Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Szokolay: A magyar ejtőernyősök lovagkora

Furcsa és kellemetlen baleset érte Ferencz szakaszvezetőt. Hanyattfekvő helyzetben érte az ernyőnyitás pillanata. Ilyenkor olyan rántás éri az ugrót, mintha egy karikásostor csapóján lógna. Ennek az lett az eredménye, hogy Ferencz agyrázkódást szenvedett és néhány percre elvesztette az eszméletét. Ilyen állapotban ért földet, nem tudván ügyelni lábaira, bokáját kificamította. A mai ejtőernyősök ezen már csak mosolyognak és lehet, hogy ezeket a történeteket rablómeséknek vélik. De aki látta a régi réselés nélküli ernyőket kirobbanni - melyeknek a kormányzása is megoldatlan volt -, nem csodálkozik ezen.

Erre az időszakra esik két érdekes és nagyon tanulságos robbantási gyakorlat is. Az egyik egy valóságos éles robbantás volt. Bertalan szerzett a MÁV- tól egy kiselejtített kis vasúti hidat, amit a MÁV kiszállított lakatlan területre. A hidat a sínektől már mi vontattuk el néhány kölcsönkért terepjáró gépkocsival. Ezt a hidat szereltük robbantásra, helyben kiszámított töltetekkel. Érdekes és szép feladat volt kiszámítani és eredményét látni annak a minimális töltetnek, ami még a hidat a levegőbe röpítette.

A másik robbantás már egy nagyobbszabású gyakorlat volt: a sárvári vasúti hidat szereltük robbantáshoz. Ez már természetesen csak gyakorló anyaggal történt. Ennek a gyakorlatnak az volt az érdekessége, hogy a Rába folyó felett, a híd tartószerkezetén, 10-15 méter magasságban kellett a vaktöltéseket elhelyezni. Volt olyan ember is, aki leesett a hídról a vízbe; csónakos felügyeletünk azonnal ki is halászta.

Szeptemberben vitéz Háry László ezredes, a Légierők parancsnoka, az első világháború legendáshírű vadászrepülője szemlélte meg a keretet. Egy tiszti és egy legénységi csoport zuhanóugrását mutattuk be, bizonyítván ezzel is, hogy a keretnél mindenki egyformán van kiképezve, hiszen mindannyian saját magunkat képeztük ki. 'Ti vagytok a levegő ördögei, a levegő magyar huszárjai" - mondta nekünk Háry ezredes a bemutató után és ez nagyon jól esett.

Akkor még hivatalosan nem tartoztunk a "Légierők"-höz, de a legfontosabb kellékeket, a repülőgépet és az ejtőernyőt tőlük kaptuk és a Légierők parancsnoksága is úgy kezelt minket, mint akik oda tartozunk. Tudták ők is már, hogy csak adminisztratív intézkedések végrehajtása szükséges ehhez.

Ugyancsak szeptemberre esik Bertalan felépülés utáni első ugrása. Már előbb említettem, hogy a sebészorvosok a baleset után kijelentették: nem ugorhat többet. Bertalan ezt akkor sem vette komolyan és csak saját megítélésére bízta, hogy mikor ugorhat, mert az ugrásról nem volt hajlandó lemondani. Fizikai erőnléte olyan volt, hogy minden húszéves megirigyelhette. Törött lábát még kímélnie kellett, ezért azt találta ki, hogy csak egy lábbal fog talajt érni. De hogy ép lábát túl ne terhelje, repülőruhájának ülőrészére gumipárnát szerelt. így, egy lábra és fenékre ülve ért talajt. Mi is, ő is, sokat derültünk ezeken az ugrásokon, de a lényeg az volt, hogy együtt tudjunk ugrani.

Szeptember 11-én ünnepeltük közös munkánk első évfordulóját. Ez nemcsak ünnepi vacsorával járt, hanem egy ügyességi sportversennyel is, melynek öszszetett számát Gondor-Benda szakaszvezető nyerte.

Közeledett már október elseje, amikor el kellett hagyni a repülőteret. Nem volt ott többé számunkra hely, a repülőosztály fejlesztése miatt. Bertalan már régen foglalkozott ezzel a kérdéssel és megszemlélte a felajánlott repülőtereket. Három repülőtér Jöhetett számításba: Tapolca, Várpalota és Pápa. A tapolcai repülőtér nagyon kicsi volt. Várpalota és vidéke nagyon köves talajú volt, ami a kiképzésnél sok sérülésre vezetett volna. Végülis maradt Pápa. Ez a repülőtér sem volt ideális, mert meglehetősen kicsi volt és talajvizes. A mi nehéz gépeinknek ez hátrányt jelentett az esős időszakban. De hát ezek a gépek még nem álltak rendelkezésünkre, mert Csepelen alakították át őket, s a munkálatok igen lassan haladtak. Az egyetlen félig-meddig átalakított repülőgép repült csak időnként Pápán, amikor volt rá pilóta. Ugyanis ezt a típust csak a forgalmi szolgálatot megjárt tisztek repülhették. A harmincas években tényleges repülőtisztek és tiszthelyettesek repülték a MALERT forgalmi gépeit. így rejtették el a trianoni békeszerződést ellenőrző győztes hatalmak elől a repülőtisztek egy részét. Ez a kérdés is megoldásra várt.

A Pápa melletti legfőbb érv az üresen álló huszárlaktanya volt, ahonnan a 7. huszárezred nemrégiben elköltözött. Ez az épület alkalmas volt egy zászlóalj elhelyezésére. Az ejtőernyősök rövidtávú fejlesztésénél a zászlóalj közeljövőben való felállítása is tervbe volt véve. A többi szóbanforgó és számításba Jövő helyeken nem volt ily elhelyezési lehetőség. A repülőterek sokkal kisebb legénységi létszámra épültek, mint amire nekünk szükségünk volt.-85-Savoia Marchetti, SM.75-ÖS típusú ejtőernyős szállító repülőgép.