Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Holéczy Dániel: Magyar vadászok a Nyugati Fronton
Neuruppin 1944. szeptembertől októberig. Az iskola FW.190-esekkel volt felszerelve és mivel mi már tapasztalt FW.190-es pilótáknak számítottunk, kiképzésünket azonnal követési- és légiharc gyakorlatokkal kezdtük. Mind iskolaparancsnokunk — a lovagkeresztes, 74 légigyőzelmes Frielinghaus százados —, mind oktatóink egy része harcedzett, öreg rókák voltak, akik az elkövetkező hetekben alaposan megizzasztották bennünket. Az utolsó héten még egy gyors vadászbombázó oktatásban is volt részünk és néhány napon át füstjelző cement bombákat dobáltunk, ami nekünk újdonság volt és jó szórakozás. Sajnos, kiképzésünk alatt egy második halálos baleset is történt. Pálmai Feri hadnagy motorhiba miatt egy rosszul sikerült kényszerleszállást hajtott végre és sérüléseibe belehalt. Ferit Neuruppinban katonai tiszteletadással, a kirendelt német díszszázad sortüzével búcsúztatva, temettük el. Ugyancsak kivált itteni sorainkból Nagy Károly hadnagy is, aki saját kérésére, személyes okokból hafolyamtársunkat és századunk "legszínesebb egyéniségét" : Bónis Dorót, aki egy gép átrepülése alkalmával a lengyelországi Posen város közelében ködbe került és lezuhant. Mivel Doró egyedül volt — tanú híján — balesetéről pontos részleteket sohasem sikerült megtudnunk. Temetésére is csak Békássy százados tudott odarepülni. Mivel felettes parancsnokságunk Hildesheimben volt, mi Delitzschben nagy szabadságnak örvendhettünk és a polgári gyári pilóták kellemes életét éltük. Szabad időnkben sokat fürödtünk, csónakáztunk és néha Palival és Baranyai "Apukával" begyalogoltunk a hat km-re lévő városkába, ahol szombat-vasárnap a "Café Polte" zenés kávéházban "zajlott az élet". Ha valaha létezett egy ideális, álomba illő beosztás egy fiatal tiszt számára, akkor ez az volt. Ennek ellenére, ahogy múltak a hetek, mi egyre nyugtalanabbak lettünk. A nyomasztó hadihelyzetről, bajtársaink légigyőzelmeiről és hősi haláláról hazulról érkező hírek hatására úgy éreztük, hogy nekünk odahaza van a helyünk. Közös elhatározással és parancsnokunk aláírásával ellátva írtunk egy kérvényt, amelyben hazaszállításunkat és egy hadi alakulatba való beosztásunkat kértük. Ezt azután a szolgálati út betartásával elküldtük ezredparancsnokságunknak. Ez hiba volt, de mi ezt akkor nem tudhattuk ! Talán tíz nap sem telt el, amikor, azzal az indokolással, hogy mi Hildesheimben csak típusra való átképzést kaptunk, századunkat a Berlintől észak-északnyugatra kb. 60 km-re levő Neuruppin-i vadásziskolára küldték. 119 Neuruppia, 1944 szeptember. Pálmai Feri temetése. Fent : Békássy százados tiszteleg, tőle jobbra Fuszek "Rudi". Háttérben a német Frielinghaus százados. Lent : Ferit a német díszszázad sortüzével temettük el. (Szerző gyűjteményéből.)
