Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-01-11 / 2. szám

1979. JANUÁR 11.

MAGYAR ÚJSÁG

5. OLDAL'

Hámory Várnagy Dalma:

ATTILA FEJEDELEM NYOMDOKAIN RÉKÁVAL

Chantilly francia városkától, fiatal barátaimmal, egerváriakkal, történelmi levegő élvezésére, a tíz km.-rel távolabb fekvő Senlisbe igyekeztem. Emlékeztem rá, bár a németnyelvű útikalauzokban sajnos erről egy szó sem esik, hogy Attila, hun király, Chalons sur Marnei-i, valamint a 1 royes közelében lefolyt ütközeteinek emlékével összefügg, a közelében lévő Senlis, ahol a catalaunumi csatához erejét tartalékolta, ugyanott, ahol az 1920-ban szentté avatott Jeanna d Arcé gyűjtötte annakidején seregét hazája védelméhez.

Diákkoromban, amikor először foglalkoztam érdemben Bendeguz-Mondzule fiának, Attilának életével, hatalmas történelmi érdemeit elismertem, de személyes rokonszenvertiet öccsének, Blédának a meggyilkolása miatt, nem nyerte el. Érdekből tette, hogy ezzel a radikális elintézéssel uralkodásra jusson a hatalmas birodalomban, mely a Feketetengertől, a Stájer hegyekig, az Al-Dunától a Keleti-tengerig terjedt. 451 elején félmilliónyi hadával átkelt a Rajnán és eljutott Orleansig, majd Chapagane vidékére került.- Az utat autón tettük meg oda, ahol Attila a catalaunumi csatára félmilliónyi hadával gyalogosan sorakozott fel, £ ebben a végzetes ütközetben 180.000 főnyi harcost vesztett. A mi négy tagú társaságunkból, csak egy lett a vesztes, de erre későbben térek rá.

í Az úton, elől a házaspár, a hátsó ülésen én és Réka, (gz alig három éves kislányuk foglaltunk helyet. A tiindéri gyermek bűbájos csacsogása különös gondolatokat társított á nevével képzeletemben.

‘ Réka, Attila király feleségeinek kedvence. Furcsa véletlen, hogy az a legendás hírű asszony jut eszembe, akit még II. Theodosius görög császár is értékes ajándékokkal Halmozott el tisztelete jeléül. A fennmaradt mende-monda Szerint; tarka szőnyegekkel borított heverőn fogadta látogatóit, szolgálói és szolgaleányaitól körülvéve, akik drága szö- Veték hímzésével foglalatoskodtak, mely bői az akkori divat szerint a hunok átalvetőket (pelerint) készítettek.

Réka, a hun király hitvese, az ötödik századból. Egervári Réka, egy magyar mérnök házaspár leánykája a hul&idik századból birkóztak gondolataimmal, amikor a Senlis-i Notre Dame előtt megállt az autó.

: * Akárcsak Attila fejedelem neje Réka, a bochumi Réka sem közlekedett gyalog. Édesanyja fürgén üzemképessé tette ar csomagtartóból elővarázsolt könnyű sportkocsit és elhelyezte benne a farmerbe öltöztetett királyi névrokont.

V Sokáig szótlanul álltunk. A teljes épségben tartott középkori épületek, a tér köré csoportosult kitűnő állapotban lévő paloták Iába alatt domborodó gránitköves talajhoz, jobban illene Attila idejének világa, annak ellenére, hogy Senlis megmaradt annak, ami a római, gall és frank nyortiok emlékét vigyázza.

V. Ezt a városkát a franciák, büszkélkedve Csipkerózsikának nevezik. Tehetik! A francia történelem szerint a legrégibb település. Egy római castrum helyén épült az a frank érőd, mely egykor a királyi kastélyt szplgálta. Itt választottak ({s koronáztak új királyt. A Kariing dinasztia trónfosztását itt mondották ki, abban a templomban, melynek romjaiból keltette életre óriási pénzáldozattal büszkeségünk a kiváló zongoraművész. Cziffra György, a Liszt Ferenc alapítvány otthonát.

Sanlis legrégibb épülete a Notre Dame székesegyház. Korosabb, mint névrokona Párizsban. Kívülről nem annyira ‘észlelhető, hogy az enyészet martaléka, belül azonban elképesztő állapotban van. Mellékoltárai fölött a pókhálók tömege, mint piszkos, elmálott függönymaradvány; libeg a részben hiányos ablakoktól cúgos Isten-házában. Ablakainak nagyobb része már nem az eredeti, az a néhány, ami még fellelhető, lenyűgözően csodálatos, szinorgiája és témagazdagsága által.

Senlis, nemcsak több háborút vészelt át, hanem néhány tűzvészt is, mely tettemes részét megsemmisítette a műemlékeinek.

Az egykori püspökség épülete, a mögötte meghúzódó gall-római toronyhoz támaszkodva pompás látvány még ma is.

Egyes nevezetességét, csak kívülről tudtuk megszemlélné mert azok csak megjelölt napokon állnak sajnos!

V. turisták rendelkezésére.

:( A város szélén tízezer nézőt befogadó pompeji mintára épült amfiteátrum romjai állnak. Annak ellenére, hogy mind az első, mind a második világháború nagy pusztítást okozott itt is, a város falai aránylag éppen állnak.

; a xix. században, amikor a vasútak építése Francia- Országban is erősen megindult, akárcsak ma, az atom idején, akkor meg a tüzes ördögszekér útjának a megépítése ellen tiltakoztak. Olyan sikerrel, hogy Senlisnek máig sincsen vasútja. Autóbusz köti össze Párizssal és a környékkel, amit égy magántársaság tart üzemben.

Senlist, óriás erdő futja körbe, mely dús vadállománya folytán a királyok és fejedelmek kedvelt vadászterülete volt. Nemcsak az állatok keresték benne a menedéket, sok-sok ember is. A parasztlázadás tagjai és a jacquesok itt verték le a nemes urak seregeit. Mi, már csak az ibolyák millióit találtuk, a fehértől a sötétliláig, számtalan árnyalatban. A franciáknak ez a jellegzetes tavaszi növénye erdőt, mezőt, mint lila szőnyeg elborít húsvét idején. A chantilly Fundation .(volt Rothschild-kastély) kertjében többnek tűnt az ibolya, mint a fűszál. Belefiatalodik az ember, s az illatárban pesti sláger ütemei kísérlik: Ibolyák, lila ibolyák. . .

Senlisbe történelmet keresni indultam és a jelen annyira irfégfogott, bogy szinte megfeledkeztem célomról.

Szenvedélyes film és dia amatőr vagyok. Utitársaim is.

1 émát keresve felfigyeltem egy, a tőlünk kissé távolabb eső rpmos kül sejű templomfélére.- Menjünk oda! —, kértem Zoltánt és a csonka torony irányába mutattam.

A hepe-hupás úttesten gömbölyű hasú hatalmas kövek fékezték lépteinket. Megint bizonyossá vált előttem, hogy a lapos, férficipők mennyivel alkalmasabbak ilyen tehertételhez. Társam, jóval előttem járt mindég.

Auditorium Franz Liszt *

•’"“■'Recherches Inter-Artistiques Cziffra ^ olvastam egy

táblácskáról. j ; j

Pillanatokig képtelen voltam felocsúdni felfedezésemtől. Hangtalanul integettem Zoltánnak, aki már jó messze járt, mikor rájött, hogy nem követem. Visszajött. Együtt próbálkoztunk a kőfalba, helyesebben a várfalszerű kerítésbe ' épített ajtón bejutni. Semmi sem segített. Csöngő nem volt. A zörgést ki tudja hallották-e valahol. Számtalan emlék rohant meg, ahogy a bejutást kíséreltük. Pár éve csak annak, bogy Mariban utoljára találkoztam Ciffrával, amikor ott koncerteztek, ennek előtte évtizedekig nem, annak ellenére, hogy pályáját szemmel tartottam. Olyan, alig húszéves korában, a pesti Zeneakadémián rendezett koncertem alkalmából, majd egy kolléganőmnél volt alkalmunk hosszabban elbeszélgetni, azóta mindkettőknek megváltozott az élete. Hazánkfia világhírű lett. Franciaországban, Senlisben lelte meg nyugalmát és horribilis bevételeinek jó részét befektetette alapítványába, melynek az elnöke a Francia Köztársaság feje, akit sok sok kiválóság között pl. Yehudi Menuhin, Paul Belmondo, M. és Mme. René Huyghe, a Louvre főigazgatója és a Francia Akadémia tagja és még sok más | nagyság patronál.

Az elmúlt esztendőben történt ennek a nagy jelentőségű kultúrközpontnak a megnyitása, szeptember 24-én. Sok-sok | ezer művészetkedvelő ember kereste fel Senlis városát, ahol I a nevezetes délutánon, akárcsak azokon a napokon, amikor j a mi tragikus sorsú Erzsébet királynénk itt járt vadászaton, J piros dolmányba öltözött vadászok kürtjele nyitotta meg az 1 ünnepséget.

A véletlen vetett ide. Különös játéka a sorsnak, hogy a Notre Dameval szemben lévő hepe hupás utcácskán indultam el, éppen a főbejárattal szemben, ahol hazánk nagy fiának Cziffra Györgynek otthonára találtam. Innen, alig i pár lépésnyire áll a hajdani koronázó templom /— ma AUDI{TÓRIUM FRANZ LISZT melyet Capet Hugó 900 körül építtetett és eddig Saint Frambourgról neveztek el, aki itt van eltemetve és a templom védőszentjeként tisztelik, j Az egész környék még elképesztő állapotban van. Tonnányi rom-romok hátán érzékelteti a múlt felderítésének nagy j munkáját. A főbejárat rozoga ajtóját lécek erősítik, cseppet sem vendéghivogatóan.

Nem tudtunk bemenni.

— Minden áron be akarok menni! < jelentettem ki erélyesen, akár egy tábornok.

Lehetőséget keresve, tájékozódni igyekeztünk több oldalról. Ezalatt Marcsi is odaért Rékánk gyaloghintójával. Meglepetéssel fogadta felfedezésünket, s mint a jól képzett magyar diák, férje mondanivalóját kiegészítette:

' Ugyan hol őrizték Frambourg hamvait majdnem egy fél évezreden át, hiszen ő 561-ben halt meg, ez a templom meg majdnem 350 évvel később épült. Remélhetőleg most már végleg nyugalmat nyer. Látod, Dalma néni, hogy nincsen örök nyugalom!

Hallottam, amit mondott, de olyan izgatottan rohanj gásztam a bejutás lehetőségének reményében, hogy válasz nélkül hagytam.

Az egyik telken a templom szinte újjá varázsolt, tisztára vésett vastag kőfalánál, egy táblácskát leltem, vadonatúj ajtó társaságában. Furcsán hatottak a régi környezet világában, de nem sok időt adtam magamnak a meditálásra. Felronhantam és lenyomtam a kilincset. Engedett. Szinte megijedtem eddigi sikertelen kísérletem után a bebocsátás boldogságos érzésétől. Benyitottam. Életem egyik legértékesebb emléke, ami elém tárult.

Előttem, kicsit balra a bejárattól az enyhén mogyorószínű falon, hatalmas faliszőnyeg; Liszt Ferenc portréjával.

A helyiség olyan hatást kelt, mintha egyetlen kődarabba vésték volna; töretlen. Az, ami az Isten házának gondolatával kapcsolatos, a főfal Krisztusa. Előtte pódium, Liszt f’erenc halhatatlan műveinek képviselőjével; hangversenyzongorával, az oltár helyén. ,

Az egész elképzelés olyan fenségesen egyszerű kivitelű, mégis isteni!

Némán álltam. Ki tudja meddig? —* ... és végig pergett arcomon a könny, akár csak a szenteltvíz ujjaim között, amikor hitet teszek külsőleg is lelki hovátartozásom fölött. Sírtam! Láthatóan és láthatatlanul befelé. S ezt az érzést magamnál tartom, mint a feloldozást, amikor valaki a gyóntatószékből távozik.

I urcsa zaj riasztott fel csodálatos érzésemből.

— Leesett egy seprű! ,-*, mondtam félhangosan, mire a helyiségben tartózkodó több asszonyból álló takaritóbrigádból, a hozzám legközelebb álló felém jött, és tiszta ma-I gyarsággal megkérdezte, miután rúeleg tekintetű barna szemével ránk csodálkozott:

Maguk magyarok? Honnan jöttek ide?

Más biztosan elájult volna. Én nem vagyok hajlamos még ilyen meglepetés miatt sem. Az örömöm határtalan volt. Bemutatkoztunk. Négyen, egymás szavába vágva igyekez(tünk elmesélni utunk célját.

Nem! Nem itt vagyunk!

<— Chantillyben lakunk.

•—> Mit csinálnak ott?

A Pax Romana 20-ik Kongresszusára gyülekezünk.

— Többen egy héttel előbb érkeztünk, mert ezen a tör ténelmi vidéken anyagot és emléket keresünk!

>—> A Kongresszus, csak húsvét után, március 27-én kezdődik, a volt Rothschild kastélyban.

— És maga, hogy került ide? — nyomoztam a pirosképű, tipikusan magyar arcú asszonyka hovátartozását, kicsit vakmerőén, szabadon.

— Én? Az urammal jöttem ide , vallotta es az egyetlen mellékoltárszerű mélyedés felé tekintett, ahol már előzőleg felkeltette figyelmemet egy átható tekintetű szakállas, művészkülsejű férfi, ki inkább minket, mint a munkáját vigyázta.

i— Szegváry Károly festőművész mutatta be büszkén párját.

— A festő? i—<, ámuldoztam. <— Művészetét régóta szemmel kisérem, mint minden honfitársamét. Milyen szerencsés meglepetés, hogy most személyesen is üdvözölhetem. Tudom, hogy tószegi születésű. Művei nemcsak magyarországi, hanem orosz, japán, lengyel múzeumokban is fellelhetők. Tudom, hogy Olaszországban az ‘Anyaföld c. képéért értékes díjban részesült és a kritikában a föld festőjeként jelölték meg. Szemmel kisérem kiállításait, képeit. Nekem, a “SZABADSÁG FÁJA”, azaz a Rákóczi fa a kedvencem, melyet nem mulasztok el, mint személyes ismerősömet minden balatonkenesei látogatásom alkalmából megtekinteni.

MAGYAR CSERKÉSZ SZÖVETSÉG HÍREI KÖSZÖNJÜK, TISZTELENDŐ UR ...

A M.Cs.Sz. 1979. július 1 -tői, augusztus 12-ig, 6 hetes iskolatábort rendez Fillmore (New York állam) közelében lévő Sík Sándor Cserkészparkban.

1967 óta minden év nyarán rendezünk iskolatábort, amivel a magyar ifjúság magyarságismereti továbbképzését szolgáljuk.

A park különösen alkalmas a természet megismerésére is. Épületei és felszerelése New York állam egészségügyi előírásainak megfelelően, állandó hatósági ellenőrzés alatt állnak. Úszómedence a közeli Jones Pond és a Lechkorth State Parkban bármikor csoportosan használható, képesített úszómesterek felügyelete alatt.

Tanulmányi kirándulásokat rendezünk a Niagara vízeséshez, erődhöz és a híres Corning-i üveggyárba és múzeumba.

A tábor napi 4 óra magyar nyelv, földrajz és történelem oktatást nyújt. A délutánt fürdéssel, sport és csoportos játékkal töltjük. A napot tábortűzzel zárjuk.

A fent ismertetett tábor mellett, rendezünk MAGYARSÁGISMERETI TÁBORT is, FÖLDRAJZBÓL és TÖRTÉNELEMBŐL a Magyar Cserkészszövetség előírásai és útmutatása szerint.

A Magyarságismereti Tábor magyar érettségi vizsgával fejeződik be. Akik eredményes érettségi vizsgát tettek, azok résztvehetnek a vezetőképző táborokon és segédtiszti, vagy cserkésztiszti képesítést nyerhetnek. A magyarságismereti táborok időtartama 2-2 hét.

Olyan magyarszármazású gyermekeknek, akik nem beszélnek magyarul, de magyarul akarnak tanulni, ugyancsak rendezünk 2-2 hetes tábort, ahol szakképzett tanárok oktatják az alapfokú magyar nyelvet.

Korhatár: 8-14 év.

Részvételi díj: 75.^- US. dollár hetenként.

Részletes felvilágosítással szolgál az iskoltáborok központi szervezője: .

Beodray Ferenc Szöv. alelnök, 1501 Parkwood Rd., Lakewood, Ohio 4107.'Tel.: (216) 228-6967, valamint

Hokky Istvánná, 5057 Evergreen, N. Olmsted, Ohio 44070. Teh: (216) 779-7547.

Kanadában: Kazal Lászlóné, 109 Lakeside Dr., Grimsby, Ont. L3 M2É7. Tel.: (416) 945-2854.

NAPJAINK VÉRTANÚI

A jezsuita rend római tájékoztató irodája közölte a hírt, hogy a rhodesiai Kangaireben ismeretlen tettesek agyonlőtték az ott missziós Ielkészi szolgálatot ellátó Pieper Gerhard 38 éves német jezsuitát, aki Berlinben született. Az NC római tudósítása a hírrel kapcsolatban megjegyezte, hogy a jezsuita Pieper atya immár a huszadik római katolikus misszionárius, aki a gerilla-háború áldoztaként halt meg. Más keresztény felekezetek hithirdetői közül eddig 18-at gyilkoltak meg. A XX. század utolsó negyedében joggal megdöbbentő az ar tény, hogy napjaink vértanúinak száma egyedül a kis Rhodesiában is 38-ra emelkedett.

—- Minden úgy van, ahogy mondani tetszik! — örvendezett Ági, alias Szegváryné. Itt, Cziffra portréján dolgozik. Otthon is elismert portré-festő,. Főként a művészvilág alakjait szereti megörökíteni. A március 9-én nyolvanötödik életévét betöltött, örökifjú primadonnánk, Honthy Hanna arcképéért sok-sok elismerést nyert. Ecsetjén keresztül politikai és közéleti személyek között is népszerűségnek örvend.

—• Egyszerűen nemzetközi! — jegyezte meg Egervári Zoltán, és barátságosan a lassú, kimért léptekkel közeledő művészre mosolygott, aki minden üdvözlés nélkül, átadta gondolatait:

r— Magyarok, csak a húsvétot követő csütörtökre vártunk, azaz tegnaphoz egy hétre. Úgy informáltak, hogy a négy égtáj felöl legalább 3-400 magyar érkezik ide, sakik meg akarják szemlélni a mocskos romokban; garázsnak használt, többszáz éves műértékű templom pénzzel, munkával, meg sok-sok szeretettel életre keltett falait.

Jól esett informáltsága a Pax Romana programmjával kapcsolatban, s az a pesti közvetlen modor, ahogyan közölte velünk.

Rövid terepszemlére mentünk. Egy sereg fényképen át, akár egy filmen, lejátszódott előttünk az auditórium születése és fejlődése napjainkig. Az altemplomot sajnos nem tekinthettük meg, de vigasztalt az a tudat, hogy amikor csoportos látogatásunkra kerül a sor, erre is módunk lesz.

Búcsúznunk kellett, az idő sürgetett. Sok Ígérettel, nehéz szívvel váltunk el. Sajnáltam még, hogy az. előcsarnokban elhelyezett Cziffra könyvekből és lemezekből nem tudtam a helyszínen vásárolni. Az egyik könyvkereskedésben mód lett volna rá, de pont azt nem tudtam megszerezni, ami még nekem hiányzik. Itt hallottam, hogy Cziffrának, Senlisben hét, kisebb-nagyobb palotácskája van.

Néhány perccel később az egyik szűk utcában egy fiatal hölgy felvezette kocsiját a gyalogjáróra és a jobb első kerék átment a lábfejemen. Kórházba vittek. Amikor a sokktól és a fájdalomtól magamhoz tértem és tudtam már azt is, hogy nem vesztem el lábfejemet, nevetve mondtam barátaimnak:

r— Milyen szerencsés vagyok. De jó az Isten hozzám, hogy még élek és a lábom sem vált használhatatlanná. ,— Egerváriék csodálkoztak hősies nyugalmam fölött.

Amikot újra Chantillybe: Emese, Attila, Csaba, Tünde, Tas, Álmos, Emőke, Árpád, a szülők dicséretére legyen mondva, szebbnél-szebb magyar nevektől csengő légkörébe visszajutottam, még inkább megvígasztalódtam amiatti sorsomban, hogy balesetem miatt nem adódott további lehetőségem a történelmi sétákhoz.

Szép volt, így is és feledhetetlen azoknak az értékes magyaroknak a társaságában eltölteni a hátralévő napokat, akik hűséges látogatói a Pax Romána Kongresszusoknak. Akarnak, szeretnek találkozni. Tudatában vannak ennek a mozgalomnak szükségével, mert tudják, hogy ez a mozgalom; az igazi keresztény társadalom mozgalma, a KRISZTUSI HIT TÁRSADALMI FELELŐSÉG jegyében. Chantilly, 1978.

Személyesen tulajdonképpen alig ismertem. Köszönésen kívül nem váltottunk egymással szót s ma mégis úgy érzem, régi nagyon kedves ismerősömmel lett szegényebb az. életem. Hiszen négy éven át majdnem naponta láttam sötét j ruhás, törékeny alakját a Jeffersonon. Mindig egyforma,; lassú léptekkel járt. A jeges januári szélben éppúgy, mint aj nyári katlanszerű forróságban. Volt benne valami idősze! rűtlenség, mint a fényszülte árnyakban. Tekintetemmel ki-1 sértem szelíd, alázatos alakját, míg csak tudtam. Sokszor' aggódtam érte: jaj, megfázik ebben a hidegben, sokszor sze-| rettem volna hűvös pázsitot teríteni Iába alá, a tüzet lehellő,; piszkos aszfalt helyett. És minden alkalommal hálás szere-; tettel öleltem meg egy pillanatra előttünk elvivő útjáért. ;

1 alán még akkor is így éreztem volna, ha tudom, egész-; ségügyi sétáját végzi a mindig halkszavú, idős pap. De a \ Delray General kórház leghűségesebb beteglátogatójának' talán öncélű sétálásra sosem jutott ideje. Szerkesztőségünk előtt elvonuló alakja mindig a kórház kapujában tűnt cl végleg. Vigaszt vitt; ezer és egy betegekkel, betegeknek el-; suttogott imát, szentelt ostyát a végleg távozóknak.

Ha tudná, biztosan tiltakozna, de egy kicsit szentnek > tartottam őt. Az élet elnyűtt, szenvedésekben szikkasztott; szentjének. Mennyi kínt látott életében, hány haldokló ke- j zét kellett reményt adóan reszkető két kezében tartani, hogy! 1 ne érezzék a halál csontujjainak jeges szorítását. Mennyi* tengernyi jaj, sós könny-áradat mosta fehérre a lelkét, hogy;

| tudott lázadás nélkül szolgálni. Mindig csak szolgálni, Is tent és a szenvedőket.

Hivatása: pap volt. S hogy ebben a minőségben több tudott lenni, mint egy hivatását jól teljesítő lelki gondozó, az ! a jó Isten különös kegyelme és szeretete. Iránta és szenvedők ) iránt. Kellett, hogy valami rendkívüli erős kötelék kösse a Mennyei Atyához, hogy ennyi megnyugvással, békével tudta hordozni sorsát. Azt a sorsot amely mindig az élet árnyékos oldalán jelölte ki az útját.

j Siker, dicsőség, jókedvű társak, kollégák, de még az elismerés fénye sem világította ezt az útat. A betegek, ha | meggyógyultak, örültek hogy már nincs szükségük a vigasztaló papra. A halottak pedig jajjal, vagy hangtalanul, végképp kiléptek az életképből. Egyedül Krisztus keresztje világított erre a szomorú, sors-szabta életútra. S ez a fény tökéletesen elegendő volt arra, hogy botlás tévesztés nélkül végig járja.

Báli István tisztelendő úr, ma nyugodt, hálás szívvel mondhatja: futásomat elvégeztem ... S ha visszanéz erre az útra, akkor láthatja: milyen fenségesen tiszta, ragyogóan fényes ez az út. A dáridós élet neonfényei helyett az örök, Szeretet fénye füröszti. A szeretető, amelyből ő általa oly sokat kaptak a szenvedők. Hűséges közvetítője volt ennek a fénynek és hűséges szolgája volt e Fény forrásának. Ennél szebb elismerése, célja, tartalma nem is lehet egyetlen emberi életnek sem.

Detroit, de különösen Delray és környékén lakó idősebb magyarjaink szívében külön helyet foglal el Báli tisztelendő úr. Ugyancsak a szabadságharcosok emlékezetében is, amikor az évenkénti gyászmiséken elmondott, szívbőljövő prédikációt idézik.

Tisztelendő úr: köszönjük az értünk és helyettünk elmondott imákat. Megértését és szeretetét, amellyel könnyített a szenvedők szenvedésén, könnyeket törölt, békét és szeretetet hintett a fájó vagy háborgó emberi Ielkekbe.

Szeretettel és hálával gondolunk mindig Önre és kérjük a jó Istent, aranyozza be körünkből kilépő életének minden pillanatát, amelyet immár nyugalombavonulása után a Carmel Hallban óhajt eltölteni. Akik tehetik, meglátogatják, hogy hírt vigyenek az itteni életről eseményekről. Sokan lesznek azonban, akik koruk és gyenge egészségi állapotuk miatt, már nem lehetnek a látogatók között, de lélek ben sokszor elszaladnak majd, hogy elmondják bánatukat, fájdalmukat, esetleg ritka örömeiket. Hogy megkérjék: fogja ' meg a kezüket, mert így könnyebb az élet és nem olyan riasztó a halál. A nyugalombavonulással csak a külső kö rülmények változtak meg, de a szeretet kapcsolata, melyetáldozatos életével, munkájával évtizedekig szövögetett, nem változik, nem szakad meg soha.

A nyugalomba vonult Báli István tisztelendő úr életéről szóló adatokat részletesen megírta egyházának, a magyar. Szent Kereszt Egyházközségnek heti értesítője. Egyes részeket azonban mi is megörökítünk lapunkban, hogy megmaL rácson az utókor számára.

Father Bali Magyarországon született 1892 augusztus 14-én. Résztvett az I. Világháborúban és amikor az ország feldarabolása megtörtént, ő is elhagyta a megszállt terület! let és Amerikában telepedett le. Első települése South Bendn és Gary Indiana volt, majd átköltözött Detroitba és a Ford* gyárban talált alkalmazást.

Itt hamarosan beiratkozott az Egyházközségbe, Father’ Kovács Lajos, az akkori plébános érdemes embert látott benne és komoly megbízatást kapott az Egyházközség éle-> tében. A Műkedvelő Gárda tagja volt. Színelőadásokba n szerepelt mint szereplő és mint színjáték vezető. Kántoros kodott abban az időben. Amikor a nagytemplom megépítésének a gondolata gyökeret vert, az ő gondolata volt a szép nagy-szentély megépítése. Minden szabad idejét az EgyháZL községnek szentelte. Father Kovács halála után Monsignor Na gy növelte tovább Tather Babban a papi hivatás iránti érdeklődést. Édesanyja halála után komolyan foglalkozott a papi hivatás gondolatával és megboldogult Gallagher püspök úr jóváhagyásával 1950-ban visszatért Magyarországra, s felvétette magát a váci papnöveldébe. Dacára an nak, hogy közte és az iskola padja között sok esztendő volt; sikerült a felvételi vizsgát letenni és így elindult az élőké-»1 születe a papi életre.

1935. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén szentelték pappá. Tovább folytatta tanulmányait a váci szemináriumban és mint beszolgáló lelkész Nyergesújfahé" ban működött az aggok házában.

1956 nyarán tért vissza Detroitba, hogy a Szent Kereszt Egyházközséghez való kinevezésének eleget tegyen. 53 évet töltött a detroiti katolikus magyarság lelki gondozásában.

A jó Isten áldja meg ezért a munkájáért.

Koósa Mária