaláld a nyugodalmadat... Rövidesen megnyugszol, ha nem látsz többé .

— Gyere vissza!

— Nem — tovább kapkodta a ruháit.

— Ha nem jössz vissza, tudod, mit csinálok?

Hirtelen felhagyott az öltözködéssel.

— Mit csinálsz?

— Bocsánatot kérek tőled.

Ez annyira meglepte, hogy visszament hozzá.

Franz bűnbánóan, szelíden nézte. Addig nézte, amíg Marilyn elszánt tekintete is megenyhült. Magához húzta, hogy bocsánatkérés nélkül is kibékítse.

Még ellenkezett, bár egyre kevesebbet.

«— Csak arra válaszolj még, kitől van a gyerekem?

AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KOMMUNIZMUS SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA

A Tormay Cecil Emlékbizottság kiadásában megjelent két kötetben egészvászon kötésben

Tormay Cecil:

BUJDOSÓ KÖNYV

A két kötet ára $25.00. (US. dollár.)

Postadíj $1.00.

Megrendelhető a Kárpát Publ. címén.

Kárpát Publ. Co.

P.O. Box 5348

Cleveland, Ohio 44101. USA.

Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyv című művét két kötetben egészvászon kötésben.

Az árát mellékelem $25.00 és postaköltségre $1.00-t.

Mév: ...............................................................

Utca, házszám: •..............................................

Város: .........................................................................

Állam:..........................Zip Code:................

— kérdezte a lány.

Olyan szorosan tartotta a karjaiban, mintha sohasem lenne szándékában elengedni.

— Válaszolj!

— Elhiszem, hogy az enyém.

— Megtarthatom?

— Nem.

Újra visszament a fotőjhöz, ahol a ruhája volt. Nem öltözött fel, csak leült, és onnan nézte.

— Törvény télén gyereket akarsz a világra hozni? — kérdezte Franz.

— Mást úgyse lehet.

Megpróbált józanul beszélni hozzá, hogy megértse.

— Kettőnket sem tudnám eltartani. Ebben a rendelőben csak átmenetileg dolgozhatom. Amit a kórházban keresek, magamnak se elég. Az anyámról is gondoskodnom

kell.,. .4 '■ ' - ,, ;■ ;

Azt hitte meggyőzte, mert nem válaszolt.

— Holnap korábban gyere el! Ne este felé.

— Miért?

— A gyerek miatt.

i—< Még ne vedd el tőlem ... — rimánkodott. — Csak egy kicsit hagyd meg . . . Míg elbúcsúzom tőle . . .

Sírni szeretett volna, de nem tudott.

— Hiszen ezért jöttél vissza hozzám?

— Csak azt akartam, hogy tudd!

Úgy látszott, a legnagyobb vihart megúszták.

— Akarsz egy feketét? *

— Nem kell. Idegesít. Még azt se tudom, hogy hívnak.

— Franz. A vezetéknevemet is tudni akarod?

— Nem fontos . . . Az én nevemet tudod? .. .

— Marilyn Angel.

— Nem Angel, Engel.

— így mondták a kórház irodájában.

— Elírták, mert ahhoz sincs eszük.

Kétkedések, vádak, cgpkok és ölelések, ezek jelentették Franz szerelmét. A lány testében kereste a lelke megnyugvását. Csak akkor volt baj, ha elfáradt a csókjaitól.

Korán keltek, és hazáig kisérte a lányt, aki a külváros* ban lakott, egy szomoni külsejű öreg házban.

Marii yn az utolsó pillanatban mégis beleegyezett a műtétbe.

Másnap délutánra mindent előkészített, de a lány nem jelentkezett.

Mi történt megint?

Két órai idegesítő várakozás után elment hozzá.

Az ajtóra egy névkártya volt rászögezve:

Beate Wild.

Ez lesz a barátnője, akivel együtt lakik. Ez az a híres Pupy. Ennek kellett volna visszaadni a noteszt.

Szélep csípőjű, álmatag szemű lány nyitott ajtót. Szó nélkül beengedte, és megmutatta, merre kell mennie. Aztán diszkréten eltűnt valahol a lakásban.

Marilyn egy kereveten hevert, és meg sem mozdult, amikor benyitott hozzá. Csak kedvesen rámosolygott. Ez még jobban felingerelte. Azért jött, hogy felelősségre vonja, de az idegen környezet feszélyezte.

— Jó estét! — mondotta száraz hangon.

— Jó estét!

Várta, hogy elfogadható módon exkuzálja magát, de Marilynnek ilyesmi eszébe sem jutott.

— Úgy beszéltük meg, hogy ma délután elvégzem a műtétet.. . Miért nem jöttél el? .

Nem adott rá válasz.

Egy pillanatra arra gondolt, talán már magától is megoldódott a probléma. Szelídebbre vette a hangját.

— Beteg vagy?

— Lelkileg.

— Tegnap már beleegyeztél.

— Meggondoltam. A gyereket megtartom.

— Az nem úgy van. Ebbe még én is beleszólok.

— Beleszólhatsz, de eredményt úgysem érsz el vele.

Sejtette, hogy erőszakkal nem boldogul, és taktikát

változtatott.

— Lehet, de felesleges lesz.

— Tegnap már megmagyaráztam neked az anyagi helyzetemet. . . Miből akarsz te egy gyereket felnevelni?

— Ezzel ne törődj. Nincs szükségem a pénzedre.

—' Mi ütött beléd? . .. Miért vagy egyszerre ilyen undorító? . ..

— Nem akarlak szeretni többé!

A megdöbbenéstől egy nagyot nyelt.

— Miért? Mi bajod van velem? . ..

Mérlegelni látszott, mit válaszoljon rá.

— Nem leszünk boldogok, — jegyezte meg végül.

— Honnan veszed ezt?

— Tudom.

— Ha azt hiszed, hogy futni fogok utánad, nagyon tévedsz, — jelentette ki szárazon. — Az álláspontodat tudomásul vettem. Már csak az érdekelne, minek akarsz ezek után egy gyereket tőlem?

— Emlékül.

— Tiltakozom.

— Én is.

— Tudod mit? Végeztem veled!... Hol a kalapom?

— A fejeden.

— Mégegyszer utoljára figyelmeztetlek . . . Jól gondold meg! . . . Egy gyereknek a házasság keretén belül a helye. Házasságról pedig szó sem lehet. Már megmagyaráztam, hogy miért. . . Megértettél? . ..

— Meg.

,—< Ebben a súlyos kérdésben egy nőnek sincs joga önhatalmúlag intézkedni. Ezt is megértetted?

— Ezt is.

— Egy gyereket a világra szülni szent dolog. Pláne, ha nem hiszem, hogy az enyém.

Hirtelen felült a kereveten:

— Rögtön vond vissza, amit mondtál!

— Nem vonom vissza. Most őszintén beszélünk.

— Rendben van. Akkor a gyerek nem. a tied.

— Kié?

— Ne ordíts? í -ni cui-o/íot , •> , tr>d

— Ki az apja? tf >i no ]«.'

— Nem mondom meg.

Franz fenyegetően közeledett feléje. Marilyn nyömban a kerevet sarkába menekült, majd szorosan a falhoz simulva felállott, ezáltal minimálissá csökkentve a támadási felületet. Onnan kiabált feléje:

— Figyelmeztetlek, hogy ma nem vagyok olyan hangulatban, hogy felpofoztassam magam.

— Gyere le!

— Nem.

— Hát akkor ide figyelj!

Nekiugrott a szekrénynek, kicsapta mind a két ajtaját, é$'a. fehérneműket kivágta belőle, csak úgy röpült minden szanaszét. A kis íróasztalnak különös kéjjel esett neki, és bglem&rkolt a különböző papírokba.

— Ha a számlákat széttéped, te fogod kifizetni, — kiáltott rá.

Erre csupán felcsapta őket a levegőbe.

— Hol vannak a szerelmes leveleid? ...

. í Ezeknek az elpusztítására már nem kerülhetett sor. Kopogtak az ajtón, és belépett a széles csípőjű Beate.

2- Kimegyek egy kicsit a friss levegőre, — mondotta. —Te nem jössz? « -A fiatalembert nemlétezőnek vette, mert rá sem nézett, így akarta a tudtára adni, hogy jelenlétét feleslegesnek tartja. > . i /g ■

j, Azori egy kicsit meglepődött, hogy a barátnője a kerevet sarkában állt, de azon már kevésbé, hogy a szobájában minden fel volt dúlva. :

— Pá! — mondotta, a szerteszét szóródott ruhákon és lehérneműkön ügyesen átlépve, elhagyta a lakást.

Most már zavartalanul lehetett volna tovább veszekedni, de már túlestek rajta. /

— Pupy ezt sohasem fogja neked megbocsájtani, — jegyezte meg Marilyn.

Franz a szoba másik végében, egy fotőjben ült, és magába roskadtan két tenyerébe temette az arcát.

A fiatal lány leszállt a kerevetről, és melléje guggolt a szőnyegre: „m .• <•

— Látod, hogy nem jó téged szeretni! Csúnya dolog lesz belőle. . . Mire volt jó Pupyt felheccelni? Azt hiszed megkönnyítetted a helyzetünket? Itt én is éppúgy átmenetileg vagyok, mint te a rendelőben. Ki akarsz kergetni az utcára? . .. Azt mondtad, magadat se tudod eítartani. .. Pupytól megkérdeztem, megtarthatom-e a gyerekemet. Megengedi-e, mert vele lakom. Azt mondta, előbb megnéz téged. Hát most megnézett. .. Ezentúl rágni fogja a lelkemet, hogy szakítsak veled ... Ki kell békülnöd Pupyval, másképp pokol lesz az életem, és nem dolgozhatom vele tovább.

— Mit dolgozol vele? — szólalt meg végre.

Látszott rajta, hogy botrányos viselkedését megbánta.

— Megkérdezheted Pupyt is, hogy mit dolgozunk, mert nekem úgysem hiszel.

— Mondd el inkább te.

Marilyn mélyet sóhajtott, és felkelt mellőle.

— Az amerikaiaknak angol szöveget kell németre átfordítanunk és legépelni. Ezeknek a telefonszáma van a noteszben. Óvatosságból a nevük kezdőbetűit írtuk fel, hogy ne kelljen még adót is fizetni.

— Miért nem mondtad ezt meg mindjárt?

— Pupy a Ielkemre kötötte, hogy erről senkinek se beszéljek . . . Gyere, megmutatom!

A szomszéd szoba ajtaját kinyitotta előtte, és bemutatott.

— Itt van az írógépünk!.. . Ott vannak fordítások is, amit már legépeltünk. Látod? .. .

Valób an úgy volt, ahogy mondta. Az írógép mellett ott voltak a már legépelt oldalak, egy halomba rakva.

— Nézd meg jobban, ha nem hiszed.

— Elhiszem anélkül is.

Újra becsukta az ajtót.

— Ebben a szobában dolgozunk felváltva.T ovább is beszélt volna, de megszólalt a telefon. Marilyn kelletlenül vette fel a kagylót. Franz jelenléte láthatólag feszélyezte.

— Hallo! ... lg en . . . Nem, nem . . . Nincs itthon . .. Majd átadom az üzenetet. . . Kérem . . . Viszontlátásra! «— letette a kagylót. ,— Pupynak szólt ,— mondotta.

<—< Értettem,

Mintha valahogy zavarban lett volna. Hátat fordított

neki, és a telefonkészüléket igazgatta; odébbtette, majd viszszatette. Teljesen feleslegesen. Szerteszórt dolgaival viszont nem törődött.

Gyanakodni kezdett, de hallgatott.

— Akarsz egy feketét? — kérdezte Marilyn, de még mindig nem fordult feléje.

Mielőtt válaszolhatott volna, megszólalt újra a telefon.

— Telefon, — szólt rá, mert nem vette fel a kagylót.

— Hallottam, — jegyezte meg kedvetlenül.

Az előbbi telefonáló lehetett, ahogy kivette a válaszaiból.

— Nincs itthon .. . Nem ő beszél. Megmondtam már . .. Felesleges, mert senki sincs itt.. . Kérem ... — ingerülten lecsapta a kagylót.

— Miért mondtad, hogy senki sincs itt?

— Ide akart jönni.

Franzot már megint megszállta a féltékenység ördöge. Kényelmesen helyet foglalt újra, a kalapját, amit eddig a kezében tartott, nagy ívben a kerevetre hajította, és cigarettára gyújtott. - -— Most mi van? — kérdezte Marilyn idegesen, mert ' a fiatalember magatartása semmi jót nem Ígért.

— Megvárom, míg ez az erőszakos fráter idejön.

— Nem fog idejönni.

— Fog. Kétszer is telefonált. Ez nem nyugszik meg.

«— Úgyse nyitok neki ajtót.

— Majd beengedem én.

«— Mi közöd neked Pupy dolgaihoz?

— Ezzel neked van dolgod, nem a barátnődnek.

— Nem hallottad, mit mondtam neki?

— Azt hallottam. Csak azt nem hallottam, hogy ő mit mondott neked.

— Ezt nem bírom tovább! Itt hagylak, —< a kabátja útán nézett, a földön heverő dolgaiba belerúgva.

— Jobb is, ha elmész, legalább zavartalanul beszélhetek az, illetővel.

Ez láthatóan megdöbbentette, és ott maradt.

— Miattam beszélhetsz vele, — jegyezte meg látszólag megnyugodva. «— Majd megmondom neki, hogy féltékeny

vágy.

— Nem te fogsz vele beszélni, hanem én.

— Jó. Beszélj vele te! Mondd meg, hogy a Vőlegényem Vagy.

— Minek? 1

— Miattam. Ne hozz kényelmetlen helyzetbe.

— Majd azt mondom, a bátyád vagyok. Ne érezze magát az illető se kényelmetlenül. De csak addig, amíg

engem nem hoz kényelmetlen helyzetbe. A továbbiakat már te is látni fogod.

A fiatal lány eddigi nyugalmát elvesztette.

■«—> Újabb botrányt akarsz rendezni? Nem volt elég, amit eddig csináltál?

Franz tovább is megőrizte a nyugalmát.

— Miért rendeznék botrányt, ha semmi közöd az illetőhöz? Ha igazat mondtál, nincs mitől tartanod. Csak akkor, ha hazudtál. Ebben az esetben természetesen semmi közünk többé egymáshoz.

— Folytatjuk —

TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A Tormay Cecil Emlékbizottság örömmel jelenti, hogy a két kötetes Bujdosó Könyv után sajtó alá rendezte az írónő másik híres történelmi regény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe:

AZ OSI KÜLDÖTT.

A trilógia egyes köteteinek önálló címe van, mindegyik befejezett regény.

A könyv a tatárjárás idejébe vezet vissza és ennek a szörnyű pusztításnak a képe elevenedik fel. Nagyon sok hasonlóság van a jelenkori elesettségünkhöz. A kibontakozás reménységet nyújt nekünk is, hogy a mostani sok megpróbáltatás után jön még szebb jövendő.

Első kötetnek a címe:

A CSALLÓKÖZI HATTYÚ

A bolti ára 10 dollár és a postaköltség $1.00.

A második kötet címe:

A TÚLSÓ PARTON

A bolti ára 12 dollár és a postaköltség $1.00.

A harmadik kötet címe:

A FEHÉR BARÁT

A bolti ára 15 dollár és a postaköltség $1.00,