Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bajtársi levelek
meg vette körül asztalunkat. Társalgásunk bizony igen érdekes fordulatot vett. Ugyanis kiderült, hogy vele találkoztam légiharcban és ő lőtt rám annak idején. Fegyvereim e találkozásunkkor működésképtelenek voltak. Mondta is asztaltársam. — Az a Me. 109 olyan manővereket csinált és ügy eltűnt, hogy többé nem tudtam megtalálni. — Ha Te is olyan szorult helyzetben lettél volna, mint én, Te is olyan manővereket csináltál volna, hogy mentsd az életedet — válaszoltam. Azóta sem látott, csak kb. 40 egynéhány évvel később, Las Vegasban, kellemesebb körülmények között. A Las Vegas-i előadáson három tábornok volt jelen és sok más magasrangú tiszt. Előadásom jól sikerült, utána még órákig elbeszélgettünk. Az amerikaiak nagyon érdeklődtek akkori viszonyaink, szervezésünk, stb. iránt. Még hónapokkal később is kaptam tőlük elismerő leveleket. Dióhéjban szeretném vázolni előadásom összetételét. Általában azzal kezdem, hogy hogyan is lettem pilóta. Mi ösztökélt mint fiatal diákot arra, hogy repülő legyek, holott sem repülőgépet, sem pilótát nem ismertem, még csak nem is láttam közelről. Kiemelem azt a tényt : mekkora boldogság és büszkeség volt ama kiváltságosak közé tartozni, akik bekerülhettek a Repülő Akadémiára, az elit gárdába. Ezek után rátérek egy rövid történelmi ismertetőre, hiszen olyan keveset tudnak Magyarországról az emberek itt, Amerikában. Sokszor azzal a kérdéssel fordulnak hozzám, hogy miért nem maradtunk semlegesek ? Megmagyarázom az ország fekvését és azt, hogy 1000 éven keresztül kellett harcolnunk függetlenségünk fenntartásáért. Megemlítem a tatárjárást, a török dúlást és ezt követően a Habsburg uralom elleni szabadságharcainkat. Az orosz medvével való első megismerkedésünket, amikor 1848/49-es szabadságharcunkat az osztrákok csak Rüdiger 200,000 katonájának segítségével tudták leverni. Ismertetem az első világháború kitörésének valódi okait és az azt követő bosszútól vezetett Trianon-i békediktátumot, következményeit. Hogyan voltunk beékelődve a Kisantant hatalmak közé, s ilyen helyzetben nem volt semmi befolyásunk sem a világ- sem az európai politikára. Megemlítem Teleki Pál öngyilkosságát, majd az 1944 márciusi német megszállást, ami véglegesen megpecsételte sorsunkat. Itt térek rá az első szövetséges bombázásokra, a hirtelenjében, szervezetlenül bevetett vadászokra, ami oly nagy veszteségekkel járt, hogy felsőbb vezetésünk kénytelen volt leállítani minden további bevetést addig, amig aztán felállították a honi légvédelmi vadászosztályt Heppes parancsnoksága alatt. Ezek voltunk mi, a "PUMÁK". Természetesen a honi légvédelmet kihangsúlyozva beszélek almádi elszállásunkról és veszprémi hadiszállásunkról. Ecsetelem egy-egy bevetésünket a hihetetlen túlerővel szemben. Elmondom, milyen érzés is a bombázókra támadni, amikor 25-30 géppuskából, gépágyúból egyszerre tüzelnek ránk. Mikor ezt életben megúsztok, következett a vadászokkal megvívandó légiharcunk, ízelítőt adok : milyen érzés is egy "Messzer" pilótának négy-ötszörös túlerővel szemben harcolni. Megemlítem óriási veszteségeinket. Végül is rátérek lelövésem történetére. Hogyan égtem meg a gépemben, mielőtt sikerült kiugranom. Leírom kórházi kezelésem, hogyan mentettek meg az orvosok akkor, amikor több mint egyharmada testemnek harmadfokú égést szenvedett. Három hétig voltam élethalál között. Mondták is az orvosok : a sportnak köszönhetem, hogy életben maradtam. Ugyanis fiatal koromban úsztam, vizipólóztam, az Akadémián pedig öttusáztam. (Itt említem meg, hogy 1943-ban világrekorddal nyertem az öttusa-úszószámot.) Megemlítem, hogy sebesülésem ellenére még viszszamentem ezredemhez, hogy további bevetéseket repülhessek. Leírom fogságbaesésünket, hogyan kerültem Amerikába és hogyan kezdtem el itt új, küzdelmes életemet, hogy alapítottam üzletemet, s végül hogy még ma is repülök. Előadásomat azzal fejezem be, hogy itt, a szabadság országában mennyire természetesnek vesszük a szabadságot és végeredményben mennyire résen kell állnunk, mert a szabadság könnyen veszthető. Az előadás befejezése után körülvesznek, gratulálnak és még sok mindenről kérdezősködnek. Érdeklődnek : hogyan kezdtem az üzletem és mi mindent gyártunk ? Kissé csodálkoznak, mikor közlöm, hogy majdnem minden harci gépben van olyan műszer, amihez az üveg alkatrész az én üzememben készült. Mellékelem az ezred hivatalos okmányainak másolatait, amiket még annak idején Ujszászi Apukától kaptam. Ezt azért tartom fontosnak részemről, mert amint látom, hiányosságok vannak különböző magyar könyvekben, folyóiratokban velem kapcsolatban. Furcsának tartom, hogy történészek, írók megírnak könyveket, hivatalos történelmi tanulmányokat, ki tudja honnan szedik össze adataikat és meg sem kérdezik a még életben lévő szereplőket azok alátámasztására. Ez nem csak az én észrevételem. így mellékelve találod az ezred hivatalos papírjainak másolatát az I. és II. osztályú német Vaskeresztemről, a Frontflugspangeről. Azt hiszem, sehol nem találok említést arról, hogy a (magyar) Lovagkeresztre is felterjesztettek. A német okmányaimat is be lehet szerezni. Befejezem soraimat, remélem tudsz belőle valamit használni. Sok-sok bajtársi öleléssel 170 (Karátsonyi) Miska
