Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Halottaink
án avatták hadnaggyá. Csapatszolgálatát Szombathelyen kezdte, majd Debrecenben folytatta. Egy súlyos kimenetelű repülő baleset távol tartotta az aktív repüléstől. 1942-ben felvették a Hadiakadémiára, s a háború végén mint a vezérkarhoz beosztott százados teljesíted szolgálatot. 1945 márciusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan — még a Szovjetunióba való kiszállítás előtt — Focsani-ból — bátor leleményességgel megszökött. Újra szolgált a demokratikus honvédségben vezérkari alezredesi rangban, de nem sokáig, mert 1946 őszén a Katonapolitikai Osztály a Magyar Közösségben való szervezkedés hamis vádjával letartóztatta és mint Dálnoki Veres Lajos vezérezredes, András Sándor vezérőrnagy, Donáth Ferenc, Arany Bálint és még számos jó magyar vádlott társa került a bíróság elé. Négy és fél évi fegyházra ítélték. Szabadulása után csak mint segédmunkás tudott elhelyezkedni. Az 1956-os forradalom után az Egyesült Államokba vándorolt ki és itt telepedett le végleg. A magyarországi politikai változás után elhatározta, hogy viszszaköltözik szülőhazájába, de előbb Svájcban élő bátyjánál áll meg, hogy megromlott egészségét helyreállíttassa. Itt érte a halál, két héttel érkezése után. Halálos ágyánál házasságából származó négy — rég nem látott — lánya volt jelen. Rehabilitálását és ezredessé való előléptetését sajnos már nem érte meg. Szerkesztő Papp Tibor főhadnagy 1916. VI. 9. — 1991. XI. Búcsú Papp Tibortól Kedves Tibor Bátyánk 1 Te is tudtad, hogy elmész közülünk. Tudtad, a sokat megélt férfiak józanságával. Kicsit fatalista őscőger voltál. A soproni Rákóczi főreálban érettségiztél. Repülő lehettél. 1936 őszén voltál "karpaszomány viselésére jogosult akadémikus jelölt, légügyi alsegéd" Nyíregyházán. Az elsőfokon — melyet még Hungária és Udet típusokon végeztél — Te voltál osztályodban az első egyedülrepülő. 1937. október elsején vonultál be a Ludovika Akadémia П. főcsoporthoz a Hüvösvölgybe. 1939. augusztus 20-án történt hadnaggyá avatásod után Börgöndre kerültél. Vadászpilóta lettél. Schwáger őrnagy úr Вékássy Antal századába osztott be. Mozgósításkor osztályod Hajdúböszörményre települt, az erdélyi bevonulást itt élted át. A Délvidék visszaszerzésekor Pécsett már vadászszázad parancsnok vagy. Biztosítottátok a barcsi átkelést. A rossz idő miatt egyedül maradtál és Szegeden szálltál le. Itt érdemelted ki vitéz magatartásodért a bronz Signum Laudis-t. Mi — az 1942-44-es akadémikus évfolyam — bevonulásunkkor ismertünk meg a híres Békássy-Scholtz-Papp kötelék balkísérőjeként. Békássy az akadémikus század parancsnoka, Scholtz Miklós az A, Te a D osztály osztálytisztje voltál. Olyan barátok voltatok, amilyeneket addig még nem láttunk. A földön és levegőben mindig igyekeztetek együtt lenni. Példát mutattatok nekünk a katonai repülés szeretetére, imádatára, a katonai eskü következetes, önkéntes, szívesen vállalt betartására. Példát mutattatok arra, hogy miként viselkedjünk feletteseinkkel, alárendeltjeinkkel szemben. Még a fegyelmi fenyítést is szeretetreméltóan alkalmaztátok. 1943 márciusában mindhárman együtt jelentkeztetek frontszolgálatra. Mi azt hittük, hogy együtt mentek, de Téged nem engedtek és Miskolcra helyeztek vadászkiképzőnek. Nem nyugodtál bele visszatartásodba, s addig harcoltál, mígnem júniusban sikerült csatlakozni a fronton két barátodhoz, akik az osztálytörzsben repültek. Sajnos nem sokáig lehettetek együtt, mert Tóni bátyánk július első napjaiban hősi halált halt. Féléves frontszolgálatod alatt három légigyőzelmet arattál: két La.5-öst és egy I1.2-est lőttél le. 1943 decemberében Szolnokon a 3/1 vadászszázad elsőtisztje vagy. 1944. április 3-án, első honi bevetéseden egy Liberatort lőttél le. Tíz nappal később, vitéz Szentgyörgyi Dezső törzsőrmesterrel együt egy újabb Liberator felett arattatok győzelmet, de ezt nem írták javadra. "Fél győzelmet senkinek sem adtak". 1944 májusában, a Puma osztály megalakulásakor Ujszászy Gyurkától vetted át a híres 2.— a "Retek" század — parancsnokságát, de egészségi állapotod miatt azt rövidesen át kellett adnod Debrődy Gyurkának. Szeptember 25-én, a Puma alakulat ezreddé fejlesztése során Te a 6., "Kölyök" század parancsnoka lettél. Itt találkoztak évfolyamtársaim újra Veled, mielőtt harci alakulathoz kerültek volna. Nálad kapták átképzésüket. A háború vihara Téged is nyugatra sodort, ahonnan 1946 nyarán jöttél haza. Mint villamosvezető vitted az utasokat a 44-es villamoson hajnaltól napestig. 1948 nyarán felvettek a légiforgalomhoz, ahol csak néhány évig repülhettél, mert "reakciós katonatiszt" múltad miatt elbocsátottak. A vendéglátóiparban helyezkedtél el, ahol alulról kezdve kitartó, szorgalmas munkával feldolgoztad magad vezető pozícióba anélkül, hogy elveidből egy jottányit is engedtél volna. Mikor évfolyamunk történetének írásába kezdtem, felkerestelek. Lakásodon — éppen egy súlyos operáció után felépülőben egyedül találtalak. Akkor mondtad el — nyugodt légkörbn — életed rövid történetét. S akkor mondtad — ugyanolyan nyugodtan —, hogy rákod van, s valamiben egyszer úgyis meg kell halni. Tibor Bátyánk, sokan szerettünk, sokan voltunk temetéseden. Nyugodj békében! 10 Dr. Farkas Jenő