Magyar Szárnyak, 1993/94 (22. évfolyam, 22. szám)
Hozzászólások
Tisztelt Uram ! A rendszerváltozással megjött a lehetősége annak is, hogy a magyar légierő П. világháborús tevékenységét is bővebben megismerjük. Nagy örömmel vettem kézbe Pataky Iván, Rozsos László és Sárhidai Gyula Magyarországon kiadott "Légiháború Magyarország felett" című művének mindkét kötetét. Figyelmemet és egyébként is nagy érdeklődésemet ébrentartotta egy általam látott légiharc, melynek leírását, katonai vonatkozású körülményeit a műben megtalálni reméltem. A nevekre már nem emlékeztem. A műben "A második kötet kéziratának lezárása után érkezett újabb adatok" (327. oldal) c. fejezet olvasása közben sem ébredt fel bennem az emlékezés, mert a két hős repülős halálának körülményeit a könyv másként, más géppel és más helyen (Dunaföldvár) úja le. Mivel így azt gondoltam, hogy az én élményem ismeretlen a könyv írói előtt, segítő szándéktól sarkallva utánajártam az esetnek. Szerencsémre a paksi halotti anyakönyvben megtalálható az esemény pontos időpontja és a magyar repülősök minden lényeges adata. Ezután tudtam a mű 327. oldalának 6. bekezdésében leírtakat az én tapasztalataimmal összehozni. Az alábbiakban közlésre kerülő levelemet eljuttattam Sárhidai Gyula úrhoz, aki a vonatkozó részt dolgozta fel, és pontosítottam Zsámboki Dezső őrmester és Sallós Géza őrvezető hősi halálának körülményeit. A levél "Tisztelt Uraim! 1944. április 3-án kb. 11.00-12.00 óra között Paks légterében egy Me.210-es utóiért egy kb. 20-25 gépből álló B.24-es köteléket, amelyet 10-15 P.38-as (Lightning) vadászgép kísért a bombázók felett. A Me.210-es kb. 500-600 méterrel alacsonyabban repült. Gyorsan emelkedve, alulról támadta a köteléket. A támadást sok fegyverből leadott elhárító tűz dübörgése kísérte. A Me.210-es a B.24-esek magasságát el nem érve, azokat jól megközelítve jobb fordulóval levált a kötelékről. Manőverét — mintha maga után zsinóron húzta volna — három vadászgép követte. Egy szorosan a nyomában, kettő kissé távolabb fölötte. Kb. 3-4 másodperces sorozat volt hallható és a Me.210-es egyre erősödő füstcsíkot húzott bal motorjával. A Lightningek leváltak róla. A gép meredekívű zuhanásban menekült, közben nagy félkört írt le Paks és a Duna fölött. (Támadás iránya : észak-északkeletről dél-délnyugati irányban, a menekülés jobb kanyarral északkeleti, a Duna felett bal kanyarral nyugati, majd földközelben nyugat-délnyugati irányban.) Hasra próbált leszállni. Bizonyítja ezt a földhöz csapódás pontjától kb. 30-40 m-re kezdődő, egyre mélyülő két (légcsavar által vágott) erősen forgácsolt szélű árok, mely legmélyebb részén kb. 50-70 cm lehetett és a jobbszárny által hasított barázda. Itt a (gép) felbukott és felrobbant. Ezer darabra hullott." Feltételezésemet a levél nem tartalmazta. Feltételezésem: (1) Zsámboki Dezső valamilyen oknál fogva nem állította vitorlaállásba a légcsavarokat. (2) Az esemény következményeit régen láttam és hiányos tapasztalataim miatt rosszul Ítéltem meg, vagy rosszul emlékezem és az említett barázdát nem a forgó légcsavarok, hanem a Me.210-es törzsénél mélyebben fekvő motorgondolák vágták. A levél folytatása: "A robbanás után kb. 30 perccel a helyszínen voltam. Láttam a közeli fán az ott lengedező ejtőernyőcafatokat, rengeteg roncs, széthullott lőszer, a szél lengette az egyik repülős leszakadt hajcsomóját, gazdátlan csizma, erős égésszag. Emlékük megőrzése céljából több apróságot magamhoz vettem. Egy-két nappal később a földbe fúródott motorokat kiemelő műszakiak vezetője a következőket mesélte : 'Dunaföldvár magasságában utólérte a gép a köteléket. Ezt rádióján jelentette a repülésirányítóknak. Azt az utasítást kapta, hogy támadja meg az ellenséget. Megtette. A végzetes találat után jelentette : A rádióslövész megsérült, nem ad életjelt. Nem ugrik. Megkísérli a gépet letenni.1 Ezt az elmesélést soha nem felejtem el. A lezuhanás pontos helyét ismerem. Beszámolóm igen nagy mértékben hitelesnek tekinthető. Már akkor jól ismertem a háborúban repülő géptípusokat; különösen a német, magyar vadász, romboló és bombázó, valamint az amerikai és az angolszász vadász és bombázó típusokat. A vadászgépek biztosan P.38-asok voltak. Tudomásom szerint akkor még P.51-esek (Mustangok) nem kísértek. A gépeket jól lehetett látni, a látási viszonyok kifogástalanok voltak. A Me.210-est is 'magamban' azon-266
