Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1976-02-19 / 8. szám
VOLUME 66. ÉVFOLYAM NO. 8. SZÁM. 1976. FEBRUÁR 19. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent NIXON MEGHÍVÁSA KÍNÁBA Február 21-én lesz négy éve, hogy Nixon M. Richard, az Egyesült Államok akkori elnöke, felesége és Kissinger A. Henry külügyminiszter s töhh más hivatalos tényező, valamint a sajtó kíséretével Kínában járt . Világszerte nagy meglepetést keltett, hogy a kommunista uralom alatt álló Kína az évfordulón Nixon volt elnököt feleségével együtt újabb kínai látogatásra hívta meg, sőt külön repülőgépet is küld érte. Természetesen világszerte megindult a találgatás, hogy valójában mi húzódik meg a szokatlan meghívás mögött. Az igazi okot persze senki sem tudja, mindenki csak találgatja. A Clevelandi Press szerkesztője Nixon kínai utazását szükségtelennek minősíti, mert az elsősorban Ford elnöknek árt. Nixoh Pekingbe érkezése ugyanis mindössze három nappal előzi meg az elnöki előválasztást New Hampshireben s így az egyrészt eltereli a figyelmet magáról az előválasztásról, másrészt felidézi a Watergate-ügy rossz emlékeit, valamint Ford elnöknek azt a népszerűtlen elhatározását, amellyel büntetőjogi mentességet (“pardon -t) adott a volt elnöknek. Boyce H. R. Scripps-Howard-tudósító külön cikkben foglalkozik azzal a kérdéssel, mi vezethette Kínát s annak egyelőre titokzatos új vezetőjét, Hua Kuo-feng miniszterelnököt Nixon volt elnök meghívására. Boyce szerint semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a kínaiak a lehető leghatározottabb formában értésére adják Amerikának, főként a Kongresszusnak, de Ford elnökn ek és Kissinger külügyminiszternek is, nekik az a külpolitika tetszett, amelyet Nixon kezdeményezett. Négy öt évvel ezelőtt a kommunista uralom alá került világ vezető szerepéért a Szovjetunió és Kína között fo lyó küzdelemben szemmel láthatóan a Szovjetunió került felül. Ez Kínában komoly aggodalmat keltett, mert a vezetők világosan látták, hogy Kína egyedül nem tud ellenszegülni a Szovjetunió törekvéseinek. Ezért érkezett 1971 végén a titkos üzenet Pekingből Washingtonba s ezért került sor 1972 február 21-én Nixon akkori elnök kínai látogatására, amely valóban történelmi jelentőségű volt, mert az egész világpolitikában, de különösképpen az orosz-amerikai viszonylatban fordulatot idézett elő: lehetővé tette a détente politikájának érvényesítését, ami késégtelenül nagy előnyökkel járt volna, ha váratlan események be nem következtek volna. Az első bajt a Watergate-ügy okozta, amelynek világpolitikai vonatkozásban tagadhatatlanul végzetes következménye Nixon bukása lett. Ford elnök Kissinger külügyminiszterrel kétségtelenül folytatni tudta volna a détente politikáját, ha ebben az érthetetlenül rövidlátó kongresszusi többség meg nem akadályozta volna. Csak természetes, hogy amikor a Szovjetunió vezetői azt látták, hogy a Kongresszus nem támogatja az amerikai kormány politikáját, a détente-et arra használta fel, hogy a maga világpolitikai befolyását mind jobban és jobban megerősítse. Dél-Vietnam eleste nemcsak a délkelet-ázsiai politikai helyzetet változtatta meg, hanem az Egyesült Államok tekintélyét is végzetesen aláásta. Ennek tulajdonítható egyrészt a Harmadik Világ nyílt állásfoglalása az Egyesült Álamokkal szemben, másrészt a Szovjetuniónak az a fölényes, szinte kihívó magatartása, amellyel az angolai kérdéssel kapcsolatban az Egyesült Államok ismételt figyelmeztetését semmibe veszi. Boyce véleménye szerint Nixon meghívásának hátterében kínai belpolitikai ok is lappang. Pekingben ugyanis van olyan elgondolás, amely meg akarja szüntetni Moszkvával a jelenlegi feszült viszonyt, a szovjetellenes kínai vezetők tehát amikor Nixon meghívásán keresztül kívánják elérni, hogy Amerika térjen vissza a nixoni politika útjára, egyúttal azt is remélik, hogy a véleményükkel ellentétes felfogást is el tudják hallgattatni. A Fehér Ház pontosan értette és helyesen értelmezte Peking üzenetét, amely NixOn meghívásával érkezett hozzá. Ford elnök és Kissinger külügyminiszter tökéletesen tisztában van azzal, hogy a Szovjetunióval szemben a détente politikájának sikere érdekében a Kína irányában meggyengült viszonyt újból fel kell erősíteni. A döntő kérdés csupán az, hogyan tudják a Kongresszust rábírni az ennek megfelelően szükséges hozzájárulás megadására. Nixon M. Richard volt elnök pekingi látogatása négy napig tart. AZ ANGOLAI KÉRDÉS Ford R. Gerald elnök újból figyelmeztette a Kremlint, hogy az angolai kérdésbe történő beavatkozása veszélyezteti Amerika és a Szovjetunió jó viszonyát. A figyelmeztetést az elnök abban a meggyőződésben tette, hogy a Kongresszus nem követi el újból azt a hibát, amelyet a kommunista ellenes angolaiak támogatására szánt összegek törlésével most elkövetett. Legközelebb támogatja az elnököt, amikor az a szovjet terjeszkedését igyekszik megakadályozni. A 112.3 billió $-os honvédelmi költségvetés felhatalmazási törvényét, amely lehetetlenné teszi az angolai segélyek folyósítását, csak vonakodva írta alá. Kijelentette azonban, hogy még mindig az a meggyőződése, ha a Kongresszus idejében és eredeti kérésének megfelelően rendelkezésére bocsátotta volna szükséges összeget, Angolában a helyzet ma lényegesen más lenne. Helytelenítette azt a kongresszusi nézetet, amely szerint a kommunisták győzelme Angolában csak igen kis, vagy semmiféle jelentőséggel sem bír hadműveleti szempontból. Határozottan rámutatott arra, hogy az oroszok az angolai kikötőket katonai támaszpontokként használhatják Afrikában és így lehetőséget biztosíthatnak maguknak arra, hogy az igen lényeges ásványok lelőhelyeivel rendelkező országokba bejussanak. Ráadásul a szovjet jelenléte komoly összetűzésre ad alkalmat más afrikai országok között. Ford elnök a leghatározottaabban védelmébe vette a nem-kommunista erők támogatására vonatkozó eredeti elgondolását, amelyet — mint mondta — előzetesen nyolc kongresszusi bizottsággal (tehát a Kongresszus 100-150 tagjával) közölt. A Kongresszus tagjai már megbánták, hogy ezt a tévedést elkövették. Érdekes, hogy az elnök az angolai kérdés dacára sem látja szükségtelennek a détente politikáját, amelynek segít ségével még mindig értékes eredményeket lehet majd elérni. Ilyen eredménynek tekinti az atomfegyvergyártási verseny korlátozását is. KEVESEBB HADIHAJÓT ÉPÍTENEK Middendorf William J. tengerészeti államtitkár a költségvetési tárgyalások során arról tájékoztatta a Kongresszust, hogy az 1977-től 1980-ig terjedő időszakon át az eredetileg tervezett 600 hadihajóból álló flotta helyett a költségek folytonos emelkedése következtében akkor is csak 500 ha jóból álló flottát lehet felépíteni, ha a Kongresszus mind a 6 billió $-t, amelyet erre a célra előirányoztak, változat lanul megszavazza. A haditengerészetnek jelenleg 477 hadihajója van üzemben; feleannyi, mint amennyi a vietnami háború idején volt és több mint 500-zal kevesebb, mint amennyivel a szovjet tengerészet rendelkezik. A tengerészet ötéves terve szerint évente átlag 22 hajó építésére adnának megrendelést, ebből azonban átlag 18 nem növelné a hadihajók létszámát, mert azokat a kiöregedett s részben már hasznave kötetlenné vált hajók kicserélésére kell fordítani. A tengerészet hajóállományát tehál évente átlag 4 új hajó növelné, ami 5 éven át 20 hajói jelent, így emelkedik öt év múlva hajóink száma 497-re. Middendorf szerint az orosz tengerészet hajóinak száma jelenleg 1000 körül van, az Egyesült Államok hajói azonban jóval nagyobbak, mint a Szovjetunió hajói. Az is megnyugtató, hogy az amerikai hajóskapitányok és tengerészek sokkal nagyobb gyakorlattal rendelkeznek, mint az oroszok. Csak az a kérdés, hogy ez képes-e ellensúlyozni a kétszeres számbeli túlerőt. ZSOLDOSOKAT TOBOROZNAK Az angolai polgárháború tovább folyik s a küzdő felek számára zsoldosokat toboroznak. Amerikában volt fekete tűzharcosokat fogadnak fel — magánszervezetek — havi I 500 $ fizetéssel. Ebből az összegb ől a zsoldos 500 $-t kap kézhez megélhetési költségeinek fedezésére, a további 1000 8-t viszont svájci bankban helyezik letétbe számára. A fekete zsoldosokat nem afrikai fajtestvéreikkel szemben vetik harcba, hanem a kubai segélycsapattok ellen használják fel őket. Zsoldosokat toboroznak Angliában is, ahol állítólag — szintén amerikai pénzzel fizetik őket. Best John, az angol Security Advisory Services (SAS) szószólója szerint Camberleyben 600-an jelentkeztek a nem-kommunista angolai csapatokban való katonai szolgálatra. A felfogadott zsoldosokat az egyik londoni szállodában gyűjtötték össze s onnan indították őket útba az Angolával szomszédos Zaire-be. A zsoldosokra a szállodában testőrök ügyeltek, akik havi 2000 $ fizetést kapnak. A zsoldosok elvonulása közben a laptudósítók fénykép- és filmfelvételeket készítettek miközben a zsoldosok arcukat eltakarták. A szovjetbrát angolai szervezetek is további megerősítéseket keresnek. Minden angolait felszólítottak, hogy az Angolában található fehér zsoldosokat egyszerűen gyilkolják le. Ugyanakkor közzétették, hogy általános mozgósítás esetén minden angolai köteles lesz katonai szolgálatra bevonulni, hogy az imperialista törekvések és az új gyarmatosítás erői ellen megvédjék országukat i A Szovjetunió hivatalos lapja, az Izvestia a szovjet kormánynak arról az álláspontjáról tájékoztatta olvasóit, hogy szívesen látná az angolai polgárháború mielőbbi befejezését s a különböző politikai pártok részvételével átmeneti kormány alakítását. A tudósításban persze szó sincs arról, hogy a koalíciós kormány megalakítása a szovjetbarát csapatok végső győzelmét megelőzően történnék. HONVÉDEMI FESZÜLTSÉGEK Mint emlékezetes, Schlesinger volt honvédelmi miniszternek azért kellett a kormányból távoznia, mert honvédelmi felkészültségünket nem tartotta olyan erősnek, hogy az Kis singer engedékenységi politikáját megengedhetné. Horton Alan, a Scripps-Howard-lapok tudósítója most azt írja, hogy az új honvédelmi minisztertől, Rumsfeld H. Donaldtól hallhattunk az utóbbi évek legbaljóslatúbb figyelmeztetését. Rumsfeld kijelentette, hogy elvesztette hitét az amerikai haderő kielégítő voltában, mert látja a szovjet haderő óriási megeiősödését és az amerikai felkészültség hiányosságát. Honvédelmi felkészültségünkre vonatkozóan megállapította: Amerika nem nagyon bízhatik abban, hogy Eulópában a kommunista erők váratlan támadását vissza tudja verni. Ha a szovjet váratlanul támadást intézne az Egyesült Államok hadihajói ellen, azokban súlyos károkat okozhatna, sőt ideiglenesen azt is meg tudná akadályozni, hogy bizonyos tengereket használjunk. Az Egyesült Államok hadereje a szükséges tankok és más felszerelési eszközök hiányában szenved és a hadfelszerelés, valamint a csapatok átszállításához tengerentúli háború esetén szükséges repülő gépekkel sem rendelkezik. Az Egyesült Államok katonai hírközvetítő felszerelései idejüket múlták — különösképpen Európában — és nehéz őket karban tartani. A légierők repülőgépeinek nagy száma, beleértve a tengerészet és a tengerészeti gyalogság repülőgépeinek 20%-át is, földhöz kötötten vesztegel, mert nincs hozzá elég tartalék-alkatrész. 69 hadihajó általános átjavítása is elkésett. Rumsfeld a 100 billió $-os honvédelmi költségvetés tárgyalása közben külön felhívta a Kongresszus figyelmét arra a tényre, hogy a detente a szovjet katonai felkészült gégének fokozását nem lassította. Az utóbbi 30 év tapasztalatai után tévedés lenne azt hinni mondta, — hogy a szovjet-amerikai viszony várattlanul megnyugtató és barát ságos lett. A szovjet nagymennyiségű korszerűen fejlesztett fegyvert gyárt s a technológiai vezetést a fegyverek minden fajtájának gyártása terén magához ragadta. Kell ehhez még külön magyarázat? A NEMZETISÉGI KÉRDÉS Az Oroszországból nemrég kiszabadult és Párizsba került Pliushch Leonid ukrán matematikus felesége, Tatjana, a párizsi Le Monde című lapnak adott nyilatkozatában arra hívta fel a szabad világ közvéleményének figyelmét. hogy milyen nagy szerepet játszik a Szovjetunióban a kiéleződött nemzetiségi kérdés. Mint mondta, az ő urának letartóztatása és elmegyógyintézetbe utalása is a nemzetiségi kérdéssel függött össze. Szerinte azok, akik Ukrajnában börtönökben és koncentrációs táborokban sínylődnek, mind azért kerültek oda, mert * szerelik Ukrajnát és aggódnak annak sorsáért . A nemzetiségi kérdés Ukrajnában különösképpen kiéleződött. Azoknak, akiket mint ukrán nacionalistákat, gyűjtőtáborokban őriznek, azért kell szenvedniük, mert igaz ukránok. Ezek közül név szerint is többet megemlített. Ilyen ukrán hazafiak például a következők: Moroz Valentyn, Chomovil Vyacheslav, Serhhienkor Oleksander, Sverstiuk \evhen. Svitlychny Iván és Plakhotniuk Mykola örvös, akit adnipropetrovskei rabkórházban kezelnek s akinek egészségi állapota rendkívül válságos. Pliushchné meghatározása szerint az a nacionalista, aki szereti nemzetét és törődik annak sorsával. A nacionalista szónak szerinte nincs semmiféle hátrányos mellékértelme, kivéve a Szovjetunióban. Hangsúlyozta, hogy ő nem volt marxista. Felfogás tekintetében közelebb van Solzhenitsynhez, bár azzal sem ért teljesen egyet. A Le Monde munkatársának kérdésére beismerte, hogy Marchais Georgeshez, a francia kommunista párt fejéhez intézett levelében azt írta, férje marxista volt; de rögtön hozzátette, hogy “ez az ő véleménye . Viszont hangsúlyozta, hogy urának és barátainak tevékenységében az ukrán nemzeti érzés játszott szerepet. Ő maga is kapcsolatban volt azokkal, akik ma ukrán nacionalizmusukért börtönben szenvednek. A Svitlychni-k és Moroz-ok, meg az ukrán Herald szerkesztői környezetéhez tartozott. Ha valaki Ukrajnában él. különben is érzi a nemzetiségi kérdés hatásait. Férje elzárása után két fiával együtt saját keresetéből tartotta fenn magát, amíg őt is el nem bocsátották állásából. Két fiának sok kellemetlenséget okoztak az iskolában, ahonnan az idősebbik fiút azzal az indokolással, hogy állítólag Tolsztoy-eszmékkel foglalkozott, ki is zárták és csak akkor vették vissa, amikor Nyugaton kirobbantak ezzel kapcsolatban a tiltakozások. DETROITI LÁNY OLIMPIAI GYŐZELME Az ausztriai Innsbruckban folynak a téli olimpia versenyei, amelyeknek első amerikai győztese az 500 méteres gyorskorcsolyázásban a detroiti Yóung Sheila lett. 42.76 másodperces teljesítményével az első díjat, az arany érmet nyerte el. Utána második a kanadai Preistner Cathy lett 45.12, harmadik pedig az orosz Averina Tatjana 45.17 másodperccel. A győztes detroiti leány egy héttel korábban az 1500 méteres távon már ezüst éimet nyert, később pedig az 1000 méteres távon harmadik érmet is szerzett. Érdekes, hogy Young az 500 méteres gyorskorcsolyázásban a svájci Davosban lényegesen jobb világrekordot, 40.19 másodpercet ért el, az arany érem elnyerését eredményező verseny első 100 méterét is 10.28 másodpercen belül tette meg. Az utób NEM ENGEDHETJÜK MEG Wass Albert írja: A magyar nemzet-család tagjainak sorából nem tagadhatjuk ki azokat, Zrínyi Miklóstól Damjanicsig és Petőfitől Reményik Sándorig, akiknek eredete nem nyúlik viszsza UR városáig. Vagyis nem engedhetjük meg magunknak azt fényűzést, hogy a szumír-elmélet tanával éket verjünk magyar és magyar közé és még jobban fölaprózzuk amúgy is ritkuló sorainkat. A magyar jövendő megmentése érdekében összpontosított magyar cselekvésnek bölcs előrelátással kell megkeresnie a mai járható utakat és nem szabad ilejét és erejét olyasmire vesztegetnie, aminek gyakorlati értéke nincsen. Ismerjük föl végre, hogy Nagyromániát nem a dákó-román elmélet teremtette meg, hanem egyrészről a román tanultosztály szívós és céltudatos munkája, másrészt pedig a magyar úri osztály felelőtlensége. A dákó-román elmélet mindössze arra szolgált, hogy öntudatra ébressze az oláh tömegeket és fölsorakoztassa őket a zászló mögé. A mai'Izraelt sem Ábrahám örökségének a tana hozta létre, bármilyen jó hangzású legyen is az ma világszerte, hanem a cionista zsidók kemény nemzeti munkája és a világ zsidóságának anyagi ereje és páratlan áldozatkészsége. Hasonlóképpen a történelmi magyar hazát sem szerezhetjük vissza azon a címen, hogy íme a szumérok leszármazottjai vagyunk! Ezen a jusson még csak egy talpalatnyi földet sem követelhetünk vissza senkitől anélkül, hogy nevetségessé ne váljunk. Ha azonban bebizonyítjuk és munkával kellő módon belekalapáljnk a világ köztudatába a Kárpát-medence geopolitikai, gazdasági és kulturális egységét, valamint a magyar nemzet ezerév során bebizonyított államalkotó és egyensúlyozó képességeit Közép-Európában: előkészíthetjük a talajt egy új világrendezés elé, mely történelmi szükségből eredve újra bekövetkezik hama rosan és jaj nekünk, ha fö Ikészületi énül talál bennünket. Míg a múlt ismerete hasznos, a múlt imádata veszedelmes lehet. Az orvostudomány régen fölismerte már, hogy amikor a vénülő ember nem képes többé lépést tartani a változó világgal, nem érti a jelent és fél a jövendőtől: a mú Itba menekül félelmei és tehetetlenségei érzetei elől. —< Szumér múltúnk túlzásba vitt imádata sokak számára, ugyanilyen menedéket jelenthet a jelen reánk súlyosodó felelősségének viselése elől. — Önigazolássá, önrnentegetéssé válhat a gyöngék és lestek számára, akik szívós, áldozatos, önmegtagadó magyar nemzeti munkára nem alkalmasak vagy nem hajlandók és így szúmér-eredetük magasabbrendűségébe vonulnak vissza, ahol büszkén sütkérezhetnek a múlt dicsőségében, elvárva az emberi világtól, hogy származásuk jussán helyet nyissanak számukra a nap alatt. —Akárcsak száz esztendővel ezelőtt, amikor díszmagyaros magyar urak ezer esztendő dicsőségét ünnepelték Kárpátoktól az Adriáig Magyarországon kívül nincsen élet dölyfös jelszava alatt, mialatt kastélyaik árnyékában az oláh pópák, szlovák tanítók, szerb ügynökök lassan, de biztosan szívták föl a maguk nyelvi közösségeibe a magárahagyott magyar paraszt gyermekét s az ország határain kivül cseh, szerb és román egyetemi tanárok javában hasogatták már tollh egyeikkel az ezeréves Haza testét. Végül is mindössze egy vesztett háborúra volt szükség, hogy a tolivá gások nyomán darabokra szakadva összedőljön az egész dicsőséges ország és maga alá temesse a díszmagyarokat. A kutató tudós ma ne azt keresse és ne azt hangoztassa, ami elválaszt magyart a magyartól, hanem segítsen összeterelni a szétszóródottakat, — hogy eléget tehessünk annak a felelősségnek, amit vállunkra helyezett az Isten, Aki egyformán Istene minden magyarnak, akár Nimród király népéből való, akár későbben csatlakoztak ősei a magyarsághoz, — ha kötelességét nemzetével szemben hűséggel vá Halj a és becsülettel viseli. bi hetekben torokfájás kínozta, de a verseny közben betegségének semmi jelét sem adta. Elorehajoltan, rövid váltásokkal siklott a célba, miközben a jelentékeny számban jelenlévő amerikaiak lelkesen biztatták. NEMZETKÖZI TERRORIZMUS A NATO 15 tagáll ama titkos jelentésben arról kapott részletes tájékoztatást, hogy a nemzetközi terrorizmus hogyan és milyen egyöntetűen és következetesen élvezi a radikális kormányzatok legmesszebbmenő támogatását. A jelentésben összefoglalt adatok szerint a nemzetközi terroristák elsősorban Irák, Szíria, Bíbia, Dél-Yemen és Kuba támogatásában részesülnek, fegyvereiket pedig Kelet-Európából kapják. 12 ország minisztereinek, követeinek és rendőrségeinek véleménye abban is egyezik, hogy az Európában, Közép-Keleten, Ázsiában és Latin-Amerikában működő terrorista csoportok között könnyen megállapítható összefüggés áll fenn. A terrorista cselekmények elkövetését irányító nagyobb szervezet a Palesztin Felszabadítás Népi Arcvonala Habash George vezetésével. Más jelentős csoportok Nyugat-Németországban, japánban (a vörös hadsereg) és Dél-Amerikában (a szélsőséges mozgalmak) működnek. Az európai tevékenység támaszpontja Párizs. Az európai terrorista csoportok fizetését korábban a libanoni Monkarbel Michael folyósította, aki a szükséges pénzt és egyéb támogatást bizonyos kormányzatoktól kapta. Mourkabel a nemzetközi terrorizmus szolgálatából kilépett és — ismereteit az illetékesek elé tárta. KÉRDÉSEK
