Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Emlékezzünk
1994. december 13 : Szoborátadási ünnepség a Hadtörténeti Múzeumban. (ifj. Hefty Frigyes gyűjteményéből.) ennek a napnak a délutánján egy Hanriot vadászt lőtt le Spresiano fölött, de kellő tanúk híján ezt a győzelmet nem igazolták. Egy nap három győzelem abban az időben is elég ritka volt. Ugyancsak igazolatlan maradt június 21-én este egy Nieuport felett aratott győzelme. Ekkor kapta meg másodszor az arany vitézségi érmet. A hat igazolt és három igazolatlan légigyőzelem azonban nem jelentette Hefty háborús aktivitásának végét, mert a következő nap lett életének legizgalmasabb napja. 1918. augusztus 22-ének reggelén Hefty ülőkészültségben volt öt társával együtt, amikor az ügyeletes tiszt odahajtott hozzájuk, és átadott egy meglehetősen nagy csomagot minden pilótának a parancsnok utasításával, hogy ezt mindannyiuknak mától kezdve viselni kell. Ezek német Heineke ülőernyők voltak. Kora augusztusban homokzsákokkal már kísérleteztek ezekkel ✓ az ernyőkkel, de az eredmény siralmas volt. Es most itt van, el kell vinni magukkal, nem beszélve a kellemetlen ülésről, amit az ernyők okoztak. Dehát parancs az parancs, mert a jelentés szerint nagyszámú olasz Hanriot vadászkötelék tart feléjük. A hat Albatros vadász 5000 méteren azonnal megtámadta az olasz köteléket. Ahogy Hefty a kötelék felé fordult, észrevette, hogy az ejtőernyő hevedere nem volt rendesen bekapcsolva. Rögzítette a kormányt és megerősítette a csatokat. Éppen végzett vele, amikor egy olasz géppuska sorozat hasított végig a gépen és éles sivítással találta el a benzintartályt. A gép azonnal lángba borult. Jobbra-balra csúsztatással próbálta a tűzet eloltani, de hiába. Hirtelen két dolog között kellett választani. Vagy bennmarad és elég a géppel együtt, vagy rábízza életét a megbízhatatlan ejtőernyőre. Amikor már a bajusza pörkölődni kezdett, határozott, hátára fordította a gépet és kiugrott belőle. 4800 méterre a föld fölött Hefty meghúzta a kioldó zsinórt, egy erős rántás, és az ernyő kinyílt. Mivel azonban az egyik zsinór a kupolán vetődött át, állandó pörgésben közeledett a földhöz. Szerencséjére egy fa koronájára esett, ami felfogta az esés sebességét. Igaz, hogy kificamította a lábát, betörte az orrát — de élt! Hűséges Albatrosa Mareno mellett zuhant le és égett el. Ekkor kapta meg harmadszor az arany vitézségi érmet. A 43 hónapos frontszolgálat során 383 ellenség feletti repülést hajtott végre, hat igazolt légigyőzelmet aratott, és háromszor sebesült meg. A háborút három arany vitézségi, két I. osztályú ezüst vitézségi, három bronz vitézségi éremmel, egy Károly csapatkereszttel, háromsávos sebesülési éremmel, porosz ezüst érdeméremmel, valamint osztrák és bolgár háborús emlékérmekkel fejezte be. Nem csoda hát, hogy az elsők között 1921. augusztus 20-án avatták vitézzé. A négy háborús esztendő küzdelmét és halált megvető hősiességét, irtózatos véráldozatát sem tudta a nemzet győzelemre váltani. A Monarchia szétesett, a trianoni békeszerződés nyomán az Entente végzett a magyar repüléssel. Barbár kezek szétzúztak mindent, ami a magyar repüléshez tartozott. Elpusztították repülőiparunkat, gépeinket, repülőtereinket. Egyet nem tudtak elpusztítani, a repülő emberek szellemét és tenni akarását. A repülést újjá kellett teremteni. Ehhez jöttek Lampich, Rotter, Bánhidi, Bernárd és Hefty, hogy felrázzák a magyar társadalmat, és 10-15 év alatt olyan repülést csináljanak hazánkban, melyre az egész világ felfigyelt. 1923-ban a magyar repülés újjászerveződött. Az első világháborús pilóták legnevesebbjei között 22
