Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-07-27 / 27. szám
1978. Július 27. MAGYAR'ÚJSÁG 5. OQ5XO Nem érti a rövid és hosszú lejáratú befektetéseket? Society megkönnyíti magyarázatával ezt. Majdnem mindegyik financiális intézmény számokkal, százalékokkal és magasabb kamattal kecsegtet. De ami Önnek fontos, az a befektetett összeg, mennyi ideig akarja kamatoztatni és az alatt az idő alatf mennyi kamatot kap. Society több féle választékot ajánl fel és Ön kiválaszthatja azt, ami a kívánt befektetési összegnek megfelel. Magasabb a százalék a Short Term Certificates befektetésnél 6 hónapos lejárattal. Ez a fajta befektetés azok számára van, akik 10.000. dollárt akarnak befektetni egy rövid időtartamra. Itt a kamatot a Treasury Bill szabálya szerint állapítják meg. Választhatja a havi kamatot csekkekben, vagy amikor 6 hónap múlva lejár az időtartama a bankbefektetésnek. A Higher Yield Income Certificates befektetés 8 éves lejárattal. Ha növelni akarja bevételét, legyen ez a választása. Fektessen 5.000.— dollárt vagy többet és kollektáljon havi kamat-csekkeket évi 7 3/4 %-os juttatással. Vagy fektessen be 10.000.!— dollárt vagy többet és kollektálja a kamat-csekkeket negyedévenként, félévenként vagy évenként ugyanezzel a kamattal. A Higher Yield Investment Bond 8 éves lejárattal. Ha a legmagasabb kamatot akarja, ez legyen választása. Pénze naponkinti kamatot kap. A kötvények (Bond) ára 10.000.— dollár és felfelé, évi 8 .06%-os kamattal. (7 3/4 %-os naponkinti kamattal évi átlagban). Annyival könnyebb. Megtudni pontosan mennyi kamatot kap, havonta, negyedévenként, félévenként, — jöjjön el el bármelyik Society irodába. Ennyi az egész. Society I.R.A. betétek most a legmagasabb kamatot fizetik, amit a törvény enged. Is nincs kezelési költség. * HöriCtU NATIONAL BANK l"D,c L " ÍJ OF CLEVELAND mí a bank ügyeit megkönnyitjük. A Society Corporation Bank A Society Bank of Painesville is. A federal törvény megengedi a befektetésnek lejárat előtti beváltását, de azt is előírja, hogy ilyenkor alacsonyabb a kamat. Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV (Folytatás) — A szomszéd faluban egy kedves, öreg dáma lakik ... Ott nem keresne senki. Hirtelen határoztunk. És Pongrácz Györgyné levelet írt Szűgybe, özvegy Beniczky Mihályné kezéhez. Megírta, hogy Földváry Erzsébet, Huszár Aladáréknak egy szegény, szívbajos rokona, aki fél a csehek ágyúzásától, néhány napra menedéket kér tőle. Elment, mi pedig sietni kezdtünk. Huszár Aladárné elrejtette férje fegyvereit és ruháit, aztán összeszedtünk a házban minden írást, ami veszedelmet jelentett. Tüzet raktunk a gyerekszobában. Elégtek Huszár Aladár kétségbeesett ellenforradalmár írásai, levelek, röpiratok, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének halombahordott felhívásai. Szomorú tűz volt. Munka, reménység és lelkesedés égett. A gyerekek örültek és táncoltak a rég nem látott lobogás fényében. És mi is odahúzódtunk és mi is melegedtünk . .. Éjjel megint felvertek. Egy szekér állt meg a kapu előtt. Katonalépések. Későbbiek, boldogabb emberek, akik útónunk fognak jönni, ne sejtsék soha, mit tudnak mondani emberi lépések az éjszakában, mit tud mondani egy szekér, amely hirtelen megáll a ház előtt. — Jönnek... y , És Huszár Aladárné indult. Katonák voltak. Két vörös tiszt követelt éji szállást. Szobát foglaltak maguknak a házban. Aztán egy darabig még hallatszott a dobogásuk az emeleten a fejünk felett. Vajon támadnak-e a csehek? De a nagy, feszült csend csak folytatódott a hideg ég alatt. Április 27. Vasárnapi misére harangoztak a parti templomokban. A város arrafelé fordította az arcát. Az utcánk néptelen volt, csak a vörös katona állt, mint egy őrszem a szegleten. Huszár Aladárné kikísért a kapuig. A gyerekek elárasztottak. Mikor a vörös őrszem a város irányába nézett, hirtelen kisurrantam a házból. Háttal állt és nem vett észre. Csak egy kis csomag volt a hónom alatt. Egészen kevés holmi. Milyen kevés is elég tud lenni az embernek, ha lírásképp nem lehet. Pongrácz Györgyné jött szemközt. Egymáshoz szegődtünk és sebesen szeltük át a főutcát. Mióta akkor este ide érkeztem, sohase jártam erre. És képzeletemben az ipolymenti város éjszakai képe helyébe egy másik város épült. A megyeház-térre tornyos, ódon városházat képzeltem, amely talán nem is létezik és a tövében árkádos öreg házakat, melyek alatt kis boltok szorongnak és egy régi kutat a vén piac közepére. A tér irányába fordítottam az arcomat. De a valóságból semmi sem látszott és a képzelt kép velem maradt. Valahányszor emberek jöttek szemben, kis zsibbadást éreztem a szívem táján. Az arcom elé kaptam a zsebkendőmet és fújni kezdtem az orromat. — Ha még sokan jönnek, — mondottam és nevetnem kellett — megfájdul az orrom a kirándulásban. A vasúti sorompónál megint vörös katonák álltak. — Csak ide a szomszédba, Szügybé, vasárnapra . .. Ismét egy darabka utca következett, városvégi házikók és egyszerre kinn jártunk nagy, szabad rétek között az országúton, a napfényben. Szél fújt, friss szél. A szomszédos halmok erdőin végig borzongott a tavasz. Az útmenti virágok, mint hosszú derekú, ringó szoknyás kis parasztleányok álltak a fűben. Ünnep volt. Százszínű vasárnap. És egyszerre legyőzhetetlen szomjúsággal hátravetettem a fejemet. Hetek óta lopva, meglapulva bujkáltam az emberek között, mint aki karcolós bozótban kapkodja a fejét. Most szabadba értem és a nap a szemembe sütött. Szinte nevetnem kellett és végtelen halk nevetésben velem nevetett a szél. Mintha korzó lett volna az országút, kocsik jöttek. A párnákon frontegyenruhában, szovjetsapkás, kövér zsidó fiúk heveitek, messze szétugró térddel. Szép telivérek trappoltak mellettünk. Lopott lovak és lopott urasági libériában a kocsisok. Egy hintó közeledett sebesen. A szerszámokon grófi koronás címerek ezüst verete csillant. A bakon magyar sujtásos kocsis ült. A párnákon közönséges arcú ember terült szét. Mellette finom toiletteben formátlan asszonyszemély terpeszkedett. — Pintye elvtárs, a diktátor, meg a felesége, — súgta oda Pongrácz Györgyné — megismerem Mailáth gróf eső köpönyegét. És a szép ruha az asszonyon, a grófnéé volt, jól emlékezem, a férje főispáni installációján viselte. Ezek a gárdonyi kastélyból öltözködtek. Onnan bútorozták be a lakásukat is. És az elvtárs haragszik, hogy miért van címer az ezüst cigarettatárcákon, amelyeket onnan szerzett. A vetések felé fordítottam az arcomat. A hintó kerekei forogva villantak a napban, mögöttük hosszú sávban cigánykerekezett a por. Ez is elmúlt. A por lehasalt. Nyugtalanul hátranéztem. Ballagó falusi nép ért utói. Ezek gyalog poroszkáltak. Egy mezítlábas vén paraszt kampós botjára akasztva vitte a hátán a csiz/náját. Megcsalt milliók . . . Vajon hiszitek-e még, hogy minden a proletároké? Hiszik-e, mialatt szemükbe vágja a régi urak elrabolt hintója a port és Pintye-Pollák elvtárs elhajtat mellettük? Hiszékeny nagy magyar föld, gőgös ős paraszt! Mikor zúzod össze azokat, akik játszani mernek veled? Az úthajlás mögül egy templomtorony jött elém. Bujkáló zsindelyek a lombok alatt. Vörös zászlósán ott állt Mária-1 eréziás dupla tetejével Nógrád régi szép megyeháza. És a kis kunyhók falán visszásán hatottak a városi plakátok: Éljen a proletárdiktatúra! Letértünk az országúiról. Egy paraszlházon vörös keszkenő figyegett egy pálcán. Ott székelt a direktórium. Aztán elhagyott temetőn mentünk át. Krisztus nagy keresztje feketén állt a magas virágos fűben a megdűlt sírkövek között. De a nap sütött és szép szabad szárnyakon, szabadon szállt a szél. Elhanyagolt öreg kertbe értünk. A vasrácsos tárt kapu nyílásában vörös őrség ácsorgott. Szabadon járt ott ki-be boldog-boldogtalan. A fáskamrában és a régi kúria oszlopos teraszán a szemem a felírásokon: Explozív! 13-ös ekrazit gránát! >— Ezzel ugyan egy várost is a levegőbe lehetne röpíteni. Pongrácz Györgyné bólintott: ' És a szomszéd telken áll a vörösek ütege. Arra célozgatnak a szőlőhegyről a csehek. Túlnan, az udvarház zsindelyes teteje felett, két mogorva vén fenyő nyúlt fel az égbe, a tövénél pedig belefeküdtek a Iehajló ágak a fiatal fűbe. Mintha gyerekkorom álgyesti kertjében jártam volna, úgy emlékeztetett az oszlopos öreg udvarház. Csak előtte tiporták össze a katonák a füvet, vágták fel a nehéz municiós kocsik az utat. Csak a kapu táján hevertek papirosok, törött üvegek, ahol a katonák jártak. De az udvarház mögött, a másik oldalon szinte érintetlen volt a kert. Elvadultan szép volt vénségében az ifjú ébredés között. És a jó öreg falusi szobákban ajtók nyíltak. Egy öreg dáma jött felém. Még jóformán alig hogy látott, mégis szólt: — Jól tetted, leányom, hogy eljöttél hozzám. Még alig látott... És ez Magyarország volt. A régi, úri, vendégszerető Magyarország, amelyben ma kiplakatirozzák a bevándorlottak: Aki házában vendéget fogad, forradalmi törvényszék elé állíttatik . A rácsos alacsony ablakon benéz az elvadult kert. Moha lepi a fákat és öreg kőpadok állnak az út mentén. Béke van. Gyep veri fel az ösvényt és nem látszik rajta kergetett lábam nyoma. Itt megállhatok én is, akinek oly régen nem volt szabad megállnom. Nem keresnek majd. És aludni fogok, ha éjszaka lesz. Nem zörgetnek be az ablakon. Álmomban nem fog kísérteni autók szirénája, csengetés, lépések zaja. A vén kertben gyep nő az utakon és a lábam nem hagyott nyomot, amikor idejöttem. Szügy. Április 28. A nap besüt a szobába, letelepszik a régi bútorokra és puha talpakkal mindég odébb megy. Beniczky Mihályné az íróasztalnál ült, vissza-vissza nézett rám és halkan beszélt. Vigyázni kell. Mindenütt ólálkodik valaki. Családomat tudakolta. Régi időkből ismeri a Földváryakat. . . Egyre zavartabbak lettek a feleleteim. Később az ellenforradalomról kezdett beszélni az öreg dáma, a nevemet említette, igazi nevemet, rólam beszélt, igazi önmagámról. Hirtelen meleg csapott a fejembe. Az hihette, hogy nem hallom és megismételte a kérdését: Erzsébet, — szólított kis vártáivá — nem tudod, mi történt Formay Cécile-lel? A leányom találkozott vele a télen. — Úgy mondják Svájcba szökött. . . Szégyelltem magamat. Idegen név alatt, hamis jogcímmel lopakodtam be hozzá. Menedéket kértem, habár tudtam, hogy ez veszélyt jelent számára is. Nyomorult, csúnya érzés volt. A szájam szélén lebegett, hogy megmondjam az igazat. Miért is nem látja, hogy megcsalom őt. aki azzal fogadott: Jól tetted, leányom, hogy hozzám jöttél. Ebédre hárman • voltunk. Balassagyarmatról látogató jött ki az öreg dámához. Könyvekről beszéltek és ekkor a vendég, aki époly kevéssé sejtette, mint a háziasszony, hogy ki vagyok, felemlítette a Régi ház -at. >— Vajon hová lett Tormay Cécile? Hallottam, hogy keresik. Szerencsére háttal ültem a világosságnak. Megint Svájcról dadogtam valamit. Beniczky Mihályné mintha magának mondta volna, közbe szólt: —- De hát miért is nem jött ide? Ügy eldugtam volna, hogy soh se találnának rá. Ebben a pillanatban feloldódott bennem az önvádló j kínos szemrehányás és valami olyanfélét éreztem, mintha már nem az irgalmas idegen név jóvoltából, de magamért lennék itt. Április 29. Ma reggel olyan csendes volt a nagy fenyőkön túl a kert, hogy azt hittem, a fák, a bokrok elállják mindennek az útját, ami szörnyűvé teszi az életet. Aztán katonák beszéltek a kútnál. Valahol a környéken elfogtak egy papot, ki akarják végezni, mert piros-fehér-zöld zászlót találtak nála.. . Forradalmi törvényszék annak, aki magyar zászlót rejteget! A kormányzótanács elrendelte, hogy minden zászlót be kell szolgáltatni, a tiszta vörös- és feketeszínűek kivételével. Szegény nemzetem, szegény zászlójá! A fekete-sárga és a vörös között a végzet még csak annyi időt sem hagyott a mi zászlónknak a históriában, hogy szabadon kibomolhassék szabad népe és szabad országa felett. És ezentúl tilos a nemzet zászlója a magyar nemzet országában. A katonák másról beszéltek. Az egyik halkan mondta: fi Tudjátok-e, Szamuelly elvtárs most Hajdúszoboszlón akasztott... Ebben a pillanatban egész iszonyatával betört a kertbe a valóság. A fák és a bokrok nem tudták e Iállni az útját. Halál mindenre, ami magyar. A nemes hajdúk vármegyéje földjén az oláhok elől futamodó diktatúra akasztat. Szolnokról Böhm elvtárs küldi hasztalan pusztulásba fajunkat. És úgy mondják temérdek vérnyom van már a főváros kövezetén is. Éjnek idején Pest s Buda között gyakran loccsan a víz a part alatt. Emberek tűnnek el, nem térnek többé haza. A fogházak tömve vannak. A Lánchídon vértócsát láttak a koránkelők. Sok vér és egy összegyűrt kalap. Kit öltek meg? Kik öltek? Senki sem felel. A vér, a hír pedig szivárog. Április 30. Menyasszonyok álltak a fűben, virágzó szilvafák. Fehér fátyoluk meg-meglibbent, amint a szél kószált. Az idő múlását csak a sudár fa jelezte, árnyéka, mint egy nagy óramutató fordult és haladt a gyepen. Aztán eltűnt az árnyék. Alkonyodott. Kinn az országúton, Mohora felől egy lovaskatona poroszkált. Hajdani hetyke huszársipka volt a fején és ahogy a lova táncolt, a mentéje ide-oda hányta magát a vállán. Ügy hatott ez a katona, mintha elmúlt idők képeskönyvéből lovagolt volna a szovjetsapkás, idegen, új katonák közé. Egy magyar huszár, a trombitás ... És amilyen messziről jött a jelenés, olyan elmúlt volt a trombitája szava. Régi trombitajeleket fújt bele az este hűvösébe. Haydn katonadallami rivalgtak fel az akácok alatt. Játszott a huszár, talán maga sem tudta, hogy a múlttal játszik... És a tavaszon átnyilalt a szép, a lassú trombitaparancs: Imához. A hangok szétrepültek, az eltiltott érckiáltás végig borzongott a falun. A kapu előtt a vörös katonák keze tisztelegve a sapkájuk felé rándult, a testtartásuk egy pillanatra vigyázzba meredt. Abbahagyták, egyik se mert közülök imádkozni. A túlsó oldalon lakkcipőben a politikai frontmegbízott elvtárs, a kis zsidó Katz lépegetett a porban. Ekkor ismerte fel a trombita hangjában a dallamot. Az arca eltorzult a belső méregtől. Dühösen törtetett a trombitás felé. A katonák pedig lenéztek a földre, mintha a forradalmi törvényszék szíriai szemének a tekintetét kerülte volna a szemük. Már régen csendes volt az út, a por elült, még mindég álltam és vártam. Az ember most mindég vár valamit, ami nem jön. Mennyi minden nem jött. Az entente hatalmak ultimátuma. Marseillesi francia ezredek. Angol felmentő csapatok. Fiumei ellenkormány. Ellenforradalmak. Külföldről betörő tiszti-ezredek. Felmentő székely zászlóaljak... És mégis minden jó volt, ami így hitegetett, hogy számunkra jönni fog, jó volt, mert élni segített. Elmúlt. Ma már csak az oláhok jönnek. Idebent pedig Szamuelly akasztat. .. Álmatlan és nehéz volt az éjszaka. Eloltottam a gyertyát, hogy ne fogyasszam. Órákon át sötétben feküdtem mozdulatlanul. Akárhova indult a gondolatom, meghátrált a vér és piszok elől. Ekkor egyszerre, odakinn a tavaszban, egy fülemile kezdett énekehii. Nem bírtam többé a mozdulatlanságot. Végigtapogatództam a világtalan szobán és kinyitottam az ablakot, hadd áradjon be a hang. Kicsiny művész, te utolsó művész ebben a szomorú országban! És a fülemile csak énekelt. . . Nem tudom, hogyan kerültek ekkor egyszerre a gondolataim közé a reggel olvasott újság betűi. Szavak lettek belőlük. Rendelet.. . Szellemi Termékek Országos Tanácsa... Minden szellemi termék csak a Szellemi Termékek Országos Tanácsa útján jelenhetik meg . . .” Isten a káosz felett tökéletes világot álmodott, de álma a beteljesülésben eltorzult. Ami kimaradt a beteljesülésből, azt a művészet hozta bele az ember számára. A művészet, az örök megmagyarázhatatlan vi Iágtitkok közvetítője. A művészet a láthatatlanba vetett hit. A művészet arisztokrata. A művészetnek ősei vannak. És jaj annak, aki a művész belső határtalanságát külső határoltságába akarja belekényszeríteni. Megöli a gondolatot, gyilkosa lesz a művészetnek. És a marxizmus megvalósítói ma pártművészetről, tömegművészetről, szellemi termelőszövetkezetekről beszélnek . . . — Folytatjuk —< TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és még megjelenő részletek könyvalakban való lenyomása részben befejeződött. A két kötetes mű első kötetét már karácsony előtt postáztuk a megrendelőknek, a második kötet nyomása folyamatban van. és kb. húsvétra terveztük a megjelentető« sét. A januárban történt Iábtörés azonban ezt a tervet késlelteti és kb. május második felére készül el a második kötet kötése. Elnézést kérünk a senkitől sem óhajtott akadály miatt! HATÁRIDŐ MEGHOSSZABBÍTÁS A Bujdosó Könyv második kötetének nyomása elkészült. A kötés után azonnal postázzuk azoknak, akik már megrendelték. A kedvezményes áron a vakációnk megkezdéséig lehet megrendelni: július 10-ig. Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyvét, Mellékelem a két kötet árát $23.00 helyett 22.50-et. Mellékelem a II. kötet árát 12.30 helyett 10.00 dollárt. Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név:.................................................. ... f........................................ Utca, házszám: .............................................................................*. Város: ........................................................................................ % Állam:............................................................Zip Code
