Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Szerkesztői beszámoló
gyűlésen való képviselettel. Röviden : a MÁM igazgatósága kb. 320 körlevelet küldött ki, melyre 71 válasz érkezett. A szavazás számszerű eredményét elnökünk nem közölte, csak annyit, hogy a többség a MSZ folytatása mellett szavazott. Miután birtokomban kb. ötven ílyértelmű szavazat volt, feltételezhető, hogy a 71 szavazat közül még volt egynéhány, ami a folytatást javasolta. Persze gondolnunk kell arra is, hogy ez csak a tagok megnyilatkozása volt, a többi olvasót meg sem kérdezték (habár tudomásom van legalább fél tucat olyan olvasóról — nem tagról —, akinek a körlevelet valószínűleg tévedésből kiküldték). A MÁM igazgatóságához 700 kanadai dollárt fizetek be a megkérdezettek, míg hozzám a közgyűlés időpontjáig 11,000 amerikai dollár futott be (azóta még 3000), ami talán frappánsan érzékelteti, mit is éreznek, mit is akarnak Olvasóink, Bajtársaink. Sajnos a MAM-hoz befutott kanadai 700 dollárnak a MSZ előfizetésére szánt részét nem utalták át nekem azzal az indoklással, hogy azt vissza fogják küldeni a befizetőknek. A névsort sem kaptam meg. Ezért elnézését kérem azoknak, akik a MAM-nak fizettek be azzal az elvárással, hogy majd megkapják a MSZ-t! Elküldeném én nekik, de nem tudom a címüket. A közgyűlés még egy fontos határozata volt — a befutó szavazatok alapján —, hogy a MÁM megszűnik, miután a Múzeum anyagának hazavitele után, valamint a MSZ — ő általuk vélt — megszűnése folytán, létjogosultságát elvesztette. Mindazonáltal, levette a kezét az újra meginduló MSZ-ról, azzal közösséget nem vállalt, de "áldását adta rá". Ebből kifolyólag — Balogh József mecénás bajtársunk javaslata alapján — megalakítottuk a "Magyar Szárnyak Bajtársi Közösségét" melynek háziszabályai a MÁM alapszabályainak mintáját követik és — Fogarasi István bajtársunk nagyszerű munkájának eredményeként — a Szerkesztői Beszámoló után olvashatók. Úgy érzem, a fentieket közölnöm kell Bajtársainkkal és Olvasóinkkal, hogy megértsék : miért szünetelt a MSZ egy évig és miért nem kapják meg idei példányunkat azok, akik jóhiszeműen a MAM-hoz fizettek be. Idei számunkból a számított szükségletnél ötven példánnyal többet nyomtattam ki arra az eshetőségre számítva, hogy azok az előfizetők, akik a MAM-hoz fizettek be, megkaphassák példányaikat. Ehhez azonban szükséges, hogy engem levélben értesítsenek. Ezúton kérem tehát azokat az olvasóimat, akik ismernek olyan előfizetőt, aki a MAM-hoz fizetett be, közöljék vele a fent leírt körülményeket és kérjék meg, hogy írásban lépjen velem összeköttetésbe. Szeretnék még néhány szót papírra vetni idei számunk tartalmáról. Már 1992 őszétől kezdve jónéhány kézirat futott be hozzám azzal az elvárással, hogy azokat 1993-ban le fogjuk közölni. Ez, sajnos nem történt meg. Mikor idei számunk szerkesztéséhez hozzákezdtem, elsősorban ezeket a kéziratokat vettem elő. Igen ám, de időközben a kézirat beküldők — látván, hogy az 1993-as szám nem fog megjelenni — másoknak adták 3 kéziratukat publikálásra. Nehezebbé teszi a helyzetet az a körülmény, hogy az időközben más sajtóorgánumban közzétett publikálásról nem szereztem tudomást. Mindazonáltal, nyugodt lelkiismerettel leközlöm a hozzám beküldött kéziratokat két okból: (a) Elsőnek kaptam, tehát jogomban van leközölni. (b) Nemzetközi olvasótáborunk sok esetben nem jut hozzá az először közzétett közleményhez, tehát csak a MSZ útján van módja azt elolvasni. Lapunk terjedelmét illetően: Február 15-i körlevelemben 140-150 oldalas terjedelmről írtam. Akkor még nem tudtam, hogy ilyen pozitív visszhangra talál levelem. A visszhangtól felbátorítva, kissé felhizlaltam a teijedelmet. Címlapunk is megváltozott : Hegedűs Nándor bajtársunk odaadó és művészi munkáját dicséri az új kivitel, mely — többek között — a volt m. kir. honvéd Légierők állományába tartozó repülőgépek elölnézeti sziluettjét mutatja. Értékes segítséget kaptam szerkesztői munkám során : Magyarországról ifj. Heppes Aladár nyújtott segédkezet cikkek computerbetételével, itt az Államokban pedig Wieland Aladár bajtársunk tette ugyanezt. Mindkettőjüknek ezúton fejezem ki hálás köszönetemet, munkámat nagy mértékben megkönnyítették. A lektorálás figyelmet lekötő és időtrabló munkájának abszolválásáért pedig v. Ghyczy Tihamér bajtársunk mellett Ivancho U. Éva úrasszonynak tartozom nagy hálával és sok köszönettel. Háziszabályaink értelmében a pénzügyi év a naptári évvel esik egybe. Tájékoztatásul közölhetem, hogy idei számunk kiadására teljes anyagi fedezettel rendelkezünk. A napokban a nyomdász közölte velem, hogy a munkát november 14-én kezdi meg és december 2-án szállít. Tengerentúli olvasóink tehát — sajnos — csak jövő évben vehetik kézbe a a lapot. Bajtársaim, Olvasóim ! Leközlendő anyagra van szükségünk ! Küldjétek be hozzám háborús, háborúelőtti, -utáni élményeitek leírását, főleg olyanokat, melyek fényt vetnek a magyar repülés, a m. kir. honvéd Éégierők történetére, hogy minél többet tudjunk megörökíteni az utókor számára! Végezetül pedig fel kell hoznom egy témát, amivel szembe kell néznünk : kihalóban vagyunk ! Ez azonban nem jelenti azt, hogy szépen fellendülő és a magyar repülés ügyének szolgálatában álló orgánumunkat kimúlni hagyjuk. Utódokról kell gondoskodni. Ezek az utódok pedig a fiatalabb sarjadék, az utánunk következő nemzedék soraiból kell jöjjenek. Ezért kérem a mi, a "régiek", legfiatalabbjainicat: vegyék át a fáklyát, melynek lángja mindnyájunk szívében lobog és hívják sorainkba azokat a jó magyar repülőket — polgárit, katonait egyaránt — akiknek szíve épp oly hevesen dobog a repülés, a magyar repülés iránt, mint a miénk do-bogott és még dobog egy darabig.... Istennel — Hazáért ! Norwalk, 1994. október 27-én. Péterdi A. János
