Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Gaál Gyula: Közelfelderítők 1941: Élmények

alkotott általános vélemény megváltozott : csúcsma­gasság 7500 méter, tökéletesen bírta a teljes terhelést és a zuhanást 350-400 km/óra sebességnél, rezgés, re­megés nélkül. A hajózok lassan megszerették a gépet. A délvidéki események miatt 1941 tavaszán riasz­tották a századot. Húsvétot már Mátyásföldön töltötték, ahonnan — bevetés esetén — Kecskemétre, illetve Szegedre települtek volna. Erre azonban nem került sor, mert a bácskai hadműveletek néhány napon belül befejeződtek és az egység visszatért Debrecenbe. Júniusban, a többhetes nyári hadgyakorlatok alatt Tömő egy Sólyommal képviselte a Légierőt. Ennek so­rán a szolnoki dandár harcszerűen átkelt a Tiszán, ami­hez Tömő fényképezte a kiszemelt átkelőhelyeket; en­nek alapján készült el a pontonhíd a gyalogság és tü­zérség részére, míg a lovasság úsztatott. Szemléltetés - képpen a Sólyom bombázást hajtott végre, majd a zu­hanóbombázó bemutatón az öszvetéssel oldott tíz bom­ba is célba talált. A hadgyakorlatot a június 26-án Magyarország és a Szovjetunió között beállott hadiállapot szakította meg. A hadgyakorlatból valóság lett. A személyzeteket és a gépanyagot már előzőleg ha­dilétszámra emelték, s így egy-két napon belül, a gyorshadtest felvonulásával egyidőben a földi rész gépkocsin és vasúton elindult a hadirepülőtér előké­szítésére. Mintegy tíz napba került, amíg a földi rész elérte Kolomeát, de ekkor a Légierő Parancsnoksága visszarendelte a VI. közelfelderítő századot. Helyette a mátyásföldi I. és a szombathelyi III. közelfelderítő szá­zadokat indította útnak. (Ekkor ugyan már arab szám­mal 1., illetve 3. századnak jelölték őket.) Egyéb alaku­Heinkel, He.46-os közel felderítő gép rajkötelékben. (Szerző gyűjteményéből.) latoktól is vezényeltek hajózó személyzeteket, sőt egész rajokat ezekhez az egységekhez, s Tömő így került jú­liusban három személyzettel az 1., majd szeptemberben három Sólyommal a 3. századhoz. Az 1. század Heinkel He.46-osokkal repült, tehát a három pilóta és a három megfigyelő gépek nélkül érke­zett a hadműveleti területre. Vonaton utaztak a határig, onnan pedig gépkocsin és repülőgépen keresték alaku­latukat, mert senki sem tudta, hogy az hol tartózkodik. Ráakadtak ugyan Vitán Béla százados bombázó száza­dára, de ők sem tudtak segíteni; azonban néhány napon belül megtudták, hogy a keresett alakulat 500 km tá­volságra van tőlük. A bombázók azt javasolták, hogy álljanak ki az országútra és próbáljanak alkalmi kocsit kapni ("auto-stop"-pal utazni), de ezt a javaslatot elve­tették azzal, hogy akkor talán a háború végéig vándo­­rolgathatnak egyik helyről a másikra. Jószerencséjük Hehs Ákos mérnök százados képében jelent meg, aki a mozgó repülő javítóműhely parancsnoka volt és Cap­­roni Ca.l01-es gépén "elfuvarozta" őket Pervomajszk­­ba. Augusztus közepe volt, amikor lejelentkeztek Bibi­­thy-Horváth László századosnál, az 1. közelfelderítő század parancsnokánál. Alakulata egyike volt ama szá­zadoknak, melyekben minden gépre két személyzet ju­tott. A századparancsnok alapos ember volt és néhány nap múlva próbarepülést végeztetett He.46-oson a raj mindegyik személyzetével. Következő nap Tömőt el­küldte egy 500 kilométeres vándorrepülésre, nagyjából megadva az irányt — mert pontos térkép nem volt —, de figyelmeztette, hogy vigyázzanak, nehogy bele-ke­­rüljenek valamilyen katlancsatába. Hogy ezek merre le­hetnek, azt nem tudta. Tömő kiválóan képzett, gyakor­­- . lőtt megfigyelő volt, de rádió összeköttetése nem volt sem a földdel, sem pilótájával (egymásközti). A térkép sem volt más, mint egy 3 cm x 4 cm-es másolat, amin rajta volt a fél Szovjetunió. Tömő így emlékezett visz­­sza "legrosszabb repülésére": "Délután 17:00 óra körül szálltunk fel, a repülési idő mintegy két-két és fél óra, tehát célunkba már sötétedés felé érkezünk. Jár­tunk-e ellenséges terület felett, azt nem tu­dom, de hogy eltévedtünk, az biztos. Igye­keztem pilótámat mutogatásokkal irányítani, de nem sok sikerrel. 180°-kal tért el a repü­lési iránytól, bár az iránytű is megbízhatat­lannak bizonyult, mert Ukrajna eme részén, Krivoj-Rog körül mágneses mezők voltak, amik mintegy 20-25 fokkal térítettek el a helyes iránytól. Ezt akkor még nem tudtuk. » Az eltelt repülési időből próbáltam kiszá­mítani, hogy hol lehetünk, ez azonban nem sikerült. Tépelődésemnek végül a hátunk mögé került orosz vadász vetett véget. Fiatal szakaszvezető pilótám teljesen megzavarodott 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom