Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Emlékezzünk

A síremlékmű. (Lemer foto)

gyökerezett" a meghatottságtól. A takarodó hangjait úgy hallgattuk, mint a Himnuszt, őszinte szívből mondok köszönetét e helyen a kürtösnek és alakulatának, a tököli vitéz Háry László repülő alakulat személyi állományának ezért a gyönyörű befejező jelenetért.

Úgy érzem, kötelességem megemlíteni, hogy Tata családjából

A tököli alakulat küldöttsége megkoszorúzza a síremléket. (Mitter Imre gyűteményéből.)

itthon volt az Egyesült Államokban élő László fia és felesége, valamint az ugyanott élő Ágnes lánya és férje. Tata özvegye már nem mert vállalkozni erre a hosszú útra, előrehaladott kora miatt. Gyermekei természetesnek tartották, hogy az Édesapjuk emlékét őrző tököli reptéren felállított emlékművet megkoszorúzzák. A repülőtéren Tóth Károly alezredes úr kalauzolta a vendégeket. E helyen is köszönjük a szíves fogadtatást.

Kedves olvasók ! Ne tételezzék fel rólam a testvéri elfogultságot beszámolómban, mert tanúm rá a közel 200 jelenlévő, hogy amit leírtam, az úgy is történt.

Befejezésül engedjék meg, hogy mégis egy testvéri elfogultságon alapuló végkövetkeztetést vonjak le Tata életéből'

Úgy érzem, teste méltó helyen nyugszik a temető 301-es parcellájában, ahol lelke körberepdesheti a többi hőst, akik vele együtt megtették mindazt, amit hazaszeretetnek neveznek 1

15

Minden kedves olvasómnak jó egészséget kívánok tisztelettel

Háry Kálmán

Bánhidi Antal a beszentelési ünnepségen. (Mitter Imre gyűjetményéből.)