Magyar Szárnyak, 1993-1994 (22. évfolyam, 22. szám)

Horváth Sándor: Vadászbombázók és csatarepülők

De nem éheztünk. Viszont ottlétünknek volt más előnye. Az amerikaiak abban az időben sokszor berepültek Magyarország fölé. Igen sokan jöttek. Többszázan egyszerre. Csak vadászból száznál több csillogott. Lecsaptak az égből, elhúztak felettünk. Első esetben október 12-én jöttek, végiglőtték a repülőteret. De senki nem sérült, nem esett áldozat, mert aznap éppen pihenőben volt a század.

Megbámultuk a gyors Mustangokat. Megfigyeltük, miként fordulnak. Nem volt valami sok repülő gyakorlatuk, ez mozgásukon látszott. Minden rácsapás után balra húztak fel.

— Ennyit mi is tudunk — állapítottuk meg. De azt is érzékeltük, hogy jó pilóta kezében veszedelmes lehet a Mustang. Sokat vitatkoztunk : miként védekezzünk, ha a levegőben harcba keveredünk velük, ők sokan voltak, rengetegen. Berepülésekkor eltakarták az eget. Mi kevesen voltunk, csak századnyian.

Október 6-án új tisztek érkeztek. Lassan kiegészült a század. Az alábbiak vettek részt az átképzésben :

Lévay Győző százados, századparancsnok Kázár László főhadnagy, elsőtiszt Molnár Vilmos főhadnagy, rajparancsnok Balthazár József főhadnagy, pilóta Kishady Gábor főhadnagy, pilóta Boucek József hadnagy, pilóta Demeter János hadnagy, pilóta Majoros István hadnagy, pilóta Raidel János zászlós, pilóta Tamás Ferenc zászlós, pilóta Sipos János őrmester, pilóta Horváth Sándor szakaszvezető, pilóta Timler Ferenc szakaszvezető, pilóta v. Sztrókay Géza szakaszvezető, pilóta Szűcs István szakaszvezető, pilóta v. Zsoldos László szakaszvezető, pilóta Loós Sándor tizedes, pilóta.

Kezdtünk barátkozni az új típussal. Szűknek bizonyult, alig fértem bele. Na és a lábaimat vajon hova tegyem ? Repülés előtt a gép műszaki- és teljesítményadatait tanulmányoztuk, majd a gépben ülve az új fogásokat. Sokszor ismételtünk minden mozdulatot, hogy azokat tudat alatt is elsajátítsuk. Ez a tanulási mód komikusnak tetszett, de jól bevált, mert vezetési hibából nem történt baleset

Október 14-én négy új gép érkezett. Átképzésünk megkezdődött. Előbb elrepültek rangsorban a tisztek. Nem történt semmi különös, szépen visszatértek. De aki figyelt, meglátta az arcokon a "drukkot". A lehúzott fejvédők enyhén gőzölögtek. Miért is tagadnám, nem voltam kivétel. Hiába takarnám, így volt ez igaz. Új volt a gép. Rendkívül gyors. Kis mozdulatra gyorsan reagált. Ha meghúztam a botot, orra égnek állt. Ment

Bevetés előtt — a fegyvertiszt tájékoztatja a pilótát a fegyverek állapotáról. Balról : Török Jenő zászlós fegyvertiszt, a Szerző.

(Kishady Gábor Richard gyűjteményéből.)

felfelé, vitte a motor. Ha lehúztam a gázt, szépen siklott. Hamar megkedveltem, barátok lettünk. Sok nehéz bevetést repültünk együtt.

Engedélyt kaptunk "szabad" repülésre. Felemelkedtem 4000 m-re. Ott — úgy ahogy szoktam — behajtottam nagy sebességre, majd megemeltem a magasan a horizont felett látható Hold irányába. Odáig nem repült el, de emelkedett jó 1000 m-t, s a görbe tetején majdnem helyben fordult.

— Ez igen ! Ez a gép igen sokat tud ! Megforgattam a hossztengelye körül, de dugóhúzóba nem tudtam bevinni. Többször próbálkoztam, de csak megrázta magát, buksi nagy feje balra alászállt.

A lőfegyvereket nem próbáltuk ki, bár puskáink be voltak töltve egy váratlan légiharcra számítva.

Igen jó gépnek bizonyult a "Fóka". De hasaalján a bombát nem szerette. Mikor kioldottam, szinte megköszönte. Egyből csikóvá változott, ugrott előre. Súlya közel negyven mázsa körül mozgott. E teher forgatásához nem fizikum kellett. Idősebb pilótáknak már nem felelt meg. Nem nekik való volt e fürge masina. Csak fiatalnak, aki hancúrozott rajta. Mi — ha úgy adódott — megforgattuk úgy Isten igazából. Kivágtuk magun58