Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Elmarad az ebéd. Kék 11-es

nehézkessé tette a mozgást, sokan csak pantallót, vagy posztó lovaglónadrágot hordtak. Lábainkon a pompás fekete "messzercsizmákat" viseltük; ritkán lehetett egy barna magyar prémescsizmát, vagy "bilgerit" látni. Térkép, rejtjel koordinátor vázlat, egyeseknél szemüveg, kariránytű egészítette ki a felszerelést. Az említett szemüveg speciális "meszszer " szemüveg volt, de csak kevesen használták, mert a légtérben való figyelést kedvezőtlenül befolyásolta. Persze, ha égett a gép és nem volt szemüveg, akkor bizony jó lett volna. Ezt néhány túlélő is bizonyíthatja. Általában vékony bőrkesztyűt használtunk, a botkormányon elhelyezett fegyver- és rádió gombokat így könnyebb volt kezelni. A haubéra csatoltuk az oxigén légzőkészülék maszkját - melyet röviden csutorának neveztünk - a hozzá tartozó gégecsővel együtt.

A kissé túlságosan részletezett öltözéknek teljes felöltése a startra való rohanás közben fejeződött be. Mire a 100 méteres terepfutás végétért, rajtunk volt a harci Jelmez.

A gépek hajnal óta starton álltak, már ponyva nélkül, fékbakokkal rögzítve. Mire a pilóták odaértek, addigra a szerelők, fegyveresek, rádiósok az utolsó ellenőrzéseket is elvégezték. Motorpróba már hajnalban volt, üzemanyag, lőszer, póttank, mind rendben, de ilyenkor kellett ellenőrizni a 30 mm-es ágyúk levegőpalackjának és az oxigéntartálynak a nyomását is.

Pilóták a gépek előtt, szerelők a gépek szárnyán, indítókarok (kurblikl a helyükre bedugva, Bottá szakaszvezető a tábori telefonnál és egyszerre nagy csend lett: a század elérte a startkészültség fokozatát.

Szemben a Reteknél (31 és balra rézsút elöl a Zongoránál (41 ugyanez. A beszéd kevés, de már idő sincs rá, mert pontosan 12 órakor telefonberregés az osztály harcálláspontjáról, majd zöld rakéta repül meredeken az égnek: azonnal start! Tehát az utolsó készültségi fok, az ülőkészültség kihagyásával azonnal indulás!

A csend és a nagy belső feszültség megpattan, mint a hibás kirakatüveg. A pilóták, mint a villám, ugranak az ülésekbe; az egyik szerelő (rendeszerint a főszerelő) az ülőejtőernyő hát- és vállhevederjeit segíti a pumásokra. Posztóujjas, bőrmellényes szerelők dolgoznak mint a szél. Ladvenicza, Árvái, Berki szakaszvezetők és a többiek, a névtelen, hű földi bajtársak! A segédszerelő már az eclips indítókarját hozza forgásba. Gyors mozdulatok a gépen, már eltelt egy perc, lábak a pedálokon, bekötés kész, mikrofon stekker (dugós csatlakozó) bedugva,az oxigén légzőkészülék gégecsövének zárja becsattinfva, a próbaszívást Jól Jelzi a "műtüdő" műszer. Haube gégemikrofon becsatolva. Hálózat bel Rádiók, puskák működtetésének gombjai be! Benzincsap főtartályon, gázkar egyharmadra előre, hűtők zárva, légcsavar automata állásban, REVI (51 világít, térkép a csizmaszárban, rádiók már zúgnak, fütyülnek, az "Erdő" hívja a ’Pumát":

"Azonnal start, sorrend: Retek, Zongora, Drótkefe.

Kötelékparancsnok Retek, a Puma. Irány 270 fok, Nagykanizsa - Tapolca útvonal, 8,000 méter magasság. Visszatérő négymotoros kötelék, 800 gép, ebből 100 - 200 Mustang." Saját erő 20 db. Messerschmitt Bf. 109-es gép! Szép arány! Nehéz ezt megszokni.

Már eltelt két perc, sivítanak az eclips indítók. Kabintető bezárva, mindkét szerelő teljes erővel hajtja az indítókart; a főszerelő nagyot csap az első páncélüveg elé és az indítókart kirántva (6! leugrik a szárnyról. A segédszerelő már a légcsavar előtt áll. Jelezve, hogy a légcsavar szabad! Az indítószivattyú pár másodperce már bekapcsolva zümmög, rántás az indítófogantyún, a hatalmas DB-605-ös motor főtengelye átforog, lángnyelv, sötét füstfelhő, mély dübörgés, fékbakok el! Fék Jobbra betaposva, nagy gázfröccs, felemelt karral egy utolsó intés a visszamaradóknak. A pilóta előtt megvillannak a napbarnított szerelőarcok, a tisztelgő Jobbkéz: "Jó leszállást!" Porfelhő, örjöngő zúgás, dübörgés, helyben fordulás és a sokat gyakorolt rajok négyesével döcögnek a startirány felé, ahol már az elsőnek induló Retek gépei - nagy gázzal gurulva - indulásra rendeződnek. Zongora mindjárt ott van. A rádióban Puma hívja Zongora 1-et és Drótkefe 1-et. Azok Jelentkeznek.

Fékszárnyak starthelyzetben, trimmelés inkább kicsit fejre, mint farokra. Indulási irány a Papod. Szélerősség kettes, irány észak- északnyugat. A Retek meglódul, pokoli porfelhő, a kabinokban forróság, de a feszültség az idegekben már megszűnt. A rajparancsnok felemeli balkezét, indulás! Egyvonalban indulunk el, jobbról a második a Drótkefe 1, Debrődy Gyurka, balról Huszár András kiséri, Jobbról Boldizsárral mi ketten, mögöttünk Dániel László, Hoy Tibor (szakaszvezető) és Dómján Paja.

A Messzerek megugranak, a sebesség nő, most, most, belépni Jobbra, farok föl, úgy, meg van fogva, most tartani kell a horizonton, nehogy beleverjen a földbe, teljes gáz! Szívótérnyomás rendben, egy zökkenés és már megy a láda mint kés a vajban, repül! Futó be, fékszárny be, hűtő automatára, benzin póttankra, REVI kihúzva! Balról is, Jobbról is himbálóznak a gépek, a bajtársak arcait látom. A kötelékparancsnok szabványosan "levelez" az "Erdő"-vel. "Erdő" újra adja az irányt, magasságot, persze a rejtjel- koordináták szerint. Például repülőterünk meghatározása: 14 Nándor, Helén, Quelle 65.

A Retek erős rajjal megy az élen, Drumi, a nagy "ász" (7) és Fábián József őrmester ("Koponya") is ott van; ő az ezred szeme, de hangja az rémes! Vékony és sivító, mintha hisztériás vénasszony lenne, pedig acélember ő és valószínütlenül jó a szeme. Ha ő ott repül a kötelékben, akkor biztosan előbb látjuk meg a Jenkiket, mint azok minket.

A Retek második raja sem utolsó! Szentgyörgyi, Lőrincz Matyi, Málik Jóska hadnagy és Gáspár Jóska zászlós, az "Oktán". Drumit Ditróy Csaba hadnagy kiséri. A Zongorát Cserny Miklós, Kiss László, Michna György hadnagyok, Bárány és Raposa őrmesterek, de nem utoljára, Buday Lajos szakaszve-43-