Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
dr. Farkas Jenő: Tizenöten
TIZENÖTEN ä itt;;:kit.:; 1:.: honvéd • Mű^Zöttepíilő: • kiképző százádnál Szegeden• és-:Äcsääbn::: í;9:44 június-október; Dr. : Farkas Jenő •visszaemlékezése: Az alábbi leírás kézirata — becslésem szerint — a szerző tollából mintegy kétszeres terjedelemben látott napvilágot, tele érdekes, sokszor vidám, sokszor szomorú és elgondolkoztató, főleg személyi vonatkozású incidenssel, eseménnyel. Mint szerkesztő, háládatlan feladatot kellett végrehajtanom : a cikket meg kellett "nyirbálnom", amiért dr. Farkas bajtársunk bocsánatát kérem, s bízom abban, hogy teljesen megérti "szorongatott" helyzetemet. Olvasóink bizonyára tapasztalhatták, hogy lapunk terjedelme évről-évre növekszik. Ha csak azt vesszük tekintetbe, hogy az első, teljes mértékben a szerkesztésem alatt kiadott 1986-os MSZ 112 oldalt ölelt fel, a tavalyi — 1991-es — szám pedig 250-et, nem nehéz kiszámítani, hogy lapunk terjedelme évenként átlagban több mint 17%-kal növekedett. Természetesen ezt nem lehet folytatni ad infinitum. Ennek a növekvő tendenciának több akadályozó tényezője is van, melyek közül csak kettőt említek: (1) A terjedelemmel együtt a lap előállítási és postázási költségei is növekednek. Ha olvasóink létszáma nem is, de taglétszámunk — a kihalás következtében — csökken. Márpedig a lap előállítási költségét manapság már a lap vételára sem fedezi, s a csökkenő tagdíjbefizetés — mely részben hozzásegített bennünket a kiadási költségek fedezéséhez — nem festi rózsásabbá a helyzetet. Tartalékunk legnagyobb részét kiadásba kellett helyezni a Múzeum anyaga hazaszállítási költségeinek fedezésére. Tagságunk kihalásával arányosan halnak ki mecénásaink is. (2) Korom növekedésével fordított arányban áll munkabíróképességem. A növekvő terjedelem tekintélyes munkatöbbletet jelent. Amilyen örömmel veszem a nagyszámú kézirat befutását, oly aggodalommal tölt el a nagy kérdés : miképpen leszek képes ezt az állandóan növekvő anyagot tisztességesen, alaposan és időben feldolgozni ? Sajnos, segítségem — távolban lakó és minden elképzelést felülmúló önfeláldozással segítő lektorainkon kívül — nincs és előreláthatólag nem is lesz. Fenti okok miatt ismételten kérem tehát nemcsak dr. Farkas bajtársam, de többi kéziratot beküldő bajtársaim megértését is a "nyírbálások" és egyes kéziratok leközlésének elhalasztása miatt. Most pedig átadom a szót dr. Farkas Jenő bajtársamnak. Szerkesztő Tizenöt főből álló csoportunk kiválogatását feltételezhetően az évfolyamrangsorban elfoglalt helyünk befolyásolta. Csoportunkba a hivatásos tisztjelöltek első tizedében, a tartalékos tisztjelöltek első ötödében levőket osztották be. Repülési naplóinkat harmadfokú kiképzésünk befejezésével Telbisz Lóránd, Nyárády Lajos századosok és Fekete Andor főhadnagy 1944 június 7-e és 14-e között zárták le Veszprémben. Elsőként tizenöten érkeztünk Szegedre, akadémikusok és karpaszományos szakaszvezetők, Helesfai István százados vezetésevei. Csakhamar követett bennünket még 30 évfolyamtársunk. Érkezésünk után Frank József sárgasággal kórházba ment, Bajza László, Kardos Miklós és Sáros Mihály akadémikusok pedig bevonultak a szombathelyi helyőrségi kórházból. Még később érkezett Veszprémből Forgács István akadémikus. A Szeged-Dorozsma-i reptéren két kiképző alakulat működött egymás mellett : a német Ausbildungskommando (ABK) "In" (1) és a magyar Műszerrepülő kiképző század. A német keret parancsnoka Struckmeyer százados volt. Beosztottjai szerint az "Anglia-i csata" idején éjjeli bombázó hivatásos őrmester volt, aki egyik bevetés alkalmával három ujját hagyta Anglia felett és mint hadiszolgálatra alkalmatlan — "untauglich" — került kiképző alakulathoz. így kötött ki az ABK "In"-nél. Helyettese Sattler százados, hamburgi hajómémök — parancsnokával ellentétben — kifejezetten "gentleman" volt. Az oktatókeretet tiszthelyettesek képezték, mint a szőke és csendes hamburgi Kaule és a vörös Rudi Peglow törzsőrmesterek, Sect Walter őrmester, valamint egy brémai kövér főtörzsőrmester, aki a háború előtt repülő csónakkal délamerikai járatokon repült. Német oktatóinkkal harmonikus kapcsolatban voltunk. Struckmeyert elitéltük, mert csaknem hetente repült Bécsújhelyre oktatás címén egy-egy fél disznóval, ami tilos volt! A bécsújhelyi repülőtér közepén fekvő domb eltakarta az irányítóktól a reptér déli végét, ahol családja egy barakkban lakott. Leszállás után a kerítés előtt jobbra fordult és pillanatok alatt megszabadult tiltott terhétől. Majd begurult és lejelentkezett. Mivel egyébként is szélsőséges magatartása köztudomású volt közöttünk, sok tekintéllyel előttünk nem rendelkezett, amint ezt a későbbiek folyamán is látni fogjuk. Meg kell emlékezzem a német oktatókeretben velünk titkon szimpatizáló Alojzi Hinterberger osztrák tiszthelyettesről is, aki a polgári életben tanító volt Sankt Pöltenben és aki rettegett Struckmeyertől, hogy az orosz frontra küldi. A magyar század parancsnoka Somorjay József százados volt. Elsőtisztje és a kiképzés vezetője Hangyái Mihály főhadnagy, aki maga is oktatott. Oktatók : Szíjj Lajos főhadnagy, v. Bánsághy Miklós, Csapó Ferenc (Link trainer oktató), Héjjas Aurél, Újhelyi Attila hadnagyok, Veres Rudolf zászlós, Kedmenecz Mihály, v. Kárpáti Béla és Pápai János őrmesterek. Szegedre érkezésünkkor azonos évfolyambeli legénységi pilóták (Fülöp, Kérges, Nagy, Szűcs, Tábori és Varjas szakaszvezetők) fejezték be húszórás kiképzésüket. Mi tizenöten (Czapáry, Farkas, Ferenczy, Ghyczy, Horváth Gábor, Kováts János, Oláh, Sasvári, Szabó Imre, Szabó Tibor és Vidonyi akadémikusok, továbbá Gáspár, Molnár, Nyitrai, Thurzó hdp. szakaszvezetők) május végén érkeztünk vonattal a szegedi vasútállomásra, rettenetesen kiéhezve. Ott egy tehergépkocsi várt ránk, falócákkal felszerelve. A gépkocsivezető jelentette, hogy a repülőtér tiszti-konyhája zárva van és ilyenkor nem várnak vacsorával senkit. Nagy nehezen rábeszéltük Helesfai századost, hogy mivel ilyen éhesen nem fekhetünk le, menjünk el valamilyen vendéglőbe. Kérésünknek engedett és így szólt a gépkocsivezetőhöz : "Vigyen el bennünket valamilyen halászcsárdába, ahol lehet valamit enni." Majd hozzáfűzte, hogy a "cech"-jét mindenki maga Fizeti. A Pick szalámigyár felé indultunk, majd a Tisza bal partján futó országútról egy földútra tértünk, mely a Körösi halászcsárdába vezetett. Már a pályaudvartól kezdve egyre fokozódó olajfa virág illatot éreztünk. Leugráltunk a gépkocsiról és vártuk a százados úr kikászálódását, hogy vezetésével az épületbe jussunk. Mondanom sem kell, hogy az elsötétített halásztanya be volt zárva. Végre egy férfihang tudatta velünk, hogy záróra már rég volt, a tulajdonos csak a tápéi bíró engedélyével nyithat ki és 141
