Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Tomcsányi József: Eltűnt 1944. december 4-én…
Tomcsányi József beszámolója Ez év januárjában felhívást tettem közzé Varga S. József úr segítségével a "Szabad Föld" című hetilapban, melyben kerestem Timler Ferenc és Varga László repülő szakaszvezetőket, illetve sírhelyeiket. A felhívás február 28-án jelent meg. Már március 3-án érkezett egy reflexió. Habár a levél nem tartalmazott semmi pontos adatot, vagy támpontot, mindenesetre a jószándékú segíteniakarás dicséretes volt. Március 6-án viszont egy laikustól igazán nem várt pontos és szakszerű információt kaptam a dunántúli Nagyszokoly községből. A levél feladója Pilisi Istvánné úrasszony volt, aki közölte, hogy az ő falujuk református temetőjében is nyugszik egy névtelen magyar pilóta, aki 1944 decemberében "esett le", ő ugyan nem volt szemtanúja a gép lezuhanásának, de hallott róla és ez eszébe jutott, amikor felhívásomat olvasta. Azt is megírta, hogy a pilóta a faluban gyülekező és átvonuló oroszokat alacsonytámadva oly mélyre lejött, hogy gépe majdnem a fák koronáit súrolta. A temetőben, fejfa helyett gépe légcsavarjának egyik lapátja jelzi sírhelyét. A történtek leírásából úgy látszik, hogy a gépet földről érhette találat, a pilóta elvesztette az uralmat a gép felett és az emiatt "súrolta" a fákat, majd ütközött össze a földdel. Az oroszok mindenféle okmányától és ruházatától is megfosztották a — valószínűleg már — halott pilótát, akárcsak Buzogány Lajost. (Lásd a Szerzőtől : "Mi történt Buzogány Lajos zászlóssal ?" — 1991-es MSZ 13-ik oldal.) Pilisi Istvánné azt is említette levelében, hogy még életben van egy szemtanú, aki el is temette a pilótát. A levél elolvasása után azonnal elővettem Tobak Tibor "Pumák földön-égen” című könyvét, melynek 170-ik oldalán azt olvastam, hogy Kovács Sándor hadnagy 1944. december 4-én a Nagyszokoly községet is magában foglaló légtérben végrehajtott bevetéséről nem tért vissza. A kötelék tagjai közül senki sem látta, hogy lezuhant, vagy légiharcba keveredett volna. Ugyancsak elővettem a "Légiháború Magyarország felett" című mű második kötetét, aminek a 239-ik oldalán a 101/2 vadászszázad névsorában megtaláltam Kovács Sándor hadnagy nevét és neve mellett a következő megjegyzést: "1944. december 4-én csapatlégvédelem lelőtte (front)." A kanadai Magyar Szárnyak 1984-évi számának 25-ik oldalán kezdődő Gaál Gyula : "Hadszíntér a felhők között" című cikkében a 33-ik oldalon ez olvasható : "December 4-én Irányi főhadnagy vezette az első köteléket. A Balatont megkerülve, Kaposvárnál hátulról lepték meg az ellenséget, s gyalogos, gépkocsizó és lovas egységeket szórtak széjjel. Igái főterén egy gépkocsiszállító oszlopot semmisítettek meg és több páncélost kilőttek. A második hullámot vezető Tóth hadnagy megelégedetten látta a nagy pusztítást. Ezután Siófoknak fordulva menetelő gyalogságot és mozgásban levő szállítóoszlopokat semmisítettek meg. A nem várt alacsonytámadás meglepte az ellenséget. Szovjet gépek nem voltak a levegőben. A bevetésről Kovács Sándor hadnagy nem tért vissza. (61)" "(61) Veress D. Csaba : A Balatoni Csata és 'Lármafa' (valószínűleg egy) decemberi szám." A fenti adatok mind azt valószínűsítik, hogy a Nagyszokolyon lezuhant és eltemetett pilóta Kovács Sándor hadnagy. Előzetes levelezés után március 21-én leutaztam Iregszemcsére, ahol Pilisi István úr már várt az autóbuszmegállónál. Rögtön indultunk is az alig négy km-re levő Nagyszokolyra, ahova délelőtt tíz óra körül érkeztünk meg. A ház asszonya és a baleset szemtanúja : Teszler Ferenc úr fogadott bennünket. Teszler úr elmondta, hogy a gép dél-délnyugati irányból közeledve igen alacsonyan, nagy sebességgel repült. Állandóan süllyedt és lőtte az úton menetelő oroszokat. Egyszerre csak jobb szárnya beleakadt egy magas akácfa koronájába, s az összeütközés kövekeztében eredeti repülési irányától jobbra, az úttesttől kb. 50 m-re a földhöz ütődött, majd onnan visszaverődve még egy darabig tovább repült, végül földet ért. A becsapódáskor a gép motorja kiszakadt és kb. 80-100 méterrel tovább egy kis patak partján állapodott meg. Keszler úr a majdnem teljesen levetkőztetett pilótán hagyott alsónadrágon "K. S." monogramot olvasott le, de az utána következő — valószínűleg mosatási — számra már nem emlékezett. Mivel a gép Teszlerék házához legközelebb zuhant le, Teszler úr azonnal a géphez futott, miközben az oroszok "dekkoltak" — rejtőztek és szétfutottak —, alacsonytámadásra számítva, s csak később merészkedtek elő. Teszler úr a pilóta kesztyűjét magához vette és még sok évig használta. A kesztyűbe is "K. S." monogram volt írva, sőt a gép valamennyire épen maradt pilótakabinjának az oldalára is. A barna hajú pilóta fejének felső része a felismerhetetlenségig teljesen összeroncsolódott, csupán az alsó állkapcsa maradt meg. Ezeket az emlékeket megerősítette Selyem Jánosné, aki Teszlerékkel szemben lakott és lakik ma is. Az alacsonytámadás következtében egyik forrás szerint kettő, a másik szerint öt orosz katona halt meg, akiket néhány házzal arrébb, a kertben temettek el. Később kihantolták és ismeretlen helyre szállították őket. Harangszó után megebédeltünk, majd Pilisi úrékkal kimentünk a református temetőbe. Itt láthattam, hogy a teljes sírt befedő betonlapba egy valódi Messerschmitt vadászgép egyik légcsavarlapátja volt beágyazva. A légcsavar-agy rögzítő orsóanyáit is teljesen ép, de rozsdás állapotban találtam. A betonlap oldalain elégett gyertyák szétfolyt oldalait találtam és elszáradt virágmaradványokat a sír mellett. Ez azt mutatja, hogy az ott élő idősebb korosztály erre az ismeretlen magyar pilótára is gondolt még. Sajnos, valaki a behajlott légcsavarszámy végéből lefűrészelt egy kb. 20-30 cm-es darabot. A légcsavarra ráerősítettem kegyeletünk jelét, egy kb. 35 cm átmérőjű mohából készült koszorút, amit nemzetiszínű szalaggal díszítettem fel. A temetőből jövet bementünk a Polgármesteri Hivatalba, ahol Pilisi Istvánné az anyakönyvvezető. Ott kiírtam a balesetről felvett adatokat. A 284-ik oldal második bekezdésében a következők olvashatók • "1945. január 15. Nagyszokoly község elöljárósága 42/1945 szám alatt bejelentette, hogy 1944. december 4-én délután három óra körül egy repülőgépvezető gépével lezuhant és meghalt. A halotton levő ruháról ítélve az illető magyar katona volt. Életkora 21-25 év. Alakja középtermetű. Szakálla borotvált volt. Sem nála, sem körülötte olyan irat, amelyből személyi azonossága megállapítható, nem volt." "Szerencsy Róbert Jegyző" A dátum nem téves, nem elírás, mert az oroszok több hétig nem engedték eltemetni a pilótát!!! Kora délután Pilisi úrék bevittek Siófokra és a délutáni gyorssal már haza is indultam Budapestre. Ennyit sikerült megtudnom ötven év után erről a tragédiáról, az eddig ismeretlen áldozatról. Nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy a hősi halált halt Kovács Sándor Pumás hadnagyot temették el Nagyszokoly református temetőjében. Nagyszokoly-Budapest, 1995 márciusában. 181 Tomcsányi József
