Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Szerkesztői beszámoló
^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ 101^ Egyévi kényszerszünet után — bizonyosfokú elégtétel és annál nagyobbfokú hála érzésével — irom ezeket a sorokat kedves Olvasóimnak. Hála érzésével azért, mert lapunk űjra-beindításának kezdeményezése folytán oly hihetetlen és nem várt, lelkes támogatásban volt részem, amire legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni. Legelsősorban is hadd említsem az újrakezdés sikerét biztosító bajtársaink neveit, akik — e felől kétség ne essék — hazaszeretetük és a repülés iránti rajongásuk által vezetve ajánlották fel igen lényeges anyagi segítségüket a Magyar Szárnyak (MSZ) újraélesztéséhez. Mecénásaink : Balogh József, Raidel János, Sommer Zoly és Szabó Ákos bajtársaink, akiknek erkölcsi és anyagi segítsége máris biztosította idei számunk kiadását. Ehhez járult hozzá azután a — második, 1994. február 15-i — körlevelemre beérkező hihetetlenül pozitív visszhang — és a velejáró anyagi segítség —, mely teljes mértékben biztosította a MSZ kiadásának folytatását. Szívből köszönöm ezt összes befizetőinknek. Elégtétel érzése azért tölt el, mert Bajtársaim és Olvasóim nekem adtak igazat abban a vitában, melyet az időközben megszűnt Magyar Aero Múzeum (MÁM) igazgatóságával folytattam a MSZ újraindítása ügyében. Itt köszönöm meg Bajtársainknak és Olvasóinknak (utóbbiakat, leveleik hangjából következtetve, szintén bajtársaimnak érzem) odaadó, önzetlen segítségét, ami erőt ad nekem arra, hogy a MSZ szerkesztését — bármennyire is nehéz és igényes munka — minden erőmmel folytassam addig, ameddig a jó Isten erre nekem erőt és tehetséget ad. Ahhoz, hogy Olvasóinknak némi képet nyújtsak az elmúlt két esztendő eseményeiről, egy rövid összefoglalót adok: Már az utolsó — 1992-es — MSZ kiadása előtt közöltem a MÁM igazgatóságával, hogy — személyi körülményeim szerencsétlen alakulása folytán — a követekző szám szerkesztését nem tudom elvállalni, ezért lemondok. Ugyanakkor minden erőmmel azon voltam, hogy szerkesztő-utódra találjak. Ez majden sikerült is, de a körülmények szerencsétlen alakulása folytán nem jött létre. A MÁM elnöke is — közlése szerint — keresett szerkesztő utódot, de ő sem járt sikerrel. Utána néztek a lap kiadási lehetőségeinek Kanadában, azonban az egyetlen árajánlat nem kecsegtetett semmi jóval: kb. kétszerese volt annak, amibe a lapnak az Egyesült Államokban való nyomtatása került. így a MSZ 1993- ban nem került kiadásra. Egy évvel ezelőtt, személyi körülményeim változása 2 folytán ismét lehetőség nyílt arra, hogy a szerkesztési munkát újból elvállajam. Több, általam tisztelt és nagyrabecsült bajtársam, barátom kérésére úgy határoztam, hogy a MSZ szerkesztését folytatni fogom, amennyiben a MÁM igazgatósága ehhez hozzájárul. Elnökünkkel közöltem szándékomat, ugyanakkor megkérdeztem tőle : mi a MÁM pénztárának az egyenlege ? $2900 — válszolta. Kértem 2000 dollárt tőlük a lap újraindításához, mondván, hogy kb. $500-ért kibocsátók egy körlevelet az olvasóknak, befizetésre felszólítván őket, s még akkor is, ha még senki sem fizet be — a legrosszabb eshetőség —, marad $1500, amiből — ha nem is egy hagyományos MSZ-t, de — egy terjedelmesebb körlevelet ki tudok bocsátani. Elnökünk közölte velem, hogy kérésemet igazgatósági gyűlés elé viszi. Ez meg is történt. Eredmény : a MSZ újrabeindítására vonatokozó javaslatomat elfogadták, de anyagi segítséget addig nem nyújtanak, míg a tagságot erre vonatkozólag meg nem szavaztatják. Ismervén a szavaztatással jártó időveszteséget, no meg tudatában annak, hogy olvasóink nagyrésze — megkérdezés nélkül is — kívánja, sőt követeli a lap újra-beindítását — körlevélben közöltem olvasóinkkal, hogy nem lesz többé MSZ, mivel a szavaztatás — aminek eredményében biztos voltam — annyi időt vesz el, hogy képtelen leszek ez évben a lapot kiadni. Á visszhang erre a körlevelemre megint csak pozitív volt, és biztosította a lap megindításának anyagi feltételeit. Ettől indíttatva, február 15-én kibocsátottam második körlevelemet, befizetőlapok kíséretében. Tudtomon kívül, a MÁM igazgatósága február 10-i kelttel kiadott egy körlevelet, de csak a tagoknak, "Szigorúan bizalmas, csak tagoknak" jelzéssel, amit csak az én körlevelem kibocsátása után néhány nappal vettem kézhez. Miután a bizalmas jelleg — mint volt tagot — engem is kötelez, tartalmáról itt nem nyilatkozhatom, de annyit elárulhatok, hogy a tagokat a MSZ kiadásának folytatását illetően szavazásra szólította fel. Az olvasókat tehát — akik a MSZ előfizetőinek tetemes részét képviselik — meg sem kérdezte e tekintetben. (Zárójelben azt is megjegyezhetem, hogy a körlevél irányomban tanúsított hangját nem lehet hízelgőnek minősíteni.) Nos, február 15-i körlevelemre a címzettek reakciója felülmúlt minden várakozást: a befizetések áradatát hozta a postás nap mint nap. Akkor már láttam, hogy az 1994-es MSZ kiadásával kapcsolatban nem lesz semmi anyagi problémánk. Elkövetkezett a MÁM igazgatósága által meghirdetett közgyűlés 1994. március 26-án. Ezen személyesen megjelentem, miután mintegy ötven személy küldte el hozzám szavazólapjának másolatát és engem kért meg a
