Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Bajtársi levelek

Látogatóba Szegeden Kakuszi Jóskáéknál. Balról : néhai Kakuszi József, Kakuszi Józsefné Erzsiké, Balogh István.

(Kakuszi Klára felvétele, Balogh István gyűjteményéből.)

vasása után, akkor a papír tüzet fogna.

Távol áll tőlem, hogy Mindszenti hercegprímás úr (akkor még veszprémi püspök) nimbuszát megnyirbáljam, de meg kell állapítanom, hogy eljárása mélyen felháborított. Igazságtalannak tartottam, mert fellépése akkor lett volna logikus, ha először a püspöki iroda engem levélben felkért volna a vádak megválaszolására. Akkor elrepültem volna Veszprémbe, a püspök úr vádjaira megadtam volna válaszaimat, ami után dönthetett volna, hogy feljelent-e, vagy sem. Ezzel szemben a püspök úr kérte a Légierők Parancsnokságától egy magyar nevű és érzésű családos repülőtiszt eltávolítását, repülő pályájának tönkretételét. A püspök úr kérését sok éven keresztül felmutatott kiképzési eredményeim kiválósága azonban megakadályozta és a Légierők Parancsnoksága befejezettnek tekintette a rám nézve végzetesen kellemetlen ügyet.

Mindezt a MSZ-nak írom, nem napi újságok részére, általuk való leközlésre. Nem akarom felborzolni a katolikus magyarok vallásos érzését s Mindszenti hercegprímásba vetett hitét, hanem a repülés történetébe tartozó különböző eseményeket vetem papírra. A

Mindszenti-üggyel kapcsolatos írásom nem a nimbusz által körülvett egyén ellen irányuló magyarellenes megnyilvánulás, csupán a MSZ részére, a repülők élményeit, viselt dolgait tárgyaló egyik volt pilóta való írása.

Egy katolikus püspök személyemet ért jogtalan eljárását meg tudom bocsátani, de elfelejteni nem. A sok kellemes esemény, emlék között ez volt a fájdalmas, kellemetlen, melyre fátyolt borít a 87-ik évét taposó öreg pilóta.

Amint említettem, eredményesen folyt a kiképzés, melyen sokszor megjelent Bogyay Kamill csendőr alezredes, akinek nevéhez fűződik a szentesi vitorlázó repülőtér ragyogó felszerelése. Többször elvittem repülni, aminek az lett az erdménye, hogy megszerette a motoros repülést és a HMNRA-tól (Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap) kért engedélyt motoros kiképzésre, amit meg is kapott. Megkezdtem vele az oktatási (vitorlázó volt) és 10-15 felszállás után elengedtem egyedülrepülésre, a többi repülést leállítva. A növendékek nagy figyelemmel kísérték az alezredes repülését, melyet ő pontosan hajtott végre. Leszállás után Kamill kiszállt a gépből, odament feleségem és kislányom elé — akik történetesen a repülőtéren tartózkodtak —, oldalt fordult, mélyen lehajolt és várt.

— Mit akar Kamill ? — kérdezte feleségem.

— Üssön már Nagyságos Asszony ! — válaszolta Kamill.

Akkor magyaráztam meg feleségemnek ezt a repülő szokást: az első egyedülrepülés után történik a felavatás, ami alapos "fenékreverésből" áll a nagy esemény emlékére. Az "avatás" után Kamill odament alig totyogó kislányomhoz:

— Kisasszony ! Kamill bácsit apuka megtanította repülni !

Végül Kamill elém állt, mindketten "Vigyázz"-ba vágtuk magunkat és jelentett:

— Felügyelő úr, három felszállás.

Nagy taps és ováció közben öleltük meg egymást.

Szoros baráti viszony volt közöttünk. Csendőrjárőrei értesítettek a harchelyzetről. Amikor közölték, hogy az oroszok Hódmezővásárhelyen vannak, az előre megszervezett földi részleget kora reggel tehergépkocsikon útbaindítottam Vátra, én pedig kilenc géppel szemetelő esőben — Veszprém közbeiktatásával — kalandos repülés után Vátra érkeztem, ahol a kiképző keretek gyülekezőhelye volt Ludovikát végzett parancsnokok vezetése alatt, alatt. így útbaindítottak Sárvárra a kiegészítő osztályhoz, ahol Dienes ezredes — akit még Tapolcáról ismertem — volt a parancsnok. Kérdésére elmondtam történetemet. Ezt válaszolta : "Csepregen van a Közlekedési Kormánybiztosság csoportja, akarsz annak a parancsnoka lenni ? Ha igen, eredj a VMK- hoz (Visszamaradó Különítmény), végy magadhoz szerelőket és indulj útba. (Kovács Sándor, Filótás Lili, a jól ismert rádióbemondó első férje volt ott a parancstól