Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Szilas Tibor: Rodeo repülés a Sierra felett

RODEO REPULKS A SIERRA FELETT Bizonyára akadnak olvasóink között akik nem ismerik a "RODEO" kifejezést. Az amerikai államokban gyakran rendezett és igen népszerű cowboy-vetélkedéseket — melyek keretében a mérkőzők bemutatják lasszózó, borjúfogó és lovagló tudomá­nyukat, különösen vad lovakon és bikákon — emlegetik "RO­DEO" néven. (Ц) Pixley«\\ Pixlefcca. iugh* Wasco V, Dúcon« *parü|7iart'' Shafter, TerfaBella* ^McFarland Little l \^352j/olcino Peak •Cantil •California City Twenty-mule teáim ha here from Death Válté) .North Edwart '"'Füle, Élik Réséivé*4 >ефу Acres^ ley Acres^ 4 -ellpws K. \*Ford City. Roáedale* \ RiChgiíóve, Delanq« ‘ ’ Oildal Szerkesztő Elöljáróban bevallom, hogy életemben nem ültem vad ló há­tán, még kevésbé bikáén. Ilyenfajta élvezethez repülnöm kellett 1991 áprilisában Kaliforniában Mexikó felé. Verőfényes kék ég felet­tünk, lent a zöldülő termé­keny gazdasági földek. Ese­ménytelenül telnek az első órák. A San Francisco-tói északkeletre kb. 25 km-re fekvő Concord város repü­lőteréről indulva célunk a Mojave sivatag nyugati szélén Lancaster városka repülőtere, hol barátunk fog csatlakozni hozzánk ütünk mexikói részéhez. Gépünk egy négyüléses Cessna 182-es, 230 LE-s Continental motorral és ál­landó fordulatos légcsavar­ral. Tulajdonos pilótája Bill Kolhaas, a baloldali ülésben már régen rámbízta a vezetést. "Egyenesen és vízszintesen" az utasítás és tartsam az iránytűt 130 fo­kon. Nem probléma egy volt berepülőnek. 9000 láb — 2750 m — magasságban elhagyjuk Ba­kersfield városát. Bill a földhöz viszonyított haladási sebességünket számítgatja és öröm­mel állapítja meg, hogy legalább 30 mérföld adódik óránként a gép utazó sebességéhez az erősbödő hátszél miatt. Ezzel már el is értük a Sierra Nevada déli nyúlványát: a Tehachapi hegyeket. A völgy emelkedik 5-6000 lábra, a hegycsúcsok 7000-re. A hegy­gerincek fölött belátok a mögöttük elterülő sivatagi tájra. Kérni akarom Bilit, hogy csökkentse a motor erejét, mert rövidesen siklásba kell vinnem a gépet. Jobb oldali ülésem ugyanis lép­csősen kissé hátrább van s így nem érem el a gázszabályozó ru­dacskát, amin a rögzítő gyűrű is van. Ebben a pillanatban a Cessna bikává változott. Mindketten fel­repülünk a kabin tetejéig, ameddig csak a lazán tartott bekötő övünk engedi, lábaim a levegőben, csak a műszerfal alja tartja fel őket. Mindkét kezem a komrány szarvait fogja, mely az egyetlen kapaszkodási lehetőség körülöttem. A fülhallgató és vele együtt a mikrofon fel-le ugrál a fejemen, ahogy a következő másodper­cekben a lökések váltakozva ellenkezőre fordulnak. Most az ülés­be szorulok nagy erővel. Kétfókuszos szemüvegem is fel-le ugrál az orromon. Utólag jöttem rá, hogy ezért láttam a motor burko­latát fel-le mozogni, ami a motorágy rögzítő csapjainak esetleges törését juttatta eszembe. ** > 'G^eruivi и Woody* Pine Mt. Ißiieri'tL 1Qona jPumpkin.­\Center California, •HotSprings Lake П, Beszélni nem tudunk egymással a fülhallgató és a mikrofon rossz helyzete miatt, így Bili hátrafelé mutogat, ahonnan erős fé­mes csörömpölés hallatszik. Még mindig nagyokat ugrik a bi­ka, csak nem akar megnyugodni. Visszapillantva látom, hogy Bili az egyik hátsó ülésre egy hordozható jegesládát tett, tele kannázott étellel-itallal és elsősegély holmival egy sivatagi kény­szerleszállás esetére. A láda és tartalma úgy szállt a térben fel és alá, mint azt az űrhajósoknál láttuk a televízión, csak itt ijesz­tőbb volt. Bili feladja a gondolatot, hogy rendet teremtsen mö­göttünk. Rám bízza a feladatot, de csak leszállás után tudom végrehajtani. Jehachapi* Navai Ketn Ríver ESakersfield •tdisop-* PTándsburg.\fte ,Koe.hn L. • Hi Vista Center ?\oi Giorgio} Weapons * Moj ave Edwards« inoyers I. .Edwards (Д'г Force Base Lancaster (^Saddleback 4 Hill I Wilson Observatory. * *useum of Modern A bika most már átalakul vad-lóvá. Nem sok a kü­lönbség, ami a váltakozó nehézségi erőket illeti. Amint leveszem egyik ke­zemet a koormány szarvá­ról, az erők a másik keze­met fel-le rángatják, vele együtt a csűrőkormányt. Vissza tehát a kétkezes ve­zetéshez. Gondolok a bot­kormányra, amit egy kézzel kezelünk, míg a másikkal szabadon rendelkezünk. Két-három percbe telhe­tett a "RODEO" repülés. Kikerülünk a láthatatlan lé­gi zuhatagból. Bili átveszi a kormányt és közös erővel próbálunk tájékozódni. Ed­dig én csak arra tudtam ügyelni, hogy túl ne lépjük az örvénylő levegőre előírt 160 mérföld óránkénti se­bességi határt, de irányt tar­tani nem volt módomban a lábaim küiön-repülése mi­att. Vagy 5000 láb magas­ságvesztéssel fejezzük be a "RODEO" repülést. Előttünk a Mojave sivatag, nyugati szélén kell lenni a repü­lőtérnek, de homok- és porvihar van alattunk. Kerülgetjük az ég­benyúló homoktölcséreket, majd meglepetésként egyszerre meg­látjuk a fekete aszfalt futópályát. Egy perc vagy kettő és máris gurulunk az állomásépület felé. A forgalmi torony irányítójának Bili jelenti a szokatlan erősségű örvénylést a hegyek felett. Érdekes — mondja ő —, eddig senki sem panaszkodott. (Mi voltunk az egyetlen kis gép aznap délu­tán.) Majd hozzátette, hogy a rázkódtatás miatt elnézi Bilinek a leszállás előtti utolsó forduló bejelentésének elmulasztását. Barátunk ott várt az épületben, nem hitte, hogy megérkezünk a homokviharban. A gépet tüzetesen átvizsgáltuk, hibát szerencsére nem találtunk. Útunkat csak másnap folytattuk Mexikó felé, mert félős volt, hogy kigurulás alatt a hátszél felboríthat. Elalvás előtt eszembe jutottak egykori oktatóm, Bánhidi Antal szavai az 1936-os Téli Olimpiai Csillagtúra sikeres befejezése után • 146 loürnameniof s r ’s Day~ Georg "Soha ne mérkőzz a Természet Erőivel, kerüld el őket. ők hatalmasabbak."

Next

/
Oldalképek
Tartalom