Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bánhidy Attila: Tóni bácsi visszaemlékezik
1937 januárjában kellett még egy gép, mindjárt megrendeltük az egyiket, ez lett a 16-os Gerle, a második gép, amivel Délamerikába mentünk. Ez volt nagyjából a Gerléknek a sorsa. Hogy a műegyetemisták mit csináltak a Gerlékkel ? Repültek és nem csináltak semmi különöset. A Gerle 14-est összetörte, azt hiszem, Hadnagy Bandi. A MSrE igyekezett az én — mondjuk — dicsfényemet, hogy úgy mondjam, homályosítani, mert nagyon magasra föltettem a lécet. Igyekeztek nem dicsérni, hanem schimpfelni a Gerlét... hogy annak milyen gyönge a futószerkezete ! Hogy ezt mire alapították, nem tudom, mert nekem soha semmi bajom sem volt a futóművel. Ha valaki nem tudott egy új gépet konstruálni, akkor rendszerint "megjavított" rajta valamit, amivel legtöbbször elrontotta a gépet. Ugyanez történt a Gerlével. Átrajzolták a futóját. Én a Gerléhez terveztem szántalpakat is, mindjárt az elsőhöz. Úgyhogy a gép készen lett ősszel és már januárban repültem sítalppal is. Ezt a sítalpat rászerelték a Gerle-14- esre és egyszer mély hóban Hadnagy Bandi nagyon szűk fordulót akart venni, amit sível nem lehet és az kicsavarta az amúgy is módosított futószerkezetet. Aztán a másik gépnek is összetört a futója, amit ők átalakítottak. Utána azután nem is építettek több Gerlét. A 15-ös volt a főherceg gépe, azután még kettőt építettek, de azokat már nem a Műegyetemen építették, legalábbis nem ott fejezték be, mert akkor már jött ez a haderőfejlesztés és kaptak egy külön műhelyt. Szóval szétvált akkor már a MSrE, oda volt telepítve az egyik ilyen haderőnkívüli kiképző keret az Egyesület égisze alatt. A műhely kapott a Légierőktől egy helyiséget Ferihegyen és ott csinálták meg a két Gerlét. Azokon már nem volt szám, az sem volt rájuk írva, hogy "Gerle" — gondolom nem akartak reklámot csinálni. És az az öt Gerle, amit Lampich épített Wienemeustadtban ? Az egyiket megvette a főherceg, az kintmaradt Délamerikában, azt közben ott eladták, megvan itt a története nekem, hogy kik vették aztán meg, még egy pár évig repült aztán a gép odakint. A délamerikai útról valami 68 előadást tartottam országszerte a Postás Sportrepülő Egyesület rendezésében, ennek a bevételéből a Postások meg tudták venni Wienerneustadtból 20,000 pengőért a 17-es Gerlét, úgyhogy még azt is én hoztam aztán haza. így lett tehát — a Ferihegyen befejezett két számozatlannal együtt — 18-as és 19-es Gerle, tehát kilenc gép (11-essel kezdve) épült a háború előtt és most épült a tizedik. A másik hármat az Anschluss közbejötté miatt nem fejezték be, mert a gyárban rögtön katonai gépeket kezdtek csinálni. A lökhajtásos gépek első eresztése — a Heinkelé — ott készült. A Műegyetemen a repülőgéptervezés megszűnt teljesen ? A szigorlati tervem a Gerlének egy továbbfolytatása volt, azt beadtam Melczer professzornak és ottmaradt az ö tanszékén, az irodában. Elkérték tőle a műegyetemisták és az én terveim alapján csinálták meg a Csikót, de nem kétülésesnek, hanem együlésesnek és valamivel kisebbre, de ugyanaz a diszpozíció, teljesen ugyanazzal az elrendezéssel, mint az én tervem. így csináltak egy gépet műrepülésre. Elég jól műrepült a gép. De kellett önállóan is tervezni. Akkor Amerikából hazajött egy tót, valami Sziváck nevű. Törve beszélt magyarul, Amerikában valami repülőgépgyárban volt és hozott egy sportrepülőgép szárnytervet.. . hogy az milyen nagyszerű számyalak meg micsoda. Ezt alkalmazták jó pénzért és akkor ez tervezte közben a további gépeket és ehhez a szárnyhoz csináltak egy kabinos gépet behúzható futóval. Ebből, azt hiszem, három példány készült, kettőt megvett egy egyiptomi királyi herceg, az ottani repülés vezetője. A harmadikkal pedig a műegyetemisták nagy fába vágták a fejszéjüket: körül akarták repülni a földet, de úgy hogy végigrepülnek Budapesttől a Fokvárosig, tehát a délkör — nem a szélességi kör — mentén. Fokvárosból hajóval Argentínába, onnan fölrepülnek Kanadába, majd hajóval vissza Európába. Szerencséjükre már Egyiptom déli részén — Khartum előtt — start közben összetörték a gépet. Délibábos jelenség következtében alacsonyabbnak hitték magukat, mint ahogy voltak, átesett a gép és összetört a futója. Szóval bedöglött a dolog. Ki tervezte ezt a gépet ? Szegedy meg Jancsó. Én olyan precízen megcsináltam mindent, ahogy célszerű volt. Az egész számítási menetet, mindent, csak egy másik számot kellett behelyettesíteni, a szigorlati terveknél is így ment ez. Mi volt ennek a gépnek — az együléses műrepülőgépnek — a neve ? A felségjele az HA-RAG volt — talán éppen rám való tekintettel. 1938-ban a Légierő kiírt egy iskolagép pályázatot, ők is pályáztak és ugyanehhez a szárnyhoz csináltak egy egymásmögötti üléses mélyfedelű iskolagépet, nagyjából a Klemm-35-ösre hasonlított. Ez nyerte akkor a harmadik díjat. Nem volt jó gép. A háború után ültem először benne — le kellett repüljek valami ügy miatt Miskolcra — hát bizony . . . szóval nem csináltam volna vele szívesen műrepülést. Nem feküdt a gép úgy a levegőben, ahogy egy megbízható gépnek feküdnie kell. Nem is tudom, mi lett vele. Azokkal a tervekkel, amiket menetközben csinált Tóni bácsi, azokkal mi lett, múzeumba kerültek ? Amikor a Gerle repülést befejeztem — '33 márciusban jöttünk haza —, ez a repülés meglehetős nagy tekintélyt adott a MSrE-пек, úgyhogy még a Légügyi Hivatal főnöke is adományozott az Egyesület részére egy öthengeres Titán motort, amit Weiss Manfréd gyártott, egy 220 LE-s motort. Nyilván ehhez most egy 46
