Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-09-29 / 36. szám

KERTELÉS NÉLKÜL Azoknak, akiket annyira meghatott, hogy Graham evangélistát beengedték Magyarországra, hogy Lékai bíbo­ros három amerikai püspököt hívhatott meg s hogy az anyenyelvi -nek álcázott konferencián szokatlan szellem, új hang nyilvánult meg, szíves figyelmébe ajánljuk az alábbi közleményt, amely a három alcím és a kiemelések nélkül i— a Hazái Tudósítások szeptemberi első számában jelent meg és kertelés nélkül mutatja be az otthon uralkodó rend­szer hivatalos álláspontját. A régi trójaiak akkor is féltek a görögöktől, amikor azok ajándékkal kedveskedtek pekik (timeo Danaos et dona ferentes). Senki jóhiszeműséget sem vonjuk kétségbe, de kötelességszerűen utalunk a másik latin közmondásra, amely szerint az ellentétek, ha egymással szembe állítjuk őket, job­ban kiviláglanak (contraria se positant, magis elucescunt). Az alábbi nyilatkozat kertelés nélkül, határozottan és világosan megmondja, hogy egyetlen látványos esemény’ - tői sem várhatunk fordulatot, mert a kommunisták nem mon­danak le céljaikról, ezért semmilyen elvi, politikai válto­zás nem várható . Félreértések elkerülése végett hangsú lyozzuk: mindezt nem mi mondjuk, hanem az otthoni rend­szer egyik legilletékesebb szóvivője, Miklós I mre államtitkár, aki a magyar egyházpolitika időszerű kérdéseiről nyilat­kozott. EGYIK SE FORDULAT “A Magyar Hírlap” c. budapesti napilap augusztus 20-i számában nagy terjedelemben közölte Miklós I mre ál­lamtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének nyi­latkozatát á magyar egyházpolitika időszerű kérdéseiről. A lap munkatársa mindenekelőtt emlékeztetett azokra a nézetekre, amelyek a közelmúlt eseményeiben, a magyar állam és az egyházak között kialakult kapcsolatrendszerben elvi és gyakorlati fordulatot vélnek fölfedezni. Az államtit­kár így válaszolt: — Eléig gyakori, hogy jelentős, vagy esetenként kevésbé fontos, de látványos eseménytől egyesek indokolatlanul tör­ténelmi fordulatot várnak. Ezek a találgatások részben jó szándékúnk, de felületesek, részben pedig tudatosan félre­vezetik a közvéleményt, hogy azután csalódást okozzanak. Szeretnék tehát az események sorából néhányat időrend­ben megemlíteni: 1964-ben részleges megállapodás jött létre a Vatikán és a magyar kormány megbízottai között. A megállapodás rendezi a püspöki kinevezések gyakorlatát, a katolikus pa­pok állami esküjének értelmezését, a pápai Magyar Intézet működését. 1974-ben VI. Pál pápa felmentette Mindszenty Józse­fet érseki tisztéből, 1976-ben dr. Lékai Lászlót nevezte ki Esztergom érsekévé, majd ezt követően bíborosi rangra emelte. Magyarország felszabadúlásának 30. évfordulója al­kalmából jelent meg a magyar katolikus püspöki kar kör­levele, amelyben többek között megfogalmazódott az a jól ismert állásfoglalás, miszerint: “az egyház a néppel együtt megtalálta új helyét a szocialista társadalomban, és a nép­pel együtt vállal teljes sorsközösséget a jövőben . 1977. júniusában Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára olaszországi útja során meglá­togatta VI. Pál pápát. Az események puszta felsorolása is érzékelteti az ösz­­szefüggéseket, vagyis, hogy egyiket sem lehet önmagában vizsgálni, vagy éppen valamilyen fordulatnak tekinteni. Az elmúlt évtized egyházpolitikai eseményeit ezért inkább az állam és az egyházak kapcsolatának folyamatos javulását tanúsító jeleknek helyes minősíteni. Olyan eseménysorozat­nak, amelynek a fejlett szocialista társadalom megvalósítá­sán fáradozó vallásos és más világnézetű emberek egyaránt Örülnek. A KOMMUNISTÁK NEM MONDANAK LE Az államtitkár ezután az újságíró kérdésére kifejtette, hogy a magyar kormány az egyes egyházak és állam vi­szonyát nem aszerint ítéli meg, hogy nagy egyházról vagy kis felekezetről van szó. Magyarországon valamennyi egy­ház és felekezet azonos jogokat élvez. A katolikus egyházról azért esik manapság több szó, mert a katolikus egyház ve­zetésében a legutóbbi szakaszban jelentős előrelépések tör­téntek, a katolikusok politikai koncepcióját és gyakorlatát jelző grafikon meredeken ívelt fölfelé . ^ Az államtitkár méltatta az 1948-50-ben kötött egyezményeket, az azóta mu­tatkozó i—< sokszor egyenlőtlen <—* fejlődést, melynek leg­utóbbi periódusát már az jellemzi, hogy az egyházak vállal­ják a szocializmust építő társadalomba való beilleszkedést. Arra a kérdésre: hogyan kell érteni, hogy az állam és az egyházak kapésolata ideológiai megalkuvásoktól men­tes ’, az államtitkár így szálaszolt: — A jövő kommunista társadalmának anyagi alapjai egyelőre még távolinak tűnnek fel előttünk. E folyamat so­rán természetesnek kell tartanunk a vallásos világnézet je­lenlétét. Aláhúzva, hogy ezt semmiképpen nem tartjuk sta­tikus állapotnak, hanem tendenciájában ^ ami átmeneti hullámzásokat is magában foglalhat — a tudományos világ­nézet, az “ésszerű vonatkozások” térhódítását, és a “misz­tikus ködfátyol feloszlását véljük törvényszerűnek. Csak ily módon megközelítve helyezkedhetünk arra az álláspontra a marxizmus és a kereszténység lehetséges viszonyának vizs­INDOKOLATLANUL gálatónál, miszerint a bennük foglalt alapvető világnézeti ellentétek kizárják az ideológiai konvergencia lehetőségét. A kommunisták nem mondanak le tudományos világnézetük terjesztéséről, de azt sem kívánják, hogy a keresztények ne gyakorolják vallásukat. VÁLTOZÁS NEM VÁRHATÓ Az interjú a továbbiakban több elméleti kérdést érin­tett, majd az államtitkár hangoztatta, hogy a magyar kor­mány egyházpolitikájában semmilyen elvi, politikai válto­zás nem várható. A helyzet ma konszol idált és kiegyensú­lyozott, az egyházak a Magyar Népköztársaságban megta­lálják helyüket. — Az újságíró megkérdezte: a kompromisz­­szum, a kölcsönösség keretein belül hogyan érvényesülnek az egyházak érdekei? Miklós Imre egyebek között ezeket mondta: Az elmúlt évtizedben számos fontos kérdést megol­dottunk. Néhányat rhegemlí tek ezek közül: Valamennyi katolikus püspökség élére érseket, illetve megyés püspököt nevezett ki a pápa; egységesen szabályoz­tuk előbb a protestánsoknál a konfirmációt, majd a katoli kus templomi hitoktatást: rendeztük a volt szerzetesek nyug díjügyét; felemeltük a teológiáknak és a tanároknak nyújtott állami támogatás összegét; az evangélikus teológiai akadé­mia új épületbe költözött. 1 örvényesen elismert felekezetié nyilvánítottak a naznrénusokat; legutóbb a református egy­ház kiadásában megjelent a Confessió című folyóirat első száma. —- Természetesen ezzel nem oldottunk meg mindent. Jelenleg például a katolikus püspöki karral folynak tárgya­lások arról, hogy miként lehetne a templomi hitoktatás sza­bályozása óta eltelt idő tapasztalatait felhasználva, a köl­csönös bizalom alapján, továbbfejleszteni a kialakult gya­korlatot. A püspöki kar kéri, hogy egy katolikus hívő örege­ket gondozó szociális otthon létesítésének lehetőségét vizs­gáljuk meg. Ugyancsak a püspöki kar kezdeményezésére foglalkozunk azzal is, hogy miként lehetne kielégíteni a teo­lógia iránt érdeklődő egyházi alkalmazottak és katolikus világi hívők továbbtanulási igényét. Szó van arról, hogy a püspöki kar Ielkigyakorlatos házat létesít. Foglalkozunk a protestáns egyházi nyugdíjintézetek által folyósított öregségi és özvegyi nyugdíjak társadalombiztosítási kereteken belül történő támogatásával és más hasonló kérdésekkel. Az államtitkár végezetül az állam és az egyházak kö­zötti párbeszéd folytatásának fontosságát hangsúlyozta. A LANCE-ÜGY Carter elnök szeptember 21-én könnyes szemmel kö­zölte sajtóértekezletén, hogy Lance Bert, az Office of Management and Budget igazgatója lemondott tisztségéről. Az elnök a lemondást megelőzően hétfőn délelőtt 43 perces kihallgatáson fogadta Lance-et, de nem kérte arra, hogy mondjon le, mert azt akarta, hogy Lance önmaga döntsön. Kedden este újabb 45 perces megbeszélésre került sor, amelynek folyamán Lance mór azt közölte az elnökkel, úgy érzi, le kellene mondania. Az elnök őszinte volt Lance­­szel szemben: meg sem kísérelte, hogy indokolatlanul mes­terséges módon lebeszélje szándékáról. Lance lemondó levelében három indokot említett: ne­vének tisztán tartását, a nép szolgálatában szükséges áldo­zathozatalt és a kormányzat részéről'elengedhetetlenül meg­kívánt követelményt a magánvonatkozású ügyektől való füg­getlenségre. Hangsúlyozta, hogy — mint a szenátusi bizott­ság előtt is mondta — lelkiismerete nyugodt. Az elnök ugyancsak azt hangoztatta, hogy Lancenek sikerült magát tisztáznia, Ierűondását mégseta indokolatlanul fogadta el, bár közvetlenül a sajtóértekezlet előtt Blanton Ray tennesseei kormányzóval együtt többen az ellenkezőjét javasolták neki. Elhatározásának ugyancsak három oka volt: a Lance-ügy l) aláásta az elnök iránt megnyilatkozó országos bizalmat (a szavazók legalább negyedrészében), 2) megzavarta a Fehér Ház és a Kongresszus viszonyát és 3) elvonta az elnök, a Fehér Ház és a költségvetési ügyek igazgatójának figyelmet sokkal fontosabb országos ügyekről. Érdemes megemlíteni, hogy Lance lemondása és Car­ter nyilatkozata ellenére legalább hat különböző szövetségi hatóság folytatja Lance korábbi bankári gyakorlatának és személyes pénzügyeinek tisztázása céljából indított vizsgá­latát. A legfontosabb kérdés azonban mos mégis az, ki lesz, ki lehet Lance Bert utóda. AZ EGYESÜLT NEMZETEK KÖZGYŰLÉSE A második világháború végén megalakult Egyesült Nemzetek Szervezete a napokban gyűlt össze 32. közgyűlé­sére. Megnyitása közel két órai késéssel történt, mert Cam­bodia azzal a követeléssel lépett fel, hogy elmaradt hozzá­járulásának kiegyenlítése nélkül élhessen szavazati jogával. Jellemző, hogy a kérdést végül is a név szerinti szavazás mellőzésével oldották meg. Két ország felvételét felkiáltás­sal, nem név szerinti szavazással határozták el. A két új tagállam közül az egyik Djibouti, a másik pedig Vietnam, amelynek felvétele ellen az Egyesült Államok a múlt év­ben még tiltakozott. Az előbbi az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének 148., az utóbbi 149. tagállama lett. A közgyűlés elnöke Mojsov Lazar, Jugoszlávia képvi­selője lett, aki a következő 13 héten a közgyűlés elé kerülő bonyolult kérdések megoldásának nehézségeire mutatott ró. Előtte az ideiglenes elnöklést ellátó Hameed A.C.S., Síi Lanka külügyminisztere, megnyitójában feltűnő módon azí jegyezte meg, hogy Izrael folytatta a háborúban megszer­zett (arab) területek megszállásának állandósítását, amivel megsértette a nemzetközi jog alapelveit . Herzog Chaim, Izrael követe, Hameed indokolatlanul tett megjegyzését tapintatlannak és az elnökléssel történt példa né Ikül való visszaélésnek minősítette, mert szerinte “Izrael nem az Egyesült Nemzeteknek köszönbjeti létezését. Izrael a maga történelmi hazájának földjén évezredekkel ko­rábban, gyakorlatilag az Egyesült Nemzetek minden tagál­lamának létezése előtt szuverén állam volt. Az Egyesült Államok küldöttségében az Egyesült Nemzetek 32. közgyűlésén Young Andrew követ oldalán foglalt helyet, mint a küldöttség hivatalos tagja, King Scott Coretta, a meggyilkolt King Martin Luther özvegye is. VIETNAMI LOBOGÖ LENG AMERIKA FÖLDJÉN Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 32- közgyűlésén közfelkiáltással megejtett szavazás után Mojsov, Lazar elnök hivatalosan megállapította, hogy “a Vietnami Szocialista Köztársaságot az Egyesült Nemzetek tagjai sorába iktatták . Néhány perccel később az Egyesült Nemzetek területén az országzászlók sorának végép felrepült a vietnami lobogó Amerika földjén, amelynek 50.000 hős fia életét áldozta a dzsungelekben, hogy a dél-vietnami nép szabadságát meg­­a édje. Korábban az Egyesült Államok kormánya háromszor akadályozta meg tiltakozó (veto) jogával Vietnam felvételét, amelyet most Young Andrew követ is tapssal vett tudomá­sul. A tudósítások szerint Young nem mosolygott s mint az Egyesült Nemzetek vendéglátó országának képviselője, “méltóságosan és öntudatosan (with grace and aplomb) köszöntötte Vietnamot, mint a szervezet új tagját,' amelyet saját országa, az Egyesült Államok kormánya még el sem ismert. “Vietnam felvételével t— mondta Young - ez a szer­vezet (t.i. az Egyesült Nemzetek Szervezete) most közelebb jutott az egyetemesség végleges céljához. Reméljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében építő kapcsolatok lé­tesülnek. Aztán annak a napnak emlékét idézte, amelyen 10 évvel ezelőtt King Martin Luther vezetésével polgárok százezrei vonultak fel az Egyesült Nemzetek előtt, hogy tiltakozzanak Amerika beavatkozása ellen a vietnami hábo­rúba. Ez a keserű emlék azonban, mint ahogy a háború is, ma már a múlté; az Egyesült Államok kormánya Vietnam­mal való kapcsolatai tekintetében előre néz. Young Andrew követ a felzúgó tapsvihar közben az emelvényről a közgyűlési terem közepére ment és a vietnami küldöttségnek mind a hat tagjával kezet fogott. A vietnami vörös lobogó <—< középen arany csillaggal indokolatlanul békés zavártalaüsággal leng Amerika föld­jének szabad légterében, de a rá feltekintő amerikai milliók számára keserű emléket idéz és komoly figyelmeztetést jelent. • . MÁS, MINT EBBEN AZ ORSZÁGBAN Graham Billy evangélista Magyarországról visszaérke­zett és tapasztalatairól máris nyilatkozott. Nyilatkozatának leglényegesebb része két megállapítása. Az egyik szerint az egyház (a vallásos szervezet) mindenfajta társadalom kere­tében életképes. Megfigyelései arról tanúskodnak, hogy a kommunista országban mind a keresztény, mind a zsidó hit­­közösségi szervezetek élnek és jól megvannak. A másik szerint meglepte a vallásszabadságnak az a mértéke, amely- Iyel a magyarok rendelkeznek, de rögtön hozzáfűzte ehhez a megállapításához azt is, hogy “a vallásszabadság más, mint ebben az országban.” (Szerintünk a szabadság, tehát a vallásszabadság is, mindenütt azonos. Ahol más, ott való­jában nincs!) New Yorkban Graham az újságíróknak megmutatta azt a festményt is, amelyet a vallásos élet magyar vezetői ajándékoztak neki emlékül. A festmény azt a jelenetet ábrá­zolja, amint Krisztus Urunk arra biztatja Szent Pétert, hogy legyen “az emberek halásza. Az evangélista magyarországi sikere után indokolatlanul, azt reipéli, hogy rövidesen a Szovjetunióba is ellátogathat. HALAD A SZOVJET FEGYVERKEZÉS Olvasóink bizonyára jól emlékeznek még rá, hogy Car­ter Jimmy elnök a fegyverkezés “erélyes” csökkentését igye­kezett elérni. Szándéka előbb a szovjet visszautasításán hiú­sult meg, most pedig az amerikai hírszerző szervek ténymeg­állapítása következtében válik egyre bizonytalanabbá. Brown Harold honvédelmi miniszter szeptember 15-én hozta nyilvánosságra, hogy az amerikai kémszolgálat a szovjetben 4 újabb, földrészek-közti irányítható lövedéket fedezett fel. A lövedékek az eddig ismeretes ICBM-ek tel­jesen új, továbbfejlesztett sorozatát jelentik. A felfedezés, illetőleg a bejelentés kétségtelenül megerősíti az elnöknek a fegyverkezés korlátozására irányuló törekvéseit ellenző ál­láspontot. A honvédelmi miniszter a bejelentéssel kapcsolatban csak mellékesen említette meg, hogy ^ értesülései szerint >— a 4 új, korábban ismeretlen irányított lövedék előállításán kívül a szovjet folytatja az SS-16 mozgó ICBM gyártását és másik 4 irányítható lövedék módosításán is “dolgozik . A szovjet fegyerkezvés fokozásának indoka ismeretlen, annyi azonban kétségtelenül megállapítható, hogy a fegy­verkezés mértéke a védelmi meggondolásokat indokolatlanul és lényegesen felülmúlja. Brown szerint az amerikai fegy­vertárat feltétlenül fokozni kell, ha azt akarjuk, hogy védel­münk esetleges meglepő támadással szemben elég erős legyen. AZ AMERIKAI UTAZÓKAT ELŐVIGYÁZATOSSÁGRA INTIK A közép-keleti kolerajárvány veszélye az Egyesült Ál­lamok közegészségügyi szolgálatát arra késztette, hogy az amerikai utazókat hivatalból különös elővigyázatosságra int­se. A járványellenőrző központ megállapítása szerint ugyan attól nem kell tartani, hogy az Egyesült Államokban kolera­­járvány tör ki vagy terjed el, az óvatosság azonban szük­séges, mert kolerás megbetegedések már Nagy-Britanniá­­ban, Olaszországban, Hollandiában és Nyugat-Nénietor­­szágban is előfordultak. Eddig 11 közép-keleti országban és a Csendes-óceáni Gilbert-szigeteken |több mint 2500 személy kapta meg a ko­lerát s közülük hozzávetőlegesen 100 meghalt. A 11 közép­keleti ország: Libanon, Szaud-Arábia, Egyiptom, Líbia, Ku­wait, Irák, Irán, Jordán, Izrael és Törökország. Izraelben egy 19 éves amerikai állampolgár is megkapta a betegséget, a­­melyet a vibrio cholerae nevén ismert baktérium okoz. A baki érium fertőzött vízben és élelmiszerben fordul elő, a közegészségügyi szolgálat ezért mindazoknak, akik a Közép- Keletre, vagy a Csendes-óceán vidékeire utaznak, azt ajánl­ja, hogy ott csak szénsavas vizet vagy folyadékot igyanak, n természetes vizet előbb klorinnal vagy jóddal fetőtlenítsék vagy forralják lel és csak jól megsütött, főzött meleg étele­ket fogyasszanak, kagylók és rákfélék fogyasztásától tartóz­kodjanak. Az Egyesült Államokban 1911 óta kolerajárvány nem volt. Az ivóvizet mégfelelő kezeléssel mentesítik a kolera­baktériumoktól, egyes esetek azonban szórványosan közép­­keleti behozatal eredményeként Amerikában is előfordul­hatnak. KOLERAJÁRVÁNY A KÖZÉP-KELETEN Beiruti hír szerint a libanoni hatóságok azt latolgatják, hogy az iskolák megnyitását szeptember végéről későbbre kellene halasztani, hogy a kolerajárvány terjedését ezzel is megakadályozzák. Az ország területén ú jabb 23 megbete­gedés történt. Szíria területén 100 újabb megbetegedés következté­ben a kolerajárvány eseteinek száma 2295-re emelkedett és ezek közül 71 halállal végződött. Jordánban 13 újabb esetről tudnak. 8 a fővárosban. 5 a vidéken fordult elő. A megbetegedések száma 337, de egyik sem végzetes. LIBANONBAN HEVES TŰZHARC TÖRT KI Libanon délkeleti részében az utolsó tíz hónap leghe­vesebb tűzharca robbant ki a palesztinai gerillák és az iz­raeliek részéről támogatott jobboldali elemek között. A tűz­harcban ágyúk, mozsarak és géppuskák vettek részt. A tá­madás megkezdését a küzdőfelek kölcsönösen egymásra hárítják. Az izraeli és a jobboldali libanoni egységek az izraeli határtól mindössze két mérföldnyire lévő gerillaköz­pontot megsemmisítették; a palesztin és baloldali erők Khiamból a közeli Marjayounba tették át központjukat. Ara­fát Yasser, a palesztin gerillák vezetője, arcvonalbeli futó­árokból irányította a harcot, közben az arab vezetőket arra kérte, felelősségük tudatában támogassák “Izrael megújuló aggressziójával szemben. Hoss Selim AI libanoni miniszterelnök megbeszélést folytatott az Egyesült Államok beiruti követségének vezető­jével, Lane Georgedzsal. A menekülők gépkocsikon és sze­kereken zömmel a délen lévő Sidon kikötővárosba, kisebb részben Beirut irányába vonul. Számuk becslések szerint több mint 200.000. ELHAGYOTT GYERMEK Az indianai Hammondban szívtelen szülők egy sikátor­ban elhelyezett szemétkanna közelében hagyták makkegész­séges, csinos 4-6 hónapos fiúkat. A gyermeket a közelben paradicsomot szedő Hill Jim találta meg és ölelte fel, akinek magának is 3 gyermeke van. Tőle a fiút a 27 éves Stephens Mary asszony vette át gondozásra, akinek nem lett és lesz gyermeke. A fiút ugyan át kellett adnia a jóléti hatóságok­nak, reméli azonban, hogy azok lehetővé teszik számára az elhagyott gyermek örökbefogadását. EGYES SZÁM ÁRA: 3C cent 1977. SZEPTEMBER 29. VOLUME 67. ÉVFOLYAM Z 36. SZÁM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom