Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bajtársi levelek
Krízsevszky Leó Zoltán zászlós 1919 — 1944 (Krízsevszky család gyűjteményéből.) Kivonat az 1944. szeptember 27-én kelt 42. sz Honvédségi Közlönyből: A Kormányzó Úr ö Főméltósága Budapesten, 1944. évi szeptember hó 14. napján kelt legfelsőbb elhatározásával adományozni méltóztatott: a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal a hősi halált halt Krízsevszky Leó (1919. Nagysomkut, Foltinek Margit, — 637) tsz. zászlósnak, Magyarország elleni angolszász légitámadások alkalmával, 1944. évi július hó 2-án és 26-án többszörös ellenséges túlerővel vívott légiharcban, az ellenség előtt tanúsított kiválóan vitéz és önfeláldozó magatartásáért. cikket a MSZ-ba levelező kapcsolatunkról. Egy levelem elveszett a postán, s Imre csak későn értesült arról, hogy az augusztus 15-i miséről szóló beszámolóját megkaptam. Remélem, hogy nyáron, otthonlétem alatt megismerhetem Imrét és személyesen is megköszönhetem segítőkészségét. Üdvözlettel (Pataki) Vali Valley Village, 1995. március 29-én. Kedves Dorka ! Válaszolva kérdésedre : hogy is keveredtem ebbe a merész vállalkozásba, hogy előadásokat tartsak a magyar Légierőkről ? Ez főleg a "PUMÁK" tevékenységéről szól a második világháborúban. Mintegy 15-20 évvel ezelőtt egy nyugállományban levő amerikai repülő őrnagy felfedezte, hogy itt élek Californiában. Ő tagja az amerikai Institute of Aeronautics & Astronautics (rövidítve : AIAA). Meghívott kettőnket, Nyirádi Szabó Imrét és engem, hogy tartsunk egy előadást a magyar Légierőkről. Nyirádi tartott egy általános beszámolót, én meg természetesen a PUMÁK megalakulásáról és az azt követő légiháborúról beszéltem. Az előadásnak nagy volt a sikere, aminek az lett az eredménye, hogy jöttek a meghívások különböző csoportoktól, s még jönnek a mai napig is. Hogy összesen hány meghívásom volt és hány előadást tartottam, ma már nem tudnám megmondani, csak annyit, hogy évente átlagban három-négy meghívásom volt. A meghívók többnyire repüléssel kapcsolatos társaságok, múzeumok, második világháborús bombázók, vadászok köréből jönnek, de vannak más csoportok is, mint például "Adventurers" Club, magyar Mérnöki Club, modelező clubok, etc. Szívesen elfogadom ezeket a meghívásokat, már csak azért is, mert itt külföldön sehol nem lehet hallani a mi küzdelmünkről. Mi, magyarok annyira mellőzve vagyunk, hogy nagy szükség van Magyarország, a magyar kül- és belpolitikai viszonyok, törekvések megismertetésére itt Amerikában, minél szélesebb körben. Úgy látom, ilyen előadások megtartásával e cél eléréséhez hozzá tudok járulni, ez egyik módja annak, hogy hallassunk magunkról. Egyik ilyen kimagaslóbb eseményem volt az Albuquerque-be való meghívásom. Ez a repülőtér híressé vált a Los Alamos-i atomkutatás idejéből. Chet Sluder — nyugdíjas ezredes, aki a háború alatt Mustang pilóta volt — csoportja hívott meg előadást tartani. Már megismerkedésünk története is érdekes. A Nevada állambeli Las Vegasban tartottak egy nagyobbszabású összejövetelt a második világháborús vadászpilóták részére. Ott voltak az amerikaiak, az angolok és a németek. Magyar részről én voltam egyedül. Megszólít egy úr, mondván : hallotta, hogy a magyar Légierőkben szolgáltam és Messerschmitt Me.l09-est repültem. Nagyon meglepődtem, s mondtam is neki, hogy ő az első Mustang pilóta — aki méghozzá Magyarország felett is repült —, akivel a földön találkozom. Hát ez az úr volt Chet Sluder. Leültünk egy asztalhoz, hogy megbeszéljük élményeinket. Mondanom sem kell, pillanatok alatt egy tö169
