Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Fogarasi István: A repüléslégkörtan fejlődése a háború után
лшяЫвйяЛтшямШллШШтШ Előszó írta : Fogarasi István Legtöbbünk számára a háború befejeztével a repülés időszaka lejárt. Ha néhányunknak sikerült is később a repülést újrakezdeni, a kiesett időre eső repülésfejlődés elméleti és gyakorlati részét csak kevesen tudták kiegészíteni. Az elmaradt repülési élményeket az MSZ ugyan nem pótolhatja, de a repüléstudomány egyes ágaiban végbement fejlődést azért igyekszik kárpótlásként összefoglalni, legalábbis olyan fokon, amelyet ma egy repülőgépvezetőtől elvárnak. Ehhez a célkitűzéshez igyekszik itt hozzájárulni ez a cikk, amely a repülésmeteorológia fejlődésének a főbb mozzanatait emeli ki, remélvén, hogy a jövőben a részletek is leközlésre kerülnek. Az MSZ-ban eddig is két repülésmeteorológiai cikk jelent meg. Ebben a harmadik cikkben egy olyan irányzat van érzékeltetve, amely szakosított érdeklődésű csoportok, avagy önképzőkörök beindítását segítheti elő. Ebből a cikkből látható, hogy csupán egy tudományágnak, a repüléslégkörtannak a fejlődése láncreakciószerűen módosította a navigáció, a linktréner és repülőgéptervezés, a repülőkiképzés és a repülésbiztonsági törvényhozás egész menetét. BEVEZETÉS Háború folyamán a hadviselő feleknek körmönfont manipulációkhoz kellett folyamodniuk, hogy az ellenfél oldalán levő időjárási helyzetről információt nyerjenek. Időjárási felderítéseket végeztek, sőt automatikus időjelentő műszereket telepítettek az ellenség területén. Egyegy földi pontról, hajóról vagy tengeralattjáróról érkező és különböző időben, ad hoc végzett észlelések rendszerint elégtelennek bizonyultak arra, hogy azok alapján megbízható felszíni és felsőszintű időjárástérképeket lehetett volna megrajzolni. Saját területen léggömb szondázás, ellenséges területen pedig ejtőernyővel ledobott rádiós műszerek jelentése adott felvilágosítást a légköri tulajdonságok vízszintes és függőleges eloszlásáról. Légi felderítéssel pedig csak pár ezer km hosszú keskeny sáv meteorológiai felmérése vált lehetővé. A háború alatt mindezek a megfigyelések időben rendezetlenek voltak. Jóllehet már a 30-as évek végén a békés meteorológiai észlelések szinkronizálva voltak és az egy időben észlelt adatok időjárástérképeken lettek ábrázolva. A meteorológiának azt az ágát, amely a nagyméretű szinkronizált térképek alapján értelmezte az ábrázolt időjárási viszonyokat, szinoptikus meteorológiának nevezték. A repüléslégkörtan pedig a szinoptikus meteorológia egyik ága lett. 58 A nemzetközi együttműködés eredménye a háború után A háború alatti nemzetközi együttműködés teljes hiánya járult hozzá a háború után a meteorológia új fejlődési irányához. A háború után az adathiányok leküzdésére és a nemzetközi együttműködés előmozdítására a VILÁG METEOROLÓGIAI SZERVEZET (WMO) új nemzetközi szinoptikus megfigyelőhálózatot létesített. Ennek eredményeként a felszíni megfigyelések nemcsak egyidejűleg, hanem idősorrendben is rendezetten lettek észlelve az egész világon Greenwich-i középidő szerint, amit ma már Koordinált Univerzális Időnek (UTC) neveznek. Ezek alapján, a globális méretarányú, azaz a teljes északi vagy déli féltekét ábrázoló időjárási térképek a 0000 és 1200 UTC megfigyelések alapján készültek. A regionális méretarányú térképeket a 0600 és a 1800 UTC megfigyelelések alapján készítik, és ezek a féltekének csupán az 1/4-ét ábrázolják; míg a közbenső 0300, 0900, 1500 és a 2100 UTC megfigyelések alapján készülnek a helyi időjárási térképek. Az egész északi féltekét befedő időjárás rendszerek csak a globális térképeken ismerhetők fel. A háború folyamán és közvetlenül a háború után Magyarországon csupán regionális térképek voltak használatban. A Világ Meteorológiai Szervezet a politikai diktátumokat és az országok területét véve figyelembe a három legnagyobb ország terűiére helyezte el a három meteorológiai világközpontot, ahol az egész Földet befedő szinoptikus analízis folyik és az egész Föld időjárási viszonyait ábrázolják. Washington, Moszkva és Melbourne lett a három világközpont, ahol a legerő
