Magyar Szárnyak, 1993-1994 (22. évfolyam, 22. szám)
Horváth Sándor: Vadászbombázók és csatarepülők
VÄDÄSZBOMBÄZ0K És csihhrepülök Horváth Sándor háborús visszaemlékezése írásommal talán segítek a történetíróknak, a kutatóknak. Remélem, egyszer megírják ennek a "legendás" alakulatnak a történetét. A legendát az oroszok fonták, ők értékelték bevetéseink hatását ők emlékeznek. 1992 szeptemberében rendezték Budapesten a Veterán Repülők Nemzetközi Találkozóját Engem is meghívtak. Én vagyok idehaza az utolsó élő zuhanóbombázó pilóta, én képviseltem a magyar stukákat és csatarepülőket Tobak Tibor elnök úr sorra bemutatta a résztvevőket. Előbb angol, majd amerikai, orosz, német, román pilótákat, valamennyi ezredesi és annál magasabb rangot viselt. Azután a magyar vadászok, bombázók és felderítők következtek, végül én. — Horváth Sándor zuhanóbomázó, vadászbombázó és csatarepülő pilóta — mutatott be az elnök. Felálltam. Nagy taps. Ahogy elhangzott a nevem és minősítő beosztásom, a nyolc orosz főtiszt, mint a báb figurák, egyszerre fordult hátra. Mögöttük ültem. Megcsodáltak. — Hát ez az!? — jelezte tekintetük. A jelenlévők meglepődtek a nyolc orosz egyszerre végrehajtott mozdulatán. Ki lehet ez, akinek a nevére az oroszok hátrafordultak ? Az oroszok jól ismerték a rettegett csatarepülő osztályt. A legendás, félelmetes Lévay csapat egy még élő pilótáját látják. Csodálkoztak. Ez még él ?! A németek csak lestek, nem értették a magyar beszédet. — Stukás ! — súgta valaki. Erre megtapsoltak. Ez a találkozás a megbékélést szolgálta. Békejobbot nyújtottunk egymásnak. Remélem, őszintén. Szerző A magyar királyi honvéd Légierőnek volt egy repülőszázada, majd osztálya, amely részesévé vált a honi védelmi harcoknak. Beszámolómmal szeretnék eme alakulat katonáinak emléket állítani. Az eseményeket saját élményeim alapján, emlékezetből idézem fel. Ezért előfordulhat, hogy mások ki fognak igazítani. Ezt tettem én is, amikor osztályparancsnokom közléseit időben és eseményekben néhány esetben módosítottam. ő volt alakulatunk vezéralakja, felelős parancsnoka, vállára sok-sok gond nehezedett. Minden apróságra, helyre, időpontra nem emlékezhet. Én, szürke beosztott, sokat megjegyeztem, de hangsúlyozom, mindent nem. Akik még élnek és jobban emlékeznek, arra kérem őket, tegyenek kijavító megjegyzéseket, kiegészítő észrevételeket A 102/2 zuhanóbombázó század 1944. augusztus 31-Ez a festmény Kishady Gábor Richard festőművész alkotása és csatarepülőink légiharcát ábrázolja szovjet bombázókkal Budapest felett. A 90 cm x 120 cm nagyságú festmény Raidel János bajtársunk lakásának falán lóg, három másik Kishady alkotással együtt. Raidel bajtársunknak szándékában van a négy festményt a budapesti Hadtörténeti Múzeumra testálni. Mind a Kishady, mind a Raidel névvel találkozik az olvasó e cikk hasábjain. én befejezte harctéri tevékenységét. A századot átképzésre hazarendelték. Viszontagságos és hosszú utazás után megérkeztünk Börgöndre. Itt képeztek át bennünket a Focke Wulf FW.190/F-8 típusú vadászgépre. A hajózókat a Seregély községben lévő Hadik kastélyban, mig a többieket a faluban szállásolták el. Az utóbbiak jártak jobban. A falu népe becsülte a repülőket. A kastélyban jó szállást kaptunk, de egyebet nem. A kastély úrnője idegenből, Amerikából származott, onnan hozta a gróf. A magyar szokásokat nem ismerte. Konyháján nekünk nem főztek ételt. 57
