Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Közelfelderítőinkről. Újságkivágások

Fenti tervünk - a székesfehérvári repülő csa­­pattiszthelyettesképző iskola növendékeinek be­kapcsolódásával és sportpályánk megépítésével, melyre eddig 250.000 Pengő fedezet áll rendel­kezésre a Honvédelmi Minisztérium és az Országos Sportközpont támogatásából - igen közel áll a megvalósításhoz. Joggal állapítható meg azonban már ma is, hogy a magyar királyi 4. honvéd önálló repülőgép Javító­műhely kebelében működő Repülőtéri Sport Egye­sület ma a Dunántúl legsokoldalúbb és legeredmé­nyesebb sportegyesülete. KÖZELFELDERÍTŐINKRŐL. Sajnos - ismételt felhívásaink ellenére - kevés adat fut be hozzánk közelfelderítőink háborús működéséről, teljesítményeiről, kalandjairól, viszontagságairól. Pedig ez a csapatnem is kivette a részét derekasan mindenből! Nemrégiben egyik lelkes otthoni olvasónk Juttatott el hozzánk néhány nagyonis érdekes fényképet, s az azokra vonatkozó két kivonatot az 1943-as Magyar Szárnyakból. Ezeket az alábbiakban közöljük. A Szerkesztő. Magyar Szárnyak, 1943 július 15-i szám, 8. oldal. Kecskeméti közelfelderítők az őrvonalban. (Czigány zászlós, repülőgépvezető elbeszélése.) "Alig hogy befejeztük a feladatunkat, megfigye­lőmmel, Tömő százados úrral együtt észrevettük, hogy Jobbról két ellenséges vadász közeledik óriási sebességgel. Gépünket azonnal meredek szögben nyomtam a föld felé, hogy mielőbb saját területre érkezzünk és földközelben - ahol a vadász alulról támadni nem tud - repüljünk. 3000 méterről zuhantunk, s közben vettük csak észre, hogy nagyobbarányú légicsata közepébe kerültünk. Egy, már huzamosabb ideje tartó légiharc tanúi voltunk, mert már két ejtőernyőt is láttunk lebegni. Fájó szívvel hagytam ott a légi­­harc színhelyét." (Czigány zászlós, repülőgépvezető azelőtt vadászpilóta volt.) "Az ellenséges vadászok leváltak rólunk és bea­vatkoztak a légiharcba. Mégegyszer visszafor­dultam, hogy legalább a harc kimenetelét megfi­gyelhessem. Tömő százados úr azonban hazairá­nyított, mert felderítési eredményünk gyors hazavi­tele természetesen fontosabb volt." 1943. december 1-i szám, 9-10. oldal. Közelfelderítőlnknél. "Amikor telitalálatot kap a gép." "A repülőtér hatalmas zöld gyepén nyüzsgő élet folyik. Innen vadászok szállnak fel, a repülőtér másik oldalán zuhanóbombázók motorjait melegítik, amott a közelfelderítő gépek hosszú kéttörzsű teste remeg az indulás, vagy földetérés pillanatában.” "A gépmadarak között szerelők hada végzi a legnagyobbfokú lelkiismeretességet igénylő munká­ját. Motorpróba, géppuska ellenőrzés, müszervizs­ga...Egy olyan kis helyre összesürített szerkezeten, mint a repülőgép, mindig van valami tennivaló." "A rongyos felhőzet mögül előtűnő gépek éles körökkel fordulnak be a leszállási irányba és né­hány pillanat múlva már békésen gurulnak a repülő­tér különböző sarkai felé, ahol ismét a szerelők veszik kezelés alá őket_ "Szemlélődésünk közben fejünk felett alig ötven méterre egy kéttörzsű közelfelderítőgép tűnik fel. Az első pillanatban nem veszünk észre rajta semmit, de amikor fojtott motorral elzúg felettünk, megle­pődve állapítjuk meg, hogy a Jobb törzsről a függő­leges vezérsík hiányzik. - Tömő százados úrék - Je­lentik a szerelők és máris szaladank a leszállni ké­szülő gép telephelye felé." "-Mire odaérünk, a személyzet már a földön vizs­gálja a sérüléseket. A gép vezetője, Czigány Endre zászlós, fáradtan támaszkodik a törzsnek, azután vé­gigfekszik a füvön és úgy mond Ja el a történteket: -Alig értünk az ellenség légterébe, máris észre­vettük magunk alatt a piros paradicsomokat', a négycentiméteres elhárító ágyúk lövedékeinek rob­banó felhőit. Úgy piroslottak alattunk a fehér felhő­zeten, mint az asztalra rakott paradicsomok. Száza­dos úrra néztem és láttam rajta, hogy egyet gondo­lunk: nehéz napunk lesz." "-Mielőtt azonban még végiggondolhattam volna az aggályaimat, hatalmas lökés rázta meg a gépet és a lábamon durva rántást éreztem. Azonnal tisztá­ban voltam azzal, hogy a vezérsík kapott találatot és Szente Győző őrmester rádiós lövész rögtön Jelen­tette a gép farából: '-A Jobb farok függőleges vezérsíkját találat érte. A vezérsík levált és eltűnt."' "-Amikor a találatot kaptuk" - meséli tovább a gép vezetője - "bal fordulóban voltunk és a lökés erejétől a gép, egyensúlyát vesztve, majdnem du­góhúzóba került. Akkor biztosan menthetetlenek let­tünk volna. Amikor vízszintesbe akartam vinni a gé­pet, kiderült, hogy a Jobb szárny is használhatatlan­ná vált. Hirtelen elhatározással mindkét lábammal ráléptem a Jobb kormányra, mert gyengébb érin­tésre nem működött, azután erősen ‘fejre nyomtam' a gépet, hogy elegendő sebességem legyen ahhoz, hogy a gép egy oldalkormánnyal is kormányozható legyen. A bal oldalkormány terelőlapjával elvégez­tem a kiegyenlítést. A majdnem egyórás út alatt mindkét lábammal teljes erőmmel kellett nyomnom a Jobb pedált, hogy a gépet egyensúlyban tudjam tartani. Útközben még több találatot kaptunk, de ki­tűzött feledatunkat végrehajtottuk." A túloldalon lévő felvételek mutatják Ibalróll Tömő századost, Czigány zászlóst és a sérült Focke Wulf FW. 189-est, a hiányzó függőleges vezérslkkal. Szerkesztő.-77-

Next

/
Oldalképek
Tartalom