Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Papp Ferdinánd: Vigyázott rám a jó Isten

Vigyázott rám a jó Isten írta : Papp Ferdinánd A szező "Szalagsapkás", akikről tavalyi számunk 145-156-ik oldalain három beszámoló is jelent meg. Kéziratát nem látta el címmel, csu­pán egy alcímet tüntetett fel : "így kezdődött...", majd utána zárójel­ben ezt írta : "Papp Ferdinánd repü­lő pályafutása." Miután elolvastam a végtelenül lebilincselő kéziratot, s ámulva él­tem át a kalandokat a szerzővel együtt, önkéntelenül is kibuggyant belőlem : ezt a sok kalandot, meg­próbáltatást, veszélyt csak úgy él­hette túl Ferdinánd bajtársunk, hogy valaki állandóan vigyázott rá, mond­juk az őrangyala, akit végeredményben a jó Isten rendelt Fer­dinánd mellé. Gondoltam, a fenti címet adom a munkának, s megkérdezem Papp Ferdinánd bajtársamat, vajon beleegyezik-e ebbe ? Beleegyezett. Úgy vélem, ha a kedves Olvasó végigolvassa ezt a színes visz­­szaemlékezést, bizonyára meg fog egyezni velem abban, hogy a jó Istan nagyon vigyázott a szerzőre. Szerkesztő Úgy nyolc éves lehettem, amikor egy izgalmas esemény tör­tént szülőfalumban, Rákoscsabán. A község szőlőjében kényszer­leszállt egy repülőgép. Nekünk, gyerekeknek ez egy óriási szen­záció és élmény volt 1930-ban. A pilóta — Kaszala Károly — nem sérült meg komolyabban, de gépe annál jobban. A baleset Kaszala bemutató- és reklámrepülése közben történt egy "Brandenburg" típussal. Mi gyerekek minden szabad időnket az eléggé összetört, drótakadályszerű repülőgép roncsainál töl­töttük, amíg azt el nem szállították. Visz­­szaidézve ezt az eseményt, úgy gondolom, ez volt az első repülés iránti érdeklődésem, persze tudat alatt. Érdekes, még évek múl­va is álmodtam az esetről. Az idő múlásával — 13 éves koromban — kb. 1935-ben óriási szenzációról szerez­tem tudomást. Mátyásföldön az olasz repü­lők FIAT CR-32-es típussal műrepülő be­mutatót rendeztek. Nekem ezt látnom kel­lett. Csodálatos, négy-négy gépből álló, egy­másba fűzött bukfenceket repültek. E le­nyűgöző látvány már tudatos vágyat éb­resztett bennem a repülés iránt. Múltak az évek és szülőfalumban újabb de megrázó esemény híre futott körül : 1938-ban repülő példaképeim — Nagy Ká­roly szakaszvezető és egy hét múlva Laukó István szakaszvezető, mindketten falumbeli pilóták — Székesfehérvárott lezuhantak. Rákoscsabai katonai temetésükön lesújtva A szerző 1944-ben. vettem részt, megkönnyeztem őket. 1940-ben a MAV-hoz kerültem műszaki rajzolónak. Cserkész, majd vitorlázórepülő lettem. 1941-ben jelentkeztem a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alaphoz (HMNRA) motoros repülő ki­képzésre. Sajnos a származási okmányok beszerzése nem történt meg időben : apai nagyszüleim papírjai Erdélyből későn érkeztek meg. Jelentkezési korhatárom 1942. április 1-je volt. Bánatomra az okmányok április 15-én jöttek meg. Ekkor nagy boldogan vit­tem be azokat a Repülő Szövetségbe, ahol elutasítottak. Egy vi­lág dőlt össze bennem. Az irodából lógó orral távoztam, amikor beleütköztem egy repülő századosba. — Mi a bánatod ? — kérdezte ő. Szomorúan elmondtam balszerencsémet, ö egy határozott mozdulattal kivette kezemből az iratcsomót és hazaküldött, mondván hogy várjak türelemmel. Örömömben még megkö­szönni is elfelejtettem jóindulatú segítőkészségét, sajnos jóte­vőm nevére sem emlékszem már. Számoltam a napokat. Szüleimnek fogalmuk sem volt elha­tározásomról. Május 16-án megjött a berendelés Mátyásföldre, orvosi vizsgára. A vizsga három napig tartott, a végén eredményt hirdettek. A felolvasott személyeknek jobbra kellett állniok. Az én nevemet nem olvasták. Idegességem egyre fokozódott, mert a kiszólítottak javarésze "deltás", kisportolt fiú volt. Na, mi leszünk a kiszuperáltak — mondogattuk egymásnak a sorban. A vége az lett, hogy mi feleltünk meg, akiknek a nevét nem olvasták fel. Ezután már gyorsan peregtek a napok. 1942 júniusában meg­jött a behívó Marosvásárhelyre a Horthy Alaphoz. Ez már maga a mennyek országa volt! Szegény Édesanyám ekkor tudta meg a valóságot. Soha nem tudott belenyugodni elhatározásomba. A marosvásárhelyi keret parancsnoka Bánhidi Pál volt. Egy­szer látogató érkezett egy Gerle 13 típusú géppel. Előírásos mó-A marosvásárhelyi Horthy alapnál: Repülés utáni kiértékelést tart Viniczai oktató. A szerző a hallgatók között jobbról a harmadik. (Szerző gyűjteményéből.) 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom