Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Gaál Gyula: Közelfelderítők 1941: Élmények
ЕбПШШВМК IMI: ÉLMÉVTEE írta : Gaál Gyula A Magyar Szárnyak 1993/94 évi számában néhai v. Tömő László százados megfigyelőtiszt visszaemlékezései alapján kíséreltük meg egy Focke Wulf FW.189 mintájú közelfelderítő gépszemélyzet 1943 nyarát és őszét magában foglaló tevékenységének bemutatását a keleti arcvonalon. A szerző emlékirata ennél szélesebb területet takar, de nem egy időben íródott, szövege nem folyamatos. Az eredeti szöveg idörendbe-sorolása nem volt könnyű feladat, mert — az írás természeténél fogva — a leírásban gyakoriak a vissza- és előrepergetések. Ennek ellenére sikerült az 1931-44 közötti időszakra vonatkozó anyagot a kivánt időrendben összeállítani, s ebből ezúttal az 1941-es és 1942-es éveket emeljük ki. A felidézett nosztalgia mellett — úgy véljük — nemcsak a történészek vehetik hasznát, hanem kipattinthatja az emlékezés csíráját azokban az olvasókban, akik további hozzászólásokkal, kiegészítésekkel vagy helyesbítésekkel szolgálhatnak. A hangsúly nem annyira a harci cselekményekre tevődik az alanti sorokban, ugyanis a Tömő-raj tulajdonképpen ideiglenesen, "harci tapasztalatok szerzésére" került ekkor hadműveleti területre, tehát hadilétszámon lévő egységek mellé beosztva. Az egyik ilyen század hajózólétszáma kétszerese volt a hadilétszámnak, s így minden gépre két személyzet esett. Ezért az "új fiúknak" nem sok reményük maradt bevetésre. Ehhez az is hozzájárult, hogy a gyors előnyomulás miatt az alakulatok csaknem állandóan áttelepülésben voltak, ami szintén csökkentette az ellenség feletti repülések számát. Ez tehát e hármas raj működésének a háttere. Az idézőjelek között olvasható szövegeket általában szószeri nt vettük át az eredeti kéziratból; úgy gondoljuk, hogy jobban érzékelteti az akkori idők és helyzetek zamatát. A Légierő 1940/41 hadrend szerinti harci állományát az 1. repülődandárban, összesen öt ezredben és néhány dandárközvetlen alakulatban csoportosították. Az 5. közelfelderítő ezredbe tíz — általában 6+2 géppel rendelkező — század tartozott, melyek gyakorlatilag vegyesdandárok (majd hadtestek) alárendeltségében voltak és azok (római) számát viselték. Tömő László hadnagyot 1940 őszén helyezték át a miskolci VII. közelfelderítő századtól a debreceni VI. közelfelderítő századhoz. A kiváló tulajdonságokkal rendelkező Valgóczy István százados századparancsnok szabad kezet adott mindazoknak, akik komolyan akartak dolgozni. Tömőt a fényképész szakasz parancsnokának nevezte ki, amiről beosztottja később azt írta, hogy "repülő pályafutásomnak ez volt az az időszaka, amikor a legjobban éreztem magam, szabadon dolgozhattam". A 15 helyiségből álló teljesen modem laboratórium azonnal megnyerte tetszését, nemkülönben a 20 cm és 50 cm fókusztávolságú, kiváló Zeiss kamerák. Valgóczy rövidesen repülő fényképészeti tanfolyamra küldte Mátyásföldre, ahol a Légierő, a Térképészeti Intézet, a Luftwaffe és a váci Kodak-gyár szakértői tartottak előadásokat. Napi hat órát töltöttek tanteremben a téli hónapok alatt. Visszatérte után nem volt hiány fényképező feladatokban (pl a kárpáti tervezett Árpád vonal sávjának fényképezése). Emellett megkapta a század műszaki tiszti beosztást is, ami számára újabb kihívást jelentett. Az egység WM.21 típusú "Sólyom" gépekkel volt felszerelve, de a típus nem volt népszerű a pilóták körében : erős építésű, nehéz gép, hamar vesztett sebességet és könnyen lecsúszott. Néhány próbarepülés után kiderült, hogy a Weiss Manfréd gyár meglehetősen derűlátó adatokkal ruházta fel gépének tulajdonságait. Tömőnek sikerült megszerezni a valóságos adatokat Pongrácz László századostól, aki akkor berepülő pilóta volt a Repülő Kísérleti Intézetnél. Ezek segítségével azután a Sólyomról Tónii s. А VI. közelfelderítő század tisztikara, Debrecen 1940. Középen Valgóczy István százados, századparancsnok, első sorban, a kép baloldalán Tömő László hadnagy. (Szerző gyűjteményéből.) 121
