Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Emlékezzünk
ÜNNEPSÉG LETKÉSEN HŐSÖK NAPJÁN Dr. Farkas Jenő beszámolója MEGHÍVÓ A letkési római katolikus plébánia és a helyi önkormányzat tisztelettel meghívja az 1991. május 26-án 11 órakor tartandó ünnepi megemlékező szentmisére és hősi emlékmű koszorúzására A Szent László hadosztály 1. repülő lövész ezredének tűzkeresztsége helyén, 1990. október 27-én a község lakossága a második világháborús "áldozatok" és a községben "elesettek" tiszteletére síremléket állított és avatott fel a temetőben. Az "áldozatok" között is több, de az "elesettek" mindegyike hősi halott volt. Sajnos ez — a bolsevik ideológiának megfelelően — a síremléken nem szerepel. A síremlék avatására a hírhedt taxis sztrájk miatt nem mehettünk és oda csak 1991 május utolsó vasárnapján, 26-án — "Hősök napján" — jutottunk el. Az ünnepi szentmisét és felemelő szentbeszédet a templomot megtöltő vendégek és helybeliek részére Puchowszki István plébános úr tartotta. A szentmisét követő ünnepségen mintegy harminc emlékező bajtárs és ennél több helybeli vett részt. A Szózat eléneklését Kovács János polgármester úr köszöntője és egy szavalat követte, majd az ünnep jelentőségéről én emlékeztem meg. Lerövidített beszédem e beszámoló végén olvasható. Utánam az ipolyszalkai (Salka) polgármester úr beszélt, majd egy korunkbeli parasztasszony egy hosszú világháborús verset szavalt el. Az ünnepség koszorúzással és a Himnusz eléneklésével fejeződött be. A sok virágból a szovjet hősi sírokra is jócskán került. Évfolyamunkat — 1944. augusztus 20-i avatás — tizenhármán, hét feleséggel képviseltük. (Dr. Baranyay Tibor, Eleőd Attila, Dr. Farkas Jenő és neje, Gullay Mihály és neje, Kontraszty Endre és neje, Mátay Andor, Nyitrai János és neje, Papp Ferenc és neje, Rónay Kálmán és neje, Szabó Tibor, Szentgyörgyi Zoltán, Székely Nándor és neje, Thurzó Jenő. Peller István telefonon kimentette magát.) Emlékbeszéddel búcsúztunk el Gál Iván m. kir. honvéd repülő hadnagytól, hősi halott évfolyamtársunktól, bajtársunktól. Az ünnepség után többen bejártuk a régi védőállásokat, közösen megebédeltünk, távollevő bajtársainkat a beszéd elküldésével köszöntöttük. Tisztelt ünneplő közönség! Szolgálatonkívüli tiszt, tiszthelyettes és honvéd bajtársaim ! Évfolyamtársaim! Letkés község lakói és vezetői, Polgármester Úr, Főtisztelendő Úr! Gyászoló és emlékező magyar testvéreim ! História estmagistra vitae — Történelem az élet tanítómestere. Ez az örökérvényű igazság dörömböl országunk lelkiismeretén, midőn nem tűri, hogy becsületén esett csorbákat orvosolatlanul hagyja. A jelenkor új békéjében élők emlékezetébe kell véssük, hogy akiket a gyilkos háborúban a bomba, a légnyomás felismerhetetlenné tett a romok alatt, akiket repülő halállal zuhanó gépen kigyulladva, megégve kínos véggel sújtott a sors, akiket légi, vagy földi harcban lelőttek, vagy hadifogságban, munkatáborokban meghaltak, azokat tisztességesen meggyászolni, nekik "memento"-t emelni mindenképpen indokolt egy megtisztult történelmi mérce alapján. Ez nem nosztalgia, nem számonkérés : csupán nemzedékünk kötelessége bajtársaink, honfitársaink iránt. A hősökre való emlékezés, neveik tiszteletben tartása, megőrzése a túlélő Nemzet kötelessége! Az 1945-ös orosz megszállást követően nem volt időnk az elesettek emlékére az emlékezés fáklyáit meggyújtani, utána a magyar állam a második világháborúban elesett, vagy elveszett fiait szándékosan felejtette el! De nem felejtette el őket a Haza, a Nemzet és a Nép! Azok a magyar katonák, akik ebben a szörnyű háborúban résztvettek, azok a hozzátartozók, akik elvesztették a szeretett apát, férjet, testvért, gyermeket, vagy bajtársat, azok az elmúlt négy évtized során sem tudták elfelejteni szeretteiket, a sok szenvedést, áldozatvállalást és mélységes fájdalmat! Sebeink még ma is frissek, sok még a személyes emlék. Ma is sok magyar családban siratják a fiút, a férjet, az apát, a testvért, akik nem tértek vissza a második világháború poklából. Több évtizede nyomja lelkünket, hogy fájdalmunkat nem tudtuk kibeszélni, hiszen szeretteinket mint vert — fasisztának hazudott — hadsereg katonáit nem volt szabad még el sem siratnunk, nemhogy rájuk közösen emlékezhettünk volna 1 Elvették jogunkat, hogy gyászoljuk halottainkat, gyászoljuk évfolyamtársunkat, Gál Iván hadnagyot, öt tiszt és 55 honvéd bajtársunkat, akiket Letkés község lakói ide temettek, e síremlék alá. Nem volt és még ma sincs lehetőségünk arra, hogy gyászoljuk azokat a bajtársainkat, akik akár az Ipolyszalka-i temetőben, vagy Kicsinden, vagy tőlünk nyugatra Rettenegig és Pockingig, s különösen azokat nem, akik tőlünk keletre adták életüket a hazáért és előttünk ismeretlen helyen várják feltámadásukat. Most eljöttünk azért, mert eljöhettünk, mert megtudtuk, hogy 16
