Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bajtársi levelek
műszervivő. 1956 novemberében a váci Lisztiparhoz mentem, ahol központi raktáros lettem. 1960 márciusában az Újpesti Omega kéziszerszámgyárba mentem marósnak. 1964-ben a vályogház sarkai leomlottak és a házat lakhatatlanná nyilvánították. A Gödöllői KTSZ felépített egy kétszobás, mozsdófülkés házat számunkra. 1972-ben István fiam elektromérnök lett, 1974-ben Tamás fiam faipari mérnök lett, 1982-ben Adám fiam földmérő mérnök lett. A régi bajtársi szeretettel köszöntőm az összes baj társakat Szemerey István Szerkesztő megjegyzése Gruber József bajtársunk még 1993. január 11-én írt egy levelet nekem, s azt az akkor még létező Magyar Aero Múzeum címére Torontóba küldte el.. A levél létezéséről úgy szereztem tudomást, hogy Gruber bajtársunk érdeklődött nálam : megkaptam-e levelét ? Miután nemmel válaszoltam, elküldte annak másolatát. íme a levél ■ Törökbálint, 1993. január 11-én. Igen tisztelt Péterdi Úr ! Elnézését kérem, hogy Önnek küldöm levelem, de úgy érzem és hiszem, e néhány sor Önt illeti meg. Múlt év december 29-én egy nagyméretű borítékot kézbesített számomra a postás, amely már "megjárta" a vámhivatalt is. A boríték tartalma nagy örömmel töltött el — a "Magyar Szárnyak" 1992 évi példánya volt benne. Szívből köszönöm Önnek és mindazoknak, akik ez örömet szerezték nekem, hogy egy ilyen csodásán szerkesztett és kivitelezett példánnyal leptek meg. (Ezt mint "öreg nyomdász" állapíthattam meg, hiszen 43 évig voltam a szakmában.) Végiglapozván a könyvet, lányom találta meg véletlenül Jámbor László volt vezérkari százados úr cikkét, amelyet 1992. június 29-én küldött Önnek a "Vitéz Háry László síremlékének felavatása" című cikkük kiegészítésére. Jámbor Laci Bátyám értesített a megemlékezés helyéről (301. parcella) és idejéről, ahova lányom is elkisért. Megrázó élmény volt mindannyiunk számára a megemlékezés — amelyet egy "börtöntárs" plébános tartott — de a 46 év utáni találkozásunk is volt parancsnokommal (1990 óta levelezünk, akkor kaptam meg a címét). A megható ünnepség után még jó ideig együtt voltunk, felelevenítve sebesülésem körülményeit, amelyről Jámbor Laci Bátyám is írt az Önöknek küldött cikkében. Sebesülésem végzetes lehetett volna, ha hűséges barátom, bajtársam, Mészáros Lajos repülős — élete kockáztatásával — vissza nem kúszik hozzám, hogy szorítókötéssel állítsa el az ütőér vérzését jobb alkaromon. (Sajnos, róla még ma sem tudok. Állítólag a Felvidéken, Léván lakott.) A németek parancsnoka (náluk mint tolmács is működtem), egy főhadnagy vitt hátra gépkocsiján a vonalakból, mikoris a törzsnél találkoztunk Jámbor százados úrral. Azonnal intézkedett, hogy a parancsnoki kocsival Szombathelyre robogjunk, ahol már csak a Vármegyei Közkórház "üzemelt" (a többi mind evakuált) egy orvossal. Az asszisztenciát az Anunciata gyógyítórend apácái biztosították. Ide kisért be két "életmentőm" : Jámbor László vezérkari százados és Ficzek László* repülő szakaszvezető, gépkocsivezető, azzal a vigasztaló szóval: "Jóskám ! Visszajövünk érted !" Azóta immár 47 év telt el, de még ma is emlékszem 1945. március 29-e hajnalára. E nap történésének legapróbb mozzanatát minden évben "újra végigélem", emlékezve a bajtársi segítségnyújtás spontán, tiszta emberi érzésből fakadó, példamutató megnyilvánulására. De ez — úgy érzem — már "meghaladja" igazi mondandómat, hisz' nem regényt akarok írni (de a "történés" ténye elragadott). Hálát adok a jó Istennek, hogy újra érezhettem a "Flieger-varázst", azt a nagy, szavakkal ki sem fejezhető összetartó erőt, amely bennünket életünk végéig elkísér ! Ezt érzem én ! Nem tudom, hogyan egyenlíthetném ki a kötet árát, így csak ismételten megköszönöm a "MAGYAR SZÁRNYAK" számomra való megküldését. Eredményekben gazdag 1993-as esztendőt kívánva — a jó egészség is "kísérője" legyen — szívélyes bajtársi üdvözlettel kíván "TISZTA ÉGBOLTOT" Gruber József volt rep. szakaszvezető Eddig a levél, melyet — "egyesek" — nem juttattak el Önhöz, hisz' csak Önnek szólt! Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel üdvözli Gruber József *Ficzek László baj társunk 1994. május 10-én 73 éves korában elhúnyt. 180 Szerkesztő
