Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Emlékezzünk
A beszentelési ünnepség. Balról: Háry László — Tata fia — és felesége, Háry Kálmán, Vadász Géza, Pálos Géza, Háry Kálmán sógora, Regőczi István atya. (Háry Kálmán gyűjteményéből.) mást. Személyemet is nagy megtiszteltetés érte, amikor Bánhidi Tóni Bátyám személyesen fejezte ki együttérzését Háry Tatával kapcsolatban, ö, aki "remete" magányában él, elindult a "világ végére", hogy személyesen rója le kegyeletét az előtt az ember Regőczi atya leborul és megcsókolja a síremléket. (Mitier Imre gyűjteményéből.) előtt, akit egész életében őszintén tisztelt. Köszönöm Tóni Bátyám ezúton is megjelenésedet. Nem mulaszthatom el hálás köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik itthonról és külföldről — bár személyesen nem tudtak megjelenni a kegyelet lerovásában — meleghangú levélben fejezték ki őszinte együttérzésüket. Pontban délután három órakor Regőczi István Főtisztelendő Úr megkezdte az egyházi szertartást. Azt befejezve, szívet szorító emlékeket idézett fel beszédében az intemálótáborban együtt átélt kegyetlen időszakról, majd a legnagyobb alázattal térdre ereszkedett és megcsókolta a síremléket. Könnyfakasztó jelenet volt ez az őszinte tiszteletadás volt rabtársának! Ezután a Magyar Veterán Repülők Egyesületének elnöke, Tobak Tibor bajtársunk, helyezte el az Oshawa-i Magyar Aero Múzeum nevében a kegyelet koszorúját. Ugyanis őt kérte meg az éppen itthon tartózkodó Szenteleky Géza igazgatósági tag, hogy őt helyettesítse, mert neki másirányú elfoglaltsága volt. Tibor bajtársunk keresetlen, őszinte szavakkal emlékezett meg "Tatáról". Beszédéből érezni lehetett az emlékek tárgyilagos, elfogulatlan felelevenítését. Köszönet érte, hogy vállalta az Aero Múzeum nevében a váratlan szereplést! A Magyar Veterán Repülők Egyesülete nevében Simorjai András bajtársunk helyezte el a kegyelet koszorúját. Nagy meglepetést szereztek a még "régi idők" ejtőernyősei vitéz Bertalan Árpád idejéből —, akik büszkén vallották magukról, hogy ők is Háry Tata keze alatt szolgáltak. Nagyon megható volt a kis csoport kegyeletes megemlékezése, amiért hálás köszönetét mondok ! Ezután mértéktartó, de határozott hangon emlékezett meg a Politikai Foglyok Országos Szövetsége nevében Wittner Mária úrhölgy azokról a kegyetlen időkről, melyeket ugyan meg lehet bocsátani, de elfeledni soha. Visszaemlékezése igazán tárgyilagos volt, hisz 6 maga is halálra volt ítélve. így érthető volt, hogy oly őszinte keresetlen szavak kíséretében helyezte el a Szövetség koszorúját. Végül én mondtam pár szót — nem Testvérbátyámról, hanem ott köszöntem meg először hálás szívvel mindazoknak, akik megtisztelték jelenlétükkel a síremlék beszentelését, valamint azoknak, akik — határainkon innen és túl — erkölcsileg, anyagilag támogattak abban, hogy most már tudjuk, hogy hol helyezhetjük el a megemlékezés virágszálát mindnyájunk által tisztelt és szeretett Háry Tata emlékére ! Kedves olvasók, képzeljék el magukat abban a megható hangulatban, amit ott a síremléknél mindnyájan átéreztünk. E hangulatban csendültek fel a Főtisztelendő Ur ajkáról a Himnusz kezdő hangjai, amit ezután a jelenlévők együtt énekeltek, miközben előlépett a vitéz Háry László vezérőrnagy nevét viselő tököli repülő alakulat küldöttsége és két "kiskatona" segédlete mellett helyezte el a hatalmas virágkoszorút. Méltó megnyilvánulása volt ez a névadójuk iránti tiszteletnek. A Himnusz után a Szózatot énekelték el az egybegyűltek. Elfogulatlanul le merem írni : érezni lehetett az egy szív, egy lélek jelenlétét. Alig hangzottak el a Szózat utolsó akkordjai, amikor a sírtól kissé távolabb egy kürt harsant fel, melynek messze szálló hangja a 'Takarodó" dallamát hallatta ! A hatás mindnyájunk örök emléke marad. Lábunk a "földbe 14
