Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Benkó Béla: Repülő Fényképész Tanfolyam
repülők, a légelhárító tüzérség, a radar- és rakétaerők. Erős Lajos rep. szertári gyakornok Kablay Lajos százados Vele a háború után először 1948-ban a Fővámtéren futottam össze. Elmondta, hogy nemrégiben tért haza szovjet hadifogságból, B-listázták, s kazánfűtő a Rudas fürdőben. A későbbiek folyamán — Szigethy Gyula közreműködésével — rehabilitálták és újra katona lett, 1951-től a szolnoki Hajózó Tiszti Iskola parancsnoka. Sok fiatal pilóta és repülő mérnök barátom, ismerősöm került ki keze alól. Mindannyian csak a legjobbat mondták róla, azt ahogyan s amilyennek én is megismertem ... 1956-ban a forradalmi katonatanács elnökévé választották, elismerve kimagasló emberi tulajdonságait. A forradalom leverése után az u. n. Forradalmi Munkás-Paraszt kormány nevében mint a helyőrség legkiválóbb tisztjét, őt bízták meg egy karhatalmi ezred megszervezésével. Nem vállalta a meggyőződésével ellentétes feladatot. Összehívta a főiskola októberben bevonult, még fel nem esketett hallgatóit. Kijelentette előttük, hogy ő ezt a parancsot kapta, de nem hajtja végre. — Ti nem katonák vagytok, hanem egyenruhás civilek ! Nem adok fegyvert, puskát, géppisztolyt a kezetekbe, hogy azzal anyátokra, apátokra, testvéreitekre lőjjetek ! Végeztem ! Hátra arc ! Oszolj! Természetesen ezek után azonnal eltávolították a katonaságtól, tartalék állományba helyezték. 1957 augusztusában az 1956-os felkelésben való részvételéért két és félévi börtönbüntetésre ítélték. Egy év múlva szabadlábra helyezték, s büntetésének hátralévő részét elengedték, visszakapta rendfokozatát és kitüntetéseit. Nekem az ismerőseim mesélték el a történetet. Jellemző volt. Ráismertem. Röviddel szabadulása után a Károly körúton, a Városháza előtt találkoztam vele. Régi ismerősként üdvözöltük egymást. Mondtam neki, hogy mit hallottam '56-os "viselt dolgairól". — Ugyan Béla ! — felelte — Te jól tudod, nekem két szenvedélyem volt: a repülés és a pecázás. Most a Velence-tavi halgazdaság fő hal- és vadőre vagyok ! Ehhez nem kell kommentár. Ott is húnyt el 1987-ben, 76 éves korában. Rehabilitálták és posztumusz alezredessé léptették elő. Síremlékét tavaly avatták a Farkasréti temetőben. Emlékét bajtársi kegyelettel őrizzük. Buday Szilárd őrnagy A háború után a Deák tér és a Király utca sarkán találkoztunk, ö volt a tanfolyamparancsnok, mikor hallgató voltam 1942-ben. Rögtön megismert. Kellemesen elbeszélgettünk. Ott dolgozott az Anker közben egy térképészeti vállalatnál mint földmérő, geodéta, térképrajzoló. Nehéz sorsa volt. Hivatásos katonatiszti múltjának minden hátránya sújtotta, de sorsát erős akarattal viselte. A forradalom után Nyugatra távozott és Németországban húnyt el 1985-ben. Frank Rudolf tizedes Az 1943 évi Fényképész tanfolyam rangelsöként végzett növendéke. Az 1944-es tanfolyamon együtt dolgoztunk az oktatói karban. A háború után a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd megyei első titkár. 1956-ban a forradalom oldalára állt, a megyei munkástanács elnökévé választotta. A forradalom letörése után nem szerepel a köz-életben. 1953-ban ismét bevonultattak katonának átképzésre. A 2. csatarepülő ezredhez kerültem rep. fényképkiértékelőnek, Tácra. Az alapkiképzés után — ahol régebbi rendfokozatunkat sem ismerték el — a Mátyásföld-i repülőtérre osztottak be a rep. fényképész kiképző századhoz, amelynek parancsnoka — legnagyobb örömünkre — Erős Lajos szertári százados volt. Mellette teljesített szolgálatot Magyar Ferenc hadnagy, Nagy István szakaszvezető, Bara István törzsőrmester és még többen, akikkel régi ismerősökként üdvözöltük egymást. A repülő fényképészek — bárhová is vetette őket a sors — mindenütt becsülettel helytálltak. Fényképészhumor (Vigh Borisz törzsőrmester gyűjteményéből.) Kiértékelés ... — Barta János rajza. 81
