Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Vesztényi János: A magyar katonai repülés 1920-1945

Tény az, hogy Szegő 1927 végén visszavonul a Részvénytársaság vezetésétől. Az 1928. augusztus 12-i közgyűlés köszönetét és háláját fejezi ki volt vezérigazgatójának, akinek működése folytán "a Társaság immár hat éves működése alatt olyan fényes eredményt ért el", mert ez idő alatt megtettek 847.034 km-t, szállítottak 9962 utast, 1,072.908 kg árút és kb. egy millió db. postai küldeményt, mindezt megbízhatóan és balesetmentesen. Szegő válaszában kiemeli: "A kitűnő képességű pilóták is megtették a maguk kötelességét."

A Kereskedelmi Miniszter 1928. július 31-én írt levelében kijelenti : "Önök....kötelességüknek mindenkor példásan eleget tettek és a kapott bizalmas rendeleteket ....teljesítették."

Ugyanezen a közgyűlésen (1928. augusztus 12.) kimondják, hogy a cég nevét "Repülő Forgalmi Rt."-ra változtatják, és ezzel egyidejűleg ennek az új Rt-nak a felszámolását is, amit azzal indokoltak, hogy kellő jogvédelemben a társaság, illetve annak vezetői nem részesültek és különösen azért, mert a miniszter megtagadta a régebben magára vállalt segélyeket, és mert Szegő a társaság vezetésétől teljesen visszavonult ; ezért a további eredményes vezetést kilátástalannak és anyagilag keresztülvihetetlennek tartva, javasolják a felszámolás kimondását.

A Szegő féle MALERT (ezt a "régi" MALERT-nek szokták emlegetni) tehát nevét megváltoztatva törvényesen megszűnt. Az előbb már említett pör folyamán a bírósághoz benyújtott beadványból kitűnik : "A MALERT, amely részvénytöbbségének több mint 90 %-a az enyém (Szegőé) volt, az illetékes tényezők óhaja szerint és az én kényszerhelyzetemben a magyar kormánnyal ....összeköttetésben álló WM (Weiss Manfred) birtokába került."

A WM képviselője megjegyezte, Hogy : "A Rt finanszírozójának lényeges különbözeti összeget kellett

ráfizetni, amit a vevő csak sajnálhat,....minthogy ő

csak a leltári értékeket és a jövőbeni kilátásokat veheti figyelembe, nem pedig a múltnak az eredményeit."

Szegő és a WM között kötött szerződést nem ismerjük, de egy 1928. augusztus 2-án kelt Pro memoria-ból tudjuk, hogy megállapodtak abban, hogy a WM által alapítandó Rt ki fogja mondani : a MALERT jól ellátta a repülőszolgálatot és így nemzetközi viszonylatban is célszerűnek mutatkozik a régi cégszöveg felvétele. (161)

Ez az állapot azonban nem tart soká. 1929. december 20-án a HM felhatalmazást kér, hogy a MALERT (vagyis az "új" MALERT) részvényeinek többségét a LÜH útján megvásárolhassa. (162) Indoklás : a légiforgalom lebonyolítására hivatott műszaki berendezések már most is a LÜH egyik alakulatának kezelésében vannak. Csak a Rt igazgatósága és kereskedelmi osztálya van magánkézben. A Rt részvényeinek többsége (2500-ból 1500) a WM Repülőgép- és Motorgyár Rt

birtokában van. Szükséges, hogy a honvédségi szempontból kívánatos irányítást a HM gyakorolhassa. A WM most eladná a részvényeket 200.000 P-ért, és a vétel a LÜH közbejöttével megoldható. A Minisztertanács a javaslatot elfogadja.

Közben, 1929. május 18-án a Bécsből hazatérő HMABF lajstromjelű Fokker F III utasgép Kreiter Ferenc tiszthelyettes pilótával és egy utassal Csepel sziget északi csúcsánál 18 óra 20 perckor szárny törés miatt a Dunába zuhant. A június 11-én fölvett jegyzőkönyv szerint Kreiter holtteste ezideig nem került elő. (163) Említsük meg itt, hogy a zuhanás helyének közelében, a Duna partján felállított emlékművet a háború után ledöntötték.

Mi okozta a szárny eltörését ? A hivatalos megállapítások szerint a gép "forgóvihar"-ba került, és az abban fellépő rendkívüli igénybevételek idézték elő a katasztrófát.

A szerencsétlenséget okozó "forgóvihar" a sajtó berkeit is felborzolta. A szomorú eseményt panamákkal, pletykákkal hozták kapcsolatba, sőt a vihar szele a képviselőházba is berontott. 1929. május 24-én Rassay Károly képviselő a kereskedelmi tárca költségvetésének vitáját használta fel a "régi" MALERT és a kormány elleni támadásra.

A baleset kivizsgálására megalakított bizottság elnöke Schimanek Emil nyilvános rendes műegyetemi tanár volt. Jelentését még nem találtuk meg. Azt viszont tudjuk, hogy az "elterjedt mendemondák kivizsgálására" a Kormányzó egy másik bizottságot rendelt ki. Ennek elnöke Riedl Lajos nyugalmazott altáboornagy, tagjai Stoy Raymund és Nagy Elemér nyugalmazott alezredesek, Kara Jenő nyugalmazott alezredes tábori pilóta, Rotter Lajos mérnök a WM gyártól (akit a gyár vizsgálat közben visszahívott), végül Szentkeresztessy vezérkari alezredes és dr. Anderlik Előd a LÜH-től. (164)

Ennek a bizottságnak a jelentését sem ismerjük, de Schimanek professzor tiltakozott a LÜH főnökénél, hogy az általa megejtett vizsgálatot egy másik bizottsággal felülbírálták. (165)

A szerencsétlenség következménye a Fokker F III gépek (öt darab) kiselejtítése lett, hiszen 1923 óta, tehát hat éven át használták azokat. Továbbra is hűek maradunk a Fokker gépekhez, mert 1929 folyamán két darab egymotoros Fokker F VII és egy kétmotoros Fokker F VIII utasgépet vásárolnak Hollandiából. Majd kísérletképpen forgalomba állítanak Caproni Ca.97 és Ca.101 Bi repülőgépeket, de egyik sem vált be. Végül is maradt az F VIII, amelynek licencét megvásárolva, belőle három darabot gyárt a WM. További Fokker beszerzés a Fokker F XI, az úgynevezett "Super-universal", amelyből a belföldi vonalakra két darabot vásárolnak.

A MALERT teljesítményeit 1927-ből és 1930-ból ismerjük. A MALERT ebben az időszakban a követ97