Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-06-16 / 23. szám
1977. 'TÜNTPS 16.' MAGYAR ÜJS'ÄG 5. ÖLDÄE Észak Amerika, egy olyan fiatal világrész, amely az emberiség számára még nem létezett és sötétbe merülten hallgatott akkor, mikor a magyarságot már egy félévezred joga kötötte Erdély földjéhez ... — Egy talpalatnyi földet se vehetne el tőlünk senki, ha a hadseregünk megállna a határon. < Ha Ti'sza István élne!. .. <—< Ha élne, újra megölnék... Elhallgattunk és egy darabig oly csend volt a szobában. hogy a kályha irányából tisztán hallatszott a kihűlő parázs finom repedezése.-— Összejátszottak ellene mind, mondotta Mikesné, aki közeli rokona volt I isza Istvánnak és ragyogásában és tévedéseiben is hűséges és önzetlen barátja. »—» Mikor odamentem, — folytatta tompán <—> még láttam a vérét a hall kövezetén. Egy golyónak a nyoma is ott volt... 1 emérdek vér. Elvérzett, azért lett a halálban olyan borzasztóan fehér az arca. ^ És a felesége? . .. »—< Egészen mozdulatlanul ült mellette és fogta a kezét .. . Szegény István, jóformán még ki se hűlt, mikor már jelentkezett egy tiszt, kelmutatott valaminő nyílt parancsot, hogy Linder szárnysegéde és mondta: megbízása van, meg kell nézze: tényleg meghalt-e Tisza? Aztán nem ment el addig, míg saját szemével meg nem győződött. Egy közkatona is volt a kíséretében, azt meg a katonatanács küldte oda. A tiszt benézett az ajtón a halottas szobába. Mikor látta, hogy István igazán meghalt, akkor volt benne annyi cinikus merészség, bogy az egész kormány részvétét tolmácsolja a családnak. Radvánszky Béla mondta neki: nem kérünk belőle. Később odajött a rendőrség részéről valaki egy rendőrorvossal. A látszat kedvéért történt. Hiszen nem kereshetik a tetteseket. . . Részvéttáviratot is hoztak Károlyitól és a beszentelés előtt egy koszorút. Kidobták... <— De hát miért is nem ment el Tisza? Azt mondta, nem bujkál... r— És vendégem aztán elbeszélte úgy, ahogy Radvánszky Bélától hallotta, a gyilkosság részleteit. (Folytaljuk.) És ki tudja, hányadszor kérdeztem magamtól, bogy mi iől akar hát Károlyi és kísérete Belgrádban tanácskozni/ Ingerült tiltakozást éreztem a bensőmben. Károlyi Mihály és minisztere, Jászi, Hatvány báró: a Nemzeti 1 anács kiküldöttje; a munkástanács megbízottja, radikális újságírók és a katonatanács képviselője: Csernyák százados, egy lefokozott tiszt. . . hogy mernek ezek Magyarország nevében beszélni? Sajátságos nyugtalanság fogott el. A szobám fala öszszeszorítolta a levegőt és közel tolta hozzám a bútorokat. Úgy éreztem, abroncs zár körül. Szűk lett a hely a ház, a város. Mi történik túl rajta? Útban van-e már a felmentés? Sietni kell, hiszen a mocsár dagad, emelkedik, már az ál- Iunkig ér, holnapra befulladunk. Nem bírtam otthon maradni. Tennem kellett valamit, ha mást nem, hát menni, rohanni, elfáradni. Az utolsó napok szenvedése, mint egy ostoros, cselekvésre ösztökélt. Saját magam tétlenségét egyszerre nemzetem nagy, bűnös tétlensége egy atomjának éreztem, részese voltam én is a letargiának és már nem mertem csak a többieket vádolni, már nem csupán tőlük vártam, de homályosan, kétségbeesetten várni kezdtem valamit önmagámtól is. De hát mit tudnék tenni én, aki elvonult és magányos voltam az életemben is, a művészetemben is, aki nem tudok mást, mint a hazámat szeretni és a szépséget hívni a toliammal? Mit használ az, mikor egy egész idegen lelkű város röhög az ember szemébe, ha hazáról beszél? Mit használ a szépség, mikor milliók taposnak rajta? ... j Szerencsétlennek éreztem magamat és szomorúan, tépe- , Iődve mentem előre rosszul világított kis utcákon. A Mú zeum-kert rácsa mellett egy tengerész állt. Fegyver volt a vállán és pisztoly lógott a derékszíjfán. Szemközt, a régi Országház kapuja előtt, nagy teherautóról nehéz ládákat hurcoltak be katonák az épületbe. Egyszerre eszembe jutott, hogy abban az épületben, melyben egykor Deák Ferenc lelke nyilatkozott meg a régi I magyar Országgyűlés előtt, most a forradalmi katonatanács ütött tanyát. Szervezője Pogány József, akit Károlyi a katonatanács kormánybiztosává nevezett ki, ma már olyan ha talom, mely szembehelyezkedik a hadügyi kormánnyal. ~ Mi van azokban a ládákban? —< kérdezte elmenőben egy lompos cselédleány az egyik katonától. r— Kötszerek, felelte a katona és hunyorgatott hozzá, —* de a javát éjjel hozzuk! .. . Mikor engem észrevett, fenyegetően elállta az utamat: <—> Ne járjon itt. Le a járdáról!. . . Ekkor vettem észre, hogy az autón gépfegyverek vannak és a ládákon két fekete szó ismétlődik: Vigyázat. 1 öltény. Linder eldobáltátja a határon a fegyvereket. Pogány pedig fegyvereket és muníciót hordát össze Budapest kellős közepén . . . Véletlen e ez, vagy összefüggés lenne a kettő között? Az utca eltorzult képe adott feleletet. Idegenszerű arcok haladtak el mellettem, idegen arcok néztek ki a kocsikból, arcok, amelyek hajdan nem voltak itt, amelyek október 51-én bukkantak fel a mélységből és még akartak valamit ... Soká bolyongtam magányos kínomban. Megkergetett af kétségbeesés. Egyszerre a Duna partjára értem. Előttem az Erzsébet hídja, mint egy tarajos szörny, egyetlen ugrással vetette át magát a folyón. A híd hátán itt-ott lángok égtek. Felette mozdulatlan tömegben cillt a Gellért hegy, alatta 'olyton csúszó hideg völgy volt a folyó, melynek sodra világalan, néma hajókat vitt magával. Elvétve egy-egy fekete "év kapasz kodott a parthoz és féll.ánggal égő révlámpák énye súrrant le borzongva a mederbe. Szél fújt a hegyek elől. Fagyot hoz éjszakára! És akkor majd lehúnyják szemű cet a partmenti házak, hogy ne lássanak. A nagy hideg izén prédaleső kis hajók kószálnak olyankor. Lövés dörög, i itoktartóan loccsan a hab . . . Mindenki beszél róla —' senki ( sem akadályozza meg. 1918-ban Pest és Buda között, mint | sok száz év előtt a rablóvilágban, fegyveres kalózok tartóz| látják lel a hajókat. Tengerész-nemzetőrök fosztogatnak a Dunán! Ma gam mögé néztem. A rosszul világított utcák és fekete házak közül, ki tudjaÁnelyik rablóknak és gyilkosok nak a búvóhelyé? Bűnt takar a zsivaj a rohanó körutakon, bűnt takar a csend a hallgató sikátorokban. Vér van a városon. I isza István gyilkosai szabadon itt járnak közöttünk. Egy idegen ember fordult ki a szegleten. Egyszerre arra kellett gondolnom, vajon ez voll-e a gyilkos? Vagy a másik, aki az autóban ült és szivarozott. Minden lehetséges. Lépések jönnek mögöttem, hangokat hallok. Közöttük van-e az, aki ott járt? Beszéltek-e ott ezek a hangok? A hatósági nyomozást beszüntették. A rendőrség úgy keresett, hogy ne talál j rn. De 1 isza vérét nem lehet felmosni. Az itt marad és vádol. Zsigmond András: AZ EUROKOMMUNIZMUSRÓL Sokat és sokan írtak már az eurokommunizmusról. Sok szempontból és oldalról világították meg lényegét, mibenlétét. Természetesen ,—■ mint minden napjainkban is létező politikai irányzatról nehéz, sőt lehetetlen végleges véleményt mondani az eurokommunizmusról. —< Mégis meg kell próbálkoznunk ezzel a nehéz feladattal, mert az idő sürget: az eurokommunizmus Olaszországban és Franciaországban a hatalomátvétel küszöbén áll, ezért elkerülhetetlenül szükséges tárgyilagos kiértékelése. Mi is az eumkommunismus? Azt az irányzatot nevezték el így, amely a nyugati kommunista pártok (olasz, francia, spanyol stb.) kebelén belül a kommunista ideológia két alapvető "dogmájával szakított. Lemondott 1.) a proletárok diktatúrájáról és az oszlályharcról, 2.) az egypárt-rendszerről. Azonrjal felvetődik a kérdés, őszinte-é ez a "lemondás ? Vagy csak az ismert kommunista taktikáról van szó. amely fűt-fát ígér, amíg a hatalomhoz nem jut, hogy aztán utána kimutassa fogafehérjét ? Ilyen kommunista taktikát éltünk át a II. világháború után a középkelet-európai csatlós országokban, így Magyarországon is. A kommunista pártok 1945 után ezekben az országokban sem léptek fel azonnal a proletárdiktatúra és az egypárt-rendszer követelésével, <—1 csak miután “szalámi-taktiká jukkái felmorzsolták a polgári pártok erejét, csak azután köszöntött be a párt mindenható diktatúrája. A történelmi tapasztalatok tehát arra tanítanak és intenek, ne higgyünk a kommunista ígérgetésekben, akármilyen szépen hangzanak is. Van azonban egypár körülmény, ami meggondolásra késztel. 1. Az eurokommunizmus -— jelenleg — több kárt okoz Moszkvának, mint a Nyugatnak. Fia szemügyre vesszük a szovjet és a csatlós országbeli kommunista ideológusok, vezetők nyilatkozatait, megállapíthatjuk, hogy — enyhén szól va — idegesíti őket az eurokommunizmus. Fellépésével ugyanis megszűnt a kommunizmus, mint nemzetközi mozgalom, egysége. Ennek legjobb bizonyítéka a legutóbbi kelet- , berlini kommunista tanácskozás teljes csődje. 2. Ha kommunista taktikáról van is szó, ez akkor se jeleni akkora veszélyt Nyugaton, mint ia yaltai egyezményben a Szovjetunió befolyása alá utalt Közép-Kelet-Európában, 1—' ahol a kommunizmus tulajdonképpen a szovjet fegyverek árnyékában valósult meg. Nyugaton a tömegek, még a kommunista hatalomátvétel után is leszámolhatnak a párttal, ha az ígéreteit megszegi diktatúrára és egypárt-rendszerre tör,. Mind Olaszországban, mind Franciaországban a kommunisták egymaguk képtelenek lennének egy napig is kormányozni a keresztény demokrata, illetve a szocialista párt együttműködése nélkül. Nyugaton még a Brezsnyev-elv nem érvényes. Ma már a politikai szakírók zöme elismeri ezt a két körülményt, csak egyetlen kérdést vetnek fel, amire se Berlinguer, se Marchais nem ad határozott választ: Van-e még egyáltalán nemzetközi kommunista mozgalom, amelynek a szovjet és az olasz (francia) kommunista párt is tagja? — Erre a kérdésre mind Berlinguer, mind Marchais halk igen -nel felel. Tehát fennáll az eurokommunizmus és a szovjet kommunista párt “testvéri” viszonya — minden elvi eltérés ellenére, — ami a tapasztalatok szerint komoly veszélyt jelent az eurokommunismus függetlensége számára. Különösen Berlinguer esetében feltűnő ez a kettőség: világosan látja ugyanis — s ennek hangot is ad — a szovjet túlkapásait, de ugyanakkor nem mer szakítani végleg 9 V?°SZj v®tól irányított kommunista internacionálévál. Leg-MATrl i6 entettf: “Könnyebb az igazi szocializmust a ÍNAIO keretein belül felépíteni, mint a Varsói Paktum álamaiban. — Az 1956-os magyar eseményekkel kapcsolat ban meg hangoztatta: “A magyar 1956 végleg megdöntötte a hitet a nyugati kommunistákban Moszkva iránt. Ezt a KÖNYV ELŐJEGYZÉS TORMAY CECIL: BUJDOSÓ KÖNYV című könyvét két kötetben, vászonkötésben. A két kötet (kötetenként 300 oldalon felül) bolti 25 dollár lesz vászonkötésben. Azoknak, akik a könyvet elc^egyzik és az árát beküldik. 20% kedvezményt nyújtunk és a postadíjat sem számítjuk fel. Kérjük, támogassa ezt a könyvkiadásunkat. A legszebb karácsonyi ajándék lesz! Az előjegyzési ár összegét 25 dollár helyett $20.00-t nellékelem. □ Tormay Cecil: Bujdosó könyv K. Tesz valamit az Illuminating Company az áramfejlesztés korszerűsítése érdekében? FIgen. Támogatja a villanyáramkutató intézet (Electric Power Research Institute) munkáját, amely a kormány és az iparvállalatok kutató tevékenységét jelentősen kiegészíti. Ez a munka kiterjed a nap erejének, az energia átalakításának és raktározásának, egyeztetésének vizsgálatára, továbbá az ásványi és a geotermólis forrásokra is. T/” Gondol a Company arra, bogy a szegényeknek s azoknak, akik a társadalombiztosítás (Social Security) juttatásaiból és korlátolt jövedelem bői élnek, alacsonyabb áron juttasson áramot? Igen. Állandóan részt vesz azokon a ta- A- nácskozásokon, amelyeken Ohio államban az áramfejlesztő vállalatok, a fogyasztók, a munkásszervezetek, a női választók ligája, a szociológusok ’és a közgazdászok rendszeresen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Remélhetőleg az ohiói országgyűlés hamarosan el tud készíteni olyan tervezetet, amely minden fogyasztó igényét elfogadható alapon kielégíti. Előfordul, bogy a fogyasztó lelkén lévő fa ágai ráhajolnak a villany visszavágatni ? vezetékekre. Ő köteles az ágakat T7 Ilyen esetben fel kell hívni a Consumer Services 625-HII telef onszámát. Valaki onnan kimegy a helyszínre és tájékozlatást ad arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedésre van szükség. A faágak visszavágását ilyenkor a Company mindig díjtalanul végezteti el. Mit kell tenni, ha valaki, amikor öregebb házba költözik, azt tapasztal ja, hogy a nagyobb villanyeszközök bekapcsolása után a fény gyengébb, a tv kép pedig halványabb lesz/ Fel kell hívni a 623-1511 telefonszámot. 4 Ti1 Valószínűleg ilyenkor a vezetékek nem megfelelőek. A Company szívesen ellenőrzi azokat, aztán közli, ha a hiba kiküszöbölése céljából villanyszerelőre van szükség. Ha valakinek bármilyen kérdése van, vagy valaki bővebb tájékoztatást kíván az előbbiekre vonatkozóan, írjon pár sort a 7 ALKING IT OVER -nak: Box 5000, Cleveland, OH 44101. Mert a Company azt szeretné, ha mindenki tisztában lenne a kérdésekkel. The Illuminating Company Fáradtan értein haza. Miért mentem el? Akartam-e valamit? Kerestem-e valakit?. . . Hiszen megtörténhetett volna, hogy szembe jön egy ismerős arc, köszön, megáll és mond valamit, amitől meg lehetne egy kicsikét nyugodni. Olyasfélét, hogy Kövess hazatérő hadseregével Pest ellen vonul, hogy Mackensen összeszedi Erdélyben a székelyeket. Most már eszembe jutott: egy nevet akartam hallani, egy ember nevét, aki bátor és erős, parancsolni és szervezni tud, aki meg tudja markolni az örvény szélén a végzetet. Mikor benyitottam a szobámba, odabenn jó és meleg volt. Anyám befűttetett, míg odajártam. A nyitott kályhaajtón át kitáncolt a tűz fénye és parkettába tükröződött. Apró villanó lépésekkel szala dgált a fény a könyvespolcon is a régi kötések aranyán. Teát hoztak be és anyám is bejött. Fekete selyemruhája nyakán világított a fehér csipkegallér és megszokott parfümje finoman terjedt szét a levegőben. A- tolongó sáros utcák után olyan volt ez, mint egy halk tiszta ünnep és egy percre megpihentem tőle. Később vendégem jött: gróf Mikes Árminná. A nyugalom megint hirtelen szétszakadt. Fáradtnak látszott, az arca lefogyott, mintha beteg lenne és a szemét elfutotta a könny. Tudtam mindent, ami a lelkében történik. Erdély haldoklott benne . . . — Hallottad már? — kérdeztem habozva. — Az Egyesült Államok elismerték Oláhország jogát Erdélyre? Jog? . . . És ezek, ezek a hazaárulók itt, oda fogják adni. Mély fájdalom vonaglását éreztem. Az őslakó gőgös ■ c v Tv f* le n Elvándorolt oláh násztorok ioüáról beszél 1 ormay Cecil: bujdosó könyv — folytatás — Sejtette régen mindenki, hogyha a katonaság egy napon hazajön a csataterekről, kérdőre fogja vonni azokat, akik kiéheztették, kiuzsorázták hozzátartozóikat és meggazdagodtak idehaza, míg ők odakinn szenvedtek. A háború utolsó éveiben pogromról beszélt az elkeseredett Irontkatonaság: "csak egyszer legyen vége a háborúnak . Leszámolásra készült a nép és ökle lassan, rettentően emelkedett a bűnösö k feje fölé. Egy démoni hatalom most egyszerre félrehajlította az öklöt. A temérdek felgyülemlett gyűlölet elhárult a galíciai bevándorlottakról, lánckereskedőkről, uzsorásokról, falusi korcsmárosokról és >—' a magyar kastélyokra és űdvarházak ra, a magyar hatóságokra zuhogott le. Szégyennel és keserűséggel hallgatom a híreket. A föld népe, itt-ott még a fajmagyar parasztság is, a kormány agitátorainak útmutatása mellett feldúljaa fajmagyar urak otthonát. A megtévesztett nép talán önmaga előtt védekezik, mikor ismétli, amire tanítják: Most köztársaság’ van, most minden mindenkié. És jómódú gazdák szekerekkel mennek az urasági udvarokba, hogy elhurcolják azt, ami a másé. A hatóságok tehetetlenek. A felingerelt nép dühe el kergette a szolgabírákat és jegyzőket. Az ürügy megvolt. A háborús közigazgatás alatt a jegyzők szedték be a termelőtől a búzát, a marhát, ők rendelték ki a hadimunkásokat. Ök osztották ki a cukrot, lisztet, petróleumot és a szűkös hadisegélyt, — őket érte a vád. hogy megtartották maguknak a többletet, nekik jutott ki a gyűlölet mindenért. Ez a gyűlölet, mint levezető csatorna kínálkozott oda azoknak, akik a pogromtól féltek. Számítóan felhasználták. A falvak furkósbottal kergettek el vagy háromezer jegyzőt és sokat agyon is vertek. Így maradtak magukra a községek. A fázítás eredményeként papjaikra ekkor már nem hallgattak, tanítóik közül pedig sokat megérintett a métely. A rend felbomlott. És népapostolok álarcában, a Nemzeti Tanács agitátorai: újságírók, pincérek, parkett-táncosok, moziszínészek és leánykereskedők tódultak ki a vidékre. Jóformán a pesti forradalom napján, a főváros mintájára, mindenütt helyi Nemzeti Tanácsok alakultak. Mint egy régi megegyezésben, hangtalan parancsszóra a munkásszervezetek zsidó vezérei, a munkáspénztárak zsidó alkalmazottai, magukhoz sikkasztották a vezetést. Ismerték a jelszavakat, melyekkel ma a tömegekre hatni lehet, összeköttetésben voltak a budapesti lázadókkal. Hirtelen beültek a községi elöljárók mellé, terrorizáltak és intézkedtek a fejetlenségben, melyet közvetve ők maguk idéztek elő. A pesti Nemzeti Tanácsra hivatkozva parancsoltak az elöljáróknak és a községeknek. Az az aljas igézet, mely a fővárost megbénította, rá meredt szörnyű szemével a vidéki városokra és falvakra is. És a megalázó letargiában mindenki engedelmeskedett, Ká rolyi forradalmát majdnem kizárólag zsidók csinálták. Nem titkolják, dicsekszenek vele. És telhetetlenül kapkodják be kétes munkájuk díját. Elfoglalnak minden szabad helyet. A kormányban ma kimondottan három, ,— ténylegese» öt zsidó miniszter ül. Garami, Jászi, Kunfi, Szende és Diener-Dénes kezében övék a kereskedelmi, a nemzetiségi, a népjóléti és mun kásügyi, a pénzügyi és a külügyi tárca. A belügyminiszteri rendőri főosztály révén az ő hatalmukban van a rendőrség és a politikai nyomozóosztály is, melynek élére hirtelen ki neveztettek egy Szilárd-Sjnger és egy Német-Deutsch nevezetű egyént, —- a rendőrség felbujtóit. A hadügyminiszter jobb keze egy zsidó fényképészsegéd: Vágó Jenő, alias Wil beim Jakab forradalmár. A sajtóosztály főnöke: Simony1 Henry, illetve Steiner Hersch, a sajtó1korm.ánybiztos: Göndör Ferenc, illetve Krausz Náthán. Javarészt zsidók a Nemzeti 1 anács tagjai is. Zsidó a városparancsnok, a katonatanács kormánybiztosa, a munkástanács vezetősége; kizárólagosan zsidók Károlyi Mihály tanácsadói és túlnyomóan zsidók azok is, akikkel Károlyi tegnap éjjel csakugyan útrakelt a balkáni front parancsnokához, Éranchet cl Esperay francia tábornokhoz, Belgrád felé . . . Megfoghatatlan utazás! •A kormány Félhivatalos lapjának, a Magyarország"-nak ma esti számában eldugvc ugyan, de mégis ott van egy hír, amely fnirrden fegyverszü neti tárgyalást immár feleslegessé lehetne. Szószerint felje gyeztem magamnak: Az olasz királyi hadsereg főparancs nokságának megbízottai által, a Szövetkezett hatalmak ét az Egyesült-Államok nevében, az osztrák-magyar hadseres főparancsnokságának meghatalmazottjaival megkötött fegy verszüneti feltételek alapján november 4-én du. 3 órako a szárazföldi, tengeri és a levegőben való ellenségeskedése ket az összes osztrák és magyar frontokon beszüntették.”
