Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Fogarasi István: A repüléslégkörtan fejlődése a háború után
teljesebb elektronikus számítógép rendszerek végzik el a hemiszférikus analízist. A modern távközlés és a műhold technológia megjelenése A numerikusán megrajzolt időjárási térképeket a felszíni és a műhold távközlési vonalakon keresztül a világközpontokba irányítják, és onnan rádióadásokon keresztül sugározzák minden irányba, vagy pedig a műholdak elektronikus memóriájában tárolódnak és onnan kerülnek szétsugárzásra meghatározott időpontokban. Hajók, tengeralattjárók, elszigetelt települések és eldugott repülőterek a 0.5-30.0 MHz hullámsávban 2-3 óránként időjárástérképeket, látható és infravörös felhőképeket tudnak a műholdakról fogni. Ez a hullámsáv a magasabb földrajzi szélességeken gyakran zavarást szenved erős napfolt, avagy elektromágneses északifény tevékenység idején. Ennek a káros befolyásnak a csökkentésére két másik hullámsáv áll rendelkezésre, amelyek kevésbé érzékenyek statikus és elekrtomágneses zavarásokra. Az egyik sáv a 136-138 MHz, úgynevezett FM sáv, míg a másik az 1691-1788 MHz közötti ultrarövid hullámsáv. Az első sávot fogó berendezés a legolcsóbb, míg a másodszor és harmadszor említett rövidhullámú vevőkészülékek fokozatosan drágábbak. Manapság már magáncégek is árulnak "barkácsoló" alapon összeszerelhető készülékeket, amelyek alkalmasak műhold továbbította képek vételére és papírra rögzítésére. Sőt, a képközlések a nagyhatósugarú repülőgépek kabinjában is foghatók. Érdemes megjegyezni, hogy a nagy gépek kabinjában felszerelt radarernyő a gép előtt levő felhőrendszerek tömörségét ábrázolja. A radarernyőn az azonos erősségű felhőmagvak végeredményben 3 dimenziós ábrázolásban vannak szintvonalazva, és a szintvonalsávok értékük szerint vannak színezve. A szintvonalak sűrűsége pedig a rövid távolságon belüli nagy felhőrendszer különbségeket mutatja, amelyek gyakran erős szélnyírású örvénylő sávokat jelölnek, és ezek még a modem léglökéses gépek által is elkerülendők. Vannak földi vevőkészülékek, amelyek műholdi távközlésekre, más készülékek pedig még felszíni kábelek, avagy telexféle távközlések útján történő kapcsolásra is alkalmasak. így végeredményben a repülésmeteorológiai adatok ma már elméletileg mindenki számára hozzáférhetők. Minden év augusztusában a világ legnagyobb repülő találkozóján, Oshkosh-ban (Wisconsin, USA) olyan számítógépeket mutatnak be, amelyek időjárástérképek, felhő- és földi radarképek szemlélésére és nyomtatására egyformán alkalmasak. Eddig terjed a technika és a pénz határa. Ami viszont korlátozott, az a használók meteorológiai tudása és értelmező képessége. Említést nyert korábban, hogy a légkör függőleges észlelése léggömbbel felengedett rádió-szondákkal történik. Kiegészítésképpen még meg kell említeni, hogy a rádió-szondák függőleges irányban légnyomási, hőmérsékleti, légnedvességi és magasszintű szélvektor méréseket végeznek és továbbítanak, de csak egy nagyon kis légoszlopban. A légkör nagy része megfigyelés nélkül maradna időjárási műholdak nélkül. Manapság háromfajta műholdat használnak szinoptikus meteorológiai célokra, úgymint: a sark körül keringő (cirkumpoláris) meteorológiai műholdakat, állandó helyzetű meteorológiai műholdakat és távközlési mű-holdakat. A cirkumpoláris műholdak általában 1500 km magasságban keringenek a sarok körül az északi iránytól mért 102 fokos pályán. Egy keringési idő 115 percet vesz igénybe és 24 óra alatt 12.5 keringést végeznek a Föld körül. Ezek a műholdak két érzékelő műszert hordoznak, az egyik a látható fényre, a másik pedig a vörösöntúli hullámhosszra érzékeny. így az első érzékelő a látható felhőtakarót, az utóbbi a felszíni hőmérsékletet, avagy a felhők tetejének a hőmérsékletét méri meg 12.5 fokos sávokban a Föld körül. A felhőtető hőmérsékletéből annak a magasságát tudják megbecsülni. Ezek a felhőképek képelemekből tevődnek össze, és minden egyes képelemnek egy 4x12 km nagyságú terület felel meg a látható spektrumban és 8x25 km rezolúció a vörösöntúli hullámsávban. Minden egyes képelem a 4x12 km-es területnek az átlag fényességét mutatja. Kis felhőpacnik közvetlenül nem láthatók, közvetve pedig csak annyiban, amennyiben megváltoztatják a képelem átlag fehérségét. A cirkumpoláris műholdak hordoznak még egy nagyon erős feloldó képességű sugárzásmérő műszert mind a látható, mind a vörösöntúli sugárzás mérésére. Ellenben feloldóképessége lxl km a látható fényre, míg 8x8 km a vörösöntúli hősugárzásra. A cirkumpoláris műholdak a függőleges hőmérsékleti eloszlás mérésére is hordoznak érzékelő műszert, amely felhőtlen ég esetén 2.2 fok Celsius, míg felhő felett csak 5.5 fok Celsius pontosságot tud nyújtani. Végül még említésre méltó, hogy a mozdulatlanul álló műholdak a mikrohullám sávban is képesek a Földről érkező jeleket felfogni, így a Föld felszín hőmérsékletét egy fok Celsius pontossággal tudják megmérni egy folytonos kép formájában. A jelenleg öt mozdulatlanul álló műhold az Egyenlítő felett 72 fokos 59
