Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
v. Vattay Ferenc: Mégis repültem Argentínában
Láttam, Vettem, Nincs Gondom Vele. A hátsó ülés helyén van a tank, s a nyíl mutatja az öntözőcsövet. (Szerző gyűjteményéből.) Ügyvédnek adtam át a dolgot, de mivel lakhelye ismeretlen volt, az sem csinált ügyemben semmit sem. Tehát itt álltam munka nélkül. Egy idő múlva egy parkettázó üzemben kaptam munkát. (Ennek az volt az előnye, hogy az akkor épülő házam parkettáját magam tudtam lerakni.) Közben nem hagyott nyugton az a gondolat, hogy önállóan kellene dolgoznom a repülésben. Ez volt az az időszak, mikor Argentínában elkezdődött a repülőgép alkalmazása a földművelésben. (1956) Igyekeztem minél többet megtudni erről, főleg északamerikai forrásokból. Kiszámítottam a szükséges tőkét és annak várható hozamát. Ennek alapján pénzestársat kerestem. Cikket írtam egy szaklapban (Charta Rural) arról, hogy a földművesnek (chacarero) mit kell tudnia a repülőgéppel való permetezésről. 1957 Előmunkálataimnak végülis megvolt az eredménye, mert egy magyar ügyvéd barátommal, dr. Péterfy Jenővel, mint pénzestárssal megalapítottuk a PANNÓNIA KFT. légi permetező vállalatot. Vettünk egy 65 LE-s motor hajtotta Piper J.3 gépet és felszereltük permetezésre. A gép lajstromjele LV-NGV volt, amit Jenő barátom így értelmezett: Láttam, Vettem, Nincs Gondom Vele. Részére valóban úgy is volt, mert ő megvette, biztosította Permetezés a pampán a Piper J.3-mal. (Szerző gyűjteményéből.) és a kezdés költségeit fedezte. A továbbiakban a munkaalkalom felkutatása, megszervezése, elvégzése és az ár kialkudása, a pénz beszedése és elszámolása az én gondom volt. Tehát számára a lajstromjel sümmelt, mert a gond az enyém volt. Találkoztam egy olasz pilótával, aki már az előző évben dolgozott a permetezésben és be akart társulni, Ígérve hogy munkát és repülőgép szerelőt is hoz magával. Megegyeztünk, azzal a kikötéssel, hogy a nyereséget megfelezzük. Az első munkát valóban ő hozta, de szerelőt nem. A későbbi munkákat már én szereztem. Elég jól tudtunk együtt dolgozni, csak az nem tetszett nekem, hogy igyekezett a napi utolsó felszállásokat lehetőleg rám hárítani. Társulásunk akkor végződött, amikor egy pálmafa erdő felett szöcskét (tucura) irtottunk és ő elkapott egy telefondrótot. Összetörte mind a gép, mind saját maga orrát. Elszámoltunk és azután egyedül dolgoztam. A mezőgazdasági repülés szezonmunka. Argentínában az idény tavasszal — vagyis szeptemberben — kezdődik gyomirtással. Nagyon pontosan kell adagolni a gyomirtó szert, nehogy a hasznos növény kárt szenvedjen. A munkát terménykereskedők, állatorvosok közvetítik megfelelő százalék ellenében. A következő irtásra kerülő kártevő a szöcske (tucura) a nyári hónapokban (december, január) kerül sorra. Ez kényelmes munka, elegendő minden harmadik sávot beszórni. Végül a hernyó (isoca) következik egész április végéig. A megvédendő növény gabona, len, legelő, burgonya, napraforgó, tök, stb. A repülési magasság a vetemény felett egy és három m közt változik. Nem egy jelző zászló nyele tört el, ha azt a jelző nem húzta le idejében. Nemrégiben a kezembe került az "Égi taliga" c. könyv a magyarországi permetező pilóták életéről. Az abban leírtak paradicsomi állapotnak tűntek szememben. Előkészített leszállóhely, szerelők, segédszemélyzet, előre meghatározott munka, stb. még álomnak is szép. Itt a pilóta magára van utalva, neki kell megtalálni a kliensét, letárgyalni vele a munkát, megnézni a helyet, leszállóhelyet keresni, megszervezni az ellátást, betanítani a jelzőket, végül a pénzt felvenni és elszámolni a társsal, vagy a vállalattal, akinek dolgozik. A leszállóhely legtöbbször egy legelő — sokszor csak egy dűlöút és a legritkább esetben repülőtér. A kereset a bepermetezett terület nagyságától függ. A ható-Egyik "repülőterünk". (Szerzőgyűjteményéből.) 205
