Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1976-05-20 / 20. szám

VADVIZEK gátépítés A new-yorki Református Hírek májusi számának első oldalán olvastuk az alábbi rendkívül érdekes és meg­­szívlelésre méltó cikket: Nem azonosítjuk magunkat. .. azzal a szomorú tény­nyel, bogy ismét egy református Judás-kéz nyúlt bele az óbazai tálba. Lékai László esztergomi érsek kinevezésének a körülményeire gondolunk, melyekkel kapcsolatosan Bartba Tibor püspök éppúgy kompromittálta megint a magyar re­­formátusságot, mint negyedszázaddal előtte közvetlen előd­je, Bereczky püspök. Bereczky annakidején, az állammal való úgynevezett egyházügyi egyezmény elhamarkodott megkötésével az összes többi egyház mögött meggondolat­lanul vagy félelemből átvágta a gátakat. Most két éve, amikor Mindszenty prímás még élt, de már számoltak közeli elhunytéval, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a főbb egy­házi tisztségek betöltéséhez ezután az Elnöki Tanács elő­zetes hozzájárulása szükséges. Ezt a jegyzőkönyvet nem merték a kommunisták maguk aláírni, hanem a kormányt képviselő Miklós Imre államtitkáron kívül ilyen egyházi ve­zetőkkel is aláíratták, mint Ijjas József kalocsai érsek, Bartba Tibor református püspök, Káldi Zoltán evangélikus püspök és dr. Seifert Géza, az izraeliták országos elnöke. Ezt a hozzájárulást Lékai, eladdig apostoli kormányzó ez év februárjában kapta meg. Ez a kikötés a kommunista divide et impera elvén nyugszik és a különböző egyházakat egymás között természetellenes függő viszonyba hozza. A magyar egyházak életében ez a fajta kollektív kinevezési rendszer teljesen ismeretlen volt. Nyugati egyházi vezetők pedig képtelenek lesznek valaha is felfogni. Ha például az angolszász világ büszkesége, az anglikán egyház csak úgy juthatna időnként új canterburyi érsekhez, ha előzőleg a királynő kikérné, mondjuk, a dublini katolikus érsek és az edinburghi főrabbi hozzájárulását ehhez a dologhoz, lehet, hogy a canterburyi érseki szék örökre betöltetlen maradna. Bartba püspök egyébként Lékai érsek tényleges egy­házi beiktatásán is megjelent Esztergomban, hogy ott felso­rolja «— saját szavait idézzük —- az elmúlt évtizedek során megélt egység boldog élményeit . Többek között ezeket mondta: A magyar nemzetnek a haza javát szolgáló szö­vetségében, a Hazafias Népfront körében találkoztunk a nagy világégés, s hazánk felszabadulása után először, ahol egymást segítve találtuk meg helyünkket a magyar társada­lomban ... A nemzetközi egyházi és társadalmi élet jelentős fórumain «— a Keresztyén Békekonferencia, az Európai Ka­tolikusok Konferenciája, a Béke-Világtanács, az európai né­pek megbékélésén fáradozó Brüsszeli Fórum, a Békeszerető Erők Moszkvai Kongresszusa körében <— a legteljesebb együttműködés tanúi lehettünk . A szabad világ katolikus és protestáns magyarsága ter­mészetesen másban látja Lékai érsek beiktatásának jelentő­ségét. Nem hidegháborús bravúroskodást vár tőle, hanem lengyel érsektársához, Wysinsky bíboroshoz hasonló karak­teres helytállást egyháza és népe sorskérdéseiben. E kérdé­sek közül néhányra konkréten is rámutat katolikus laptár­sunk, a Pax Romana, a Katolikus Magyar Egyetemi Moz­galom tájékoztatója: 'Megoldásra vár a szerzetesrendek működésének az engedélyezése, a katolikus sajtószabadság biztosítása és a hívőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés különböző formáinak felszámolása. Mi pedig, az óhazai református gátszakítások után szív­ből várjuk a magyar katolikus gátépítés reményteli korsza­kát, hogy egyházi életünk vetéseiről eltűnjenek végre a za­varos vadvizek. Ehhez a nagy vállalkozáshoz mi is kérjük a Mindenható áldását Lékai esztergomi érsek életére és munkájára. MAGYAR ÖKUMENÉ A budapesti Reformátusok Lapjának szerkesztője, Finta István, az államvédelmi szervek több évtizedes belső munkatársa, ezzel a címmel cikksorozatot indított. Már a cím maga is erősen vitatható. Az oikoumené görög főnév ugyanis az egész lakott földkerekségei jelzi s azt a ma­gyar jelzővel leszűkíteni majdnem olyasmi, mint ha valaki a százhalombattai Egyesült Nemzetekről beszélne. A cím megválasztása azonban mégsem a szerkesztő teológiai tájé­kozatlanságát mutatja, hanem elsősorban politikai célzatú. A világszerte szétszóródott magyar reformátusságot szeret­nék már régóta Bartba, Finta és társaik <—> sonnenfeldti ki­fejezéssel élve az organikus kapcsolatokba erőltetni az óhazai, kétes Iegitimitású egyházkormányzattal s a külföldi magyar egyházi vezetőket látszólagos és megtévesztő szubor­­dinációba hozni önmaguk felé. Van azután két másik, világosan kivehető céljuk is a magyar ökumené gondolatának hangoztatásával. Az egyik, hogy a magyarországi egyház népe előtt, <— amely ennek korántsem örül — minél több szabad világban élő egyházi vezetőt úgy szeretnének feltüntetni, mint meghitt barátot, elveikben osztozó társat s az otthon nem egyszer nyílt ellen­szenvet kiváltó egyházi és politikai módszereiket odaadóan helyeslő partnert. A másik cél, hogy idekint előmozdítsák a kommunizmus jól bevált gyakorlatát, a polarizációt, a meghasonlást, az egymás iránti gyanú felkeltését az emigrá­cióban, el egészen a nemzeti gondolkodással való nyílt szakí­tásig, a szovjet megszállás jogosultságának készséges iga­zoltatásáig, amikre már, sajnos, elég példa akadt eddig is. A Magyar Ökumené cím alatt, jellemző módon, főleg amerikai vonatkozású hírek jelennek meg. Közlik például egy köztiszteletben álló itteni lelkipásztor nyugalombavonu- Iásának tényét, akit a szerkesztő ‘szeretett testvérünknek” titulál, s akitől, ahogy mondja, hivatalos útunk alkalmával félig-meddig ígéretet kaptunk, hogy nyugalombavonulása után szívesen tölt évenként egy bizonyos időt az óhazában . Az már viszont tiszteletlenség, hogy e méltatásban úgy em­legeti Finta szerkesztő szolgatársunkat, mint aki “a második világháború idején érkezett az Egyesült Államokba, ahol meg is ragadt . Hírt ad azután az amerikai magyar református Presbi­teri Szövetség legutóbbi közgyűléséről, de világért nem em­lítene meg presbitereket, csupán két lelkészünk nevét emeli ki. Terjedelmes és fényképes beszámolót közöl egy másik nyugalombavonult lelkipásztorunkról; még arra is kitér, hogy annak egyik fia milyen szép zenei karriert futott be. Ugyanakkor ügyesen beleszövi a Református Egyesület egyik ismert vezetőjének a nevét is. De megtaláljuk a lap­ban az egyik montreáli magyar templom képét, lelkészének baráti levelét csakúgy, mint az egyik újonnan megválasztott fontos egyházi vezető-emberünk portréját azzal a mottóval, hogy “végre eleget tehetünk L. B. budapesti olvasónk ama kérésének, hogy mutasuk be képről az illetőt. így lovagolja meg a budapesti rezsim egyházi sajtó­­megbizottja ügyes szörf-lovasként a détente egyre inkább lankadó hullámait s olyan publicitást ad egyik-másik ame­rikai szolgatársunknak, amiből azok talán maguk nem is igen kérnek. (Református Hírek.) BÁBSZÍNHÁZ Az emberi kultúra sokezer éves hagyománya a báb­színház. A Szovjetunió azonban itt is újítónak bizonyult. A bábosdi náluk nem csupán szórakoztató játék, hanem a leg­ifjabbak politikai nevelésének jól bevált eszköze is. A füg­göny fölött megjelenik a lent álló bábos három ujjún moz­gatott merevarcú kis figura, de a beszéd, a szöveg a báb­játékos nagyon is kidolgozott produktuma. Ez a kép jutott eszünkbe a honi Magyar Hírek egyik riportjának olvasása ■ őzben. Hogy-hogy nem, a lapot kiadó Magyarok Világszö- 1 , _vJÍge mostanában kezdi sorban megszólaltatni, a letűnt 6: számtalanszor elmarasztalt burzsoá világ olyan reprezentán­sait, akiknek a külföldre szakadt magyarság előtt még ma is tisztes nevük, jó emlékezetük van. A módszer tisztán báb­színházi: megjelenik előttünk az interjú alanya, egykor jól ismert személy. De szellemi arca merev, természetellenes. Mondatai, megnyilatkozásai idegenek, életútjával és egyé­niségével ellentétben állók. Érezzük, hogy rajta keresztül valaki más szólal meg, akinek mondanivalói nagyon is tu­datosan fogalmazottak. Cél: a külföldre került magyar értel­miségiek megtévesztése: bábszínház Nyugat felé. .. Ilyen érzésekkel olvastuk végig a Magyar Hírek mun­katársának egy “beszélgetését” a 80 éves, vak és nagyot­halló Zsindelyné Tüdős Klárával, a m.kir. Operaház egy­kori neves kosztumtervezőjével, a régi református női moz­galom prominens elnökével és boldogult Zsindely Ferenc hajdani miniszterelnökségi államtitkár, majd közlekedésügyi miniszter özvegyével. Az interjú bábszerűen engedelmes alanya sorban el­mondja, hogy a politika szenvedélye volt uramna k, de va­lahol, a lelke mélyén, a vadászat és virágok érdekelték iga­zán ... —< A háború után “ számomra az új viszonyok azzal jártak, hogy elvesztettem mindent, amit valaha birtokoltam. A tárgyak, amelyek rabszolgává tehetik a személyiséget, el­hagytak, de megtaláltam az útat az emberekhez ...” —< Nagy egyéniségek barátsága volt az osztályrészem. Be­reczky püspök nagyon közeli barátunk volt. A reformokat őszintén kívánó, jólelkű pap s a bajokat is jól látta. Ma már tudom, naivitás volt azt hinni, hogy az összeroskadt tető puszta kézzel és jóakarattal fenntartható akkor is, ha elkor­hadtak a falak... A régi rend felülről nem változhatott meg. Ami elkorhadt, meg kellett semmisülnie, hogy a nép, a nemzet újjászülethessen... —< Sok látogatóm van, ren­getegen keresnek fel ügyes-bajos gondjaikkal . . . Ezek a bajok azonban nem a társadalmi berendezkedésből folynak. Nincsenek vagyonok vagy kasztok, amelyek gátolják az ér­vényesülést .. . Napról-napra erősödik a nép kultúrája s ez a társadalom egészségének a jele. .. Boldog ember vagyok, mert értem, ami körülöttem történik ... Ezzel szemben mi azokat a tényeket is ismerjük, amiket a bábjáték többé-kevésbbé passzivitásra ítélt szereplője nem mondhatott el. Azt pl., hogy férje, Zsindely Ferenc, Teleki Pál közeli munkatársa, haláláig bizony ízig-vérig magyar politikus maradt, aki keseregve figyelte az ország tragikus Iezüllesztését. Nem beszélhetett Zsindelyné egy szóval sem a betiltott Református Nőszövetség nagy lelki és erkölcsi ha­tásáról az összeomlást követő években. Nem említi, hogy a Nőszövetségnek ajándékozott gyönyörű istenhegyi villá­jukra hogyan tette rá a kezét a Rákosi-rendőrség úgyszólván néhány óra alatt. Hallgat arról, hogy a kitelepítés szörnyű éveiben hogyan húzódott meg beteg férjével egy bogiári villa házmesterlakásának a pincéjében s hol a part mentén fogott apró halakból, hol kisemberek hűségesen adott ke­resztyén tizedeiből tengették életüket. Emlegeti ugyan Be­reczky Albertet, de nem árulja el, hogy szinte már rajon­gásig menő tiszteletével Ravasz Lászlót vette körül. A bábos-újságíró elfújta a háttérből előírt mondokáját. A bábfej mereven tekint Nyugat felé. E bábszínház rendezői felé pedig teljes a szánalmunk és megvetésünk egy 80 esz­tendős idős asszonnyal való ravasz és kiszámított manipu­lálásukért. R. H. KÁLVINIZMUS ÉS MARXIZMUS A magyar református egyház 450 éves fennállása fo­lyamán sok megpróbáltatáson és üldözésen esett keresztül. A törökök rabszolgaságba hurcolták, a Habsburgok gályára vitték legjobbjait. Minden üldözés ellenére azonban nem volt rá eset, hogy a törökök azt követelték volna, hogy egy­házunk a mohamedán hittudósok Kálvin-kritikáját” dicsérje a maga vallásos irataiban, és arra sem találunk példát, hogy a Habsburgok azt várták volna tőle, hogy a római egyház - pak a kálvinizmusról alkotott véleményét magasztalja teoló­giai műveiben. Ami a legsötétebb vallásüldözés idején sem történt meg, valósággá lett a mai magyar népköztársaság­ban. A magyarországi református egyház hivatalos lapja, a Református Egyház, dr. Kocsis Elemér tollából nyolc ha­sábos méltatást közöl a marxisták kálvinizmus-kritikájáról . A méltatásra Kónya István Tanulmányok a kálviniz­musról c. új könyve adott alkalmat, amely a marxisfa filo­zófus és valláskritikus összegyűjtött tanulmányait tartalmaz­za a kálvinizmusról. Miért a nagy érdeklődés marxista körökben a kálvi­nizmus iránt? Kónya nyíltan gyakorlati szempontokra hivat­kozik: Sajátosan magyarországi tapasztalat, hogy a szocia­lizmus, a politikai együttműködés feltételeinek a kiépítése a kálvinista egyházzal lényegesen könnyebben ment végbe, mint a római katolikus egyházzal. Ez a proletárdiktatúra ál­lamának egyházpolitikája szempontjából jelentős pozitív ta­pasztalatokat is szolgáltat, amelynek nemzetközi hasznosí­tása figyelemreméltó lehet más országok és más kommunista jártok részére is . Másszóval arra kíván feleletet adni, hogy Í iéldául az amerikai kommunisták miért kezdjék a vallás elszámolását az itteni református egyházzal. A marxista professzor szerint a vallásnak nincs önálló élete, mert az csupán a társadalmi-gazdasági rendszer fel­építménye, azaz ideológiája. A vallásról ezért nem lehet a Ilit, vagy a hittörténet alapján, hanem csakis társadalomtör­téneti szempontból beszélni. A keresztyénség mondja a marxista bölcs •—> a középkorban érkezett el “ ideológiai ha­talma csúcsára , a feudalizmus vallásaként. A feudalizmus bomlása azonban megmutatkozik a felépítményben is. így a reformáció a feudalizmus bomlási terméke, a kálvinizmus pedig a feudalizmus ellen harcba induló friss, új történelmi osztály, a zsenge burzsoázia ideológiai jelentkezése . A predestináció az új osztály hivatástudatának a kifejezője, mely Kónya professzor engelsi megfogalmazásában úgy hangzik, hogy “a kereskedelmi konkurrencia világában' a si­ker, vagy kudarc nem egy ember tevékenységétől, vagy ügyességétől függ. Nem attól függ, aki akarja, nem is attól, aki fut, hanem az ismeretlen felsőbb gazdasági hatalmak könyörületétől ’. Kónya szerint a “kálvinista ideológiát a ki­bontakozó kapitalizmus hozta létre azért, hogy minden ren­delkezésére álló eszközzel segítse az ideológiai harcban az őt szülő rendet ’. “A protestantizmussal a keresztyénség valóban hanyatló szakaszába lépett. S minthogy a ke­resztyénség nem más, mint a vllás fejlődésének teőfoka, az abszolút vallás, ezért ezzel tulajdonképpen a vallás lé­pett utolsó szakaszába . Végül Kónya megállapítja, hogy mivel a burzsoázia volt az utolsó társadalmi osztály, amely ideológiájává tette a keresztyénséget, így a vallásnak és benne a protestantizmusnak is arra a sorsa kell jutnia, hogy az utolsó reakciós osztály, a burzsoázia maradványainak eltűnése után maga is eltűnjék”. A kálvinizmus Magyarországon” c. fejezetben Kónya kizárólag a két világháború közötti időszakot tárgyalja, mintha kálvinizmus azelőtt nem létezett volna. Megállapítja, hogy az eredeti kálvinista nacionalizmus” ebben a korszak­ban a reakcióssá és sovinisztává vált militarista burzsoá nacionalizmus” támogatójává lett. Élesen bírálja Ravasz László és Baltazár Dezső püspökök 'forradalomellenes (értsd ezalatt kommunista forradalom-ellenes) magatartását. Kónya könyvét “A fordulat éve az egyezmény éve” c. fejezettel zárja, "amikor új vezetőgárda került az egyház élére, amely meg tudta valósítani a népi demokratikus állam és az egyház termékeny együttműködését . Ez az új vezető­gárda most nyilván arra hivatott, hogy a burzsoázia ma­radványainak végső felszámolásával a magyarországi kál­vinizmus teljes felszámolása felett pontifikáljon — Kónya elképzelése szerint. A marxistáknak nyilván joguk van ahhoz, hogy azt ír­janak a kálvinizmusról, amit akarnak. Az ellen sem lehet kifogásunk, ha a magyarországi református egyház hivata­los lapja, a Református Egyház a marxista filozófusok kál­­vinizmust-kutató tanulmányairól beszámol. De vajon miné­­mű lélek lakozik a hivatalos lap szerkesztőiben, amikor a marxizmus primitív szemléletét a kálvinizmussal kapcsolat­ban jóformán minden társadalmi elemzés és teológiai kritika nélkül lelkészeik és híveik elé tárják? Annyit legalább illett volna megkérdezniük, hogy vajon Magyarországon, ahol sem a burzsoázia, sem a kapitalizmus egészen a múlt század végéig nem jelentkezett, milyen társadalomnak volt a kálvi­nizmus a "felépítménye”, vagy "ideológiája”, és minek kö­szönhette a fennállását ezek hiányában háromszáz éven keresztül? Kritikai ellenvetés helyett azonban a hivatalos lap nemcsak hogy elfogadja a kálvinizmus marxista kiértékelé­sét, hanem azon túlmegy: nem győzi eléggé méltatni Kónya könyvének fontosságát és jelentőségét: “A kiváló marxista tudósnak, a debreceni Kossuth Lajos tudományegyetem fi­lozófiai tanszéke vezető professzorának a megállapításai minden bizonnyal authentikusak. Részünkről mindenekelőtt elismerésünket fejezhetjük ki a szerzőnek azért a hatalmas munkáért, amit a kálvinizmus tanulmányozásában végzett. Adatai, idézetei eredeti forrásokon alapulnak, megbízhatók és pontosak”. És hamutszóró bűnbánattal elvállalja a burzsoázia ideológiájá -nak megbélyegzését, amikor a következőket írja: A református egyház, amely hazánkban a kálviniz­mus szép és egyúttal terhes politikai örökségét hordozza, levonta a történelmi tanulságokat a kapitalizmus bomlásá­ból és a szocialista világrendszer létrejöttéből... és vállalta a szocialista társadalmi rend építését... úgy, hogy nem akar uralkodó osztály ideológiájává lenni többé. Egyházunk vál­lalta a szocializmus nemzetközi céljait is, a világbékéért és az igazságosabb gazdasági világrendért folytatott harcot. Egyúttal azt is meg kell állapítanunk, hogy ezekben a dön­tésekben segítettek bennünket marxista barátaink. Kónya István kálvinizmus-tanulmányai nagymértékben hozzájárul­nak történelmi önbírálatunk és előrelépésünk tudatosításá­hoz, elmélyítéséhez és magasabb szintre emeléséhez . E fenti idézetekben tükröződő szolgalelkűségre és hi­tünk aljasabb kiárusítására alig van példa az egyháztörté­nelemben. Ha a Református Egyház hivatalos orgánuma ennyire aláveti magát a marxisták fölényes, patronizáló véle­kedésének, vajon mit írna a marxizmusról? Miként értékelné azt ki? És merné-e a marxizmus keresztyén kritikáját adni, amire pedig a nyugati keresztyén kiadványokban és teológiai munkákban százával akad példa? Tudtunkkal egyetlen egy magyarországi lelkész kísérletezett ezzel egy diák-bibliakör­ben néhány évvel ezelőtt. Kritikai vizsgálódását házkutatás, kihallgatások és hónapokig tartó rendőrségi zaklatások kö­vették. (Ref. Hírek.) KÖZVÉLEMÉNY Az amerikai közvéleménykutatással foglalkozó Gallup­­intézet legutóbb arról számolt be, hogy a közfelfogás szerint az amerikai közéletben ki a legbefolyásosabb tényező. A sor­rend rendkívül érdekesen alakult. Az első helyen ugyan még megmaradt a Fehér Ház, a Kongresszus és a kormány azonban már igen hátra került. A közvélemény <—> a Gal­­lup-intézet szerintmásodik helyre a Legfelsőbb Bíróságot, harmadik helyre a televíziót, negyedikre pedig a szakszer­vezeteket tette. A család a 15., a rádió a 16., a demokrata párt a 17., a republikánus párt éppenséggel a 22., a film meg a 24. helyre csúszott. Az utóbiakat még a nemzetiségi (etnik) szervezetek is megelőzik, amennyiben azok a 21. helyre kerültek. A közvéleménykutatás legújabb eredménye azt is mu­tatja, hogy a demokratikus köztársasági rendszer fenntartása érdekében az amerikai polgároknak meg kell változtatniuk jelenleg érvényesülő erkölcsi, politikai és gazdasági értékelé­süket, arról azonban hallgat, hogy a változásnak milyen irányban és mértékben kell történnie. ÓVODÁSOK A clevelandi városi (public) iskolák igazgatói arra ké­rik azokat a szülőket, akiknek gyermeke szeptember 30-ig betölti ötödik életévét, május 10 és május 21 közt írassák be a hozzájuk legközelebb eső elemi iskolában iévő óvodába — naponta fél 9-től délután fél 4-ig, hogy szeptemberre megfelelő hely legyen számára biztosítható. Vigyék maguk­kal a gyermek születési anyakönyvi kivonatát és az oltási bizonyítványokat. KITÜNTETÉS Hope Bob-ot, a világhírű amerikai komikust abban a legmagasabb kitüntetésben részesítették, amelyet rendszerint csak ütközetben tanúsított vitézi magatartásért szoktak ado­mányozni. A Congressional Medal of Honor Society a kitüntetést, a ‘ Medal of Honor -1 azért a hazafias szolgá­latáért ítélte oda Hope Bobnak, amelyet a második világ­háború, valamint a koreai és vietnami harcok idején 35 éven keresztül teljesített az ország határain kívül, más világrésze­ken harcoló csapatok szórakoztatása útján. Harctéri körútjai során a nagy komikus mindig tiszteletdíj nélkül lépett fel s a harcoló egységek hangulatának megerősítéséhez mindig hazafias szellemben s igen nagy mértékben járult hozzá. HITVALLÁS A lengyel katolikusok Krakkóban most ünnepelték meg Szent Sztaniszlausz hitvalló vértanú halálának ezredik év­fordulóját. A ritka ünnepi alkal ómra a krakkói Skalka temp­lom előtt 50.000 főnyi tömeg gyűlt össze. Wys"inski Stefan bíboros, Lengyelország prímása, szentbeszédében arról szólt, hogy Lengyelországban jelenleg «—< annak ellenére, hogy az; alkotmány biztosítja a vallásszabadságot, sok esetben elő­fordul: egyesek nem merik bevallani, hogy az egyháznak tagjai, nem mernek keresztet vetni, vagy részt venni az egy­házi szertartásokon: mert attól félnek, ezzel veszélyeztetik állásukat. A bíboros prímás arra buzdította híveit, hogy hitüket vallják meg nyíltan, kövessék Szent Sztaniszlausz példáját, aki ezer évvel ezelőtt vértanú halált halt hitéért. VOLUME 66. ÉVFOLYAM ~ NO. 20. SZÁM. 1976. MÁJUS 20. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom