Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Elmarad az ebéd. Kék 11-es

ELMARAD AZ EBÉD. 1944 november 5.

Annyi év távlatából is vissza-vissza csengenek elfutó emlékezetemben az egyes nevezetes dátumok. Ilyen 1944 november 5-e is.

A Puma osztály akkoriban sok mindenen túl volt már; folyt az ezreddé való átszervezés. A Pumák nyara véget ért, úgy beszéltek róla a túlélők, hogy az amerikai szezon"...

Hát így érkezett el november 5-e is. Szabadnap akkor már nem létezett. Mindenkinek 30 perces készültség járt pirkadattól napnyugtáig. Vasárnap volt. Ébresztő a várban lévő szállásokon ötkor. Autóbusz indul a repülőtérre 5:30-kor. Hat órakor reggeli a hajózó étkezdében. A hangulat cseppet sem nyomott, senki sem gondol a bevetésre, bár az idő teljesen derült. Nyáron ilyenkor már szólt a "haláltangó" és elhangzott a készültség szigorításának parancsa.

Már 8 óra volt és az osztály még mindig 30 perces készültséget tartott. A készültségi fokokat már nem csupán az erdőben elhelyezett hangszórók továbbították, hanem azt vezetékes tábori távbeszélő rendszeren is megkapták a századok.

Novemberhez képest ragyogó meleg idő volt, majdnem felhőtlen; a valószínűtlenül kék eget csak 10 óra után kezdték alacsonyszintű kis kumuluszok szegélyezni. A rádióból megtudtuk, hogy erős amerikai kötelék van - bécsi iránnyal - rárepülésben.

A "Drótkefe'IH hajózó barakkjában halk zsongás; időnként Bottá Feri, a század mindenese, kitűnő portréfestő és szakaszvezető - mint ügyeletes századírnok - felolvassa a légvédelem hírrendszerének helyzetközléseit. 11 óra, az amerikai kötelék már közel van Bécshez; Mustangokról nem szól a tájékoztatás. Pozsonyi Nándi (Pozsonyi Nándor őrmesteri, Erdész Slajmi (Erdész Károly őrvezető) kártyáznak, Boldizsár (Boldizsár László szakaszvezetői kibicel. Dániel László hadnagy a boxoknál (21 beszélget Szomorú László törzsőrmester hangármesterrel és Karács Lajos őrmesterrel, a rádiósok főnökével.

A hangulat - ha nem is volt nyomottnak nevezhető, mégis - magán hordozta az elmúlt napok eseményeinek Jegyeit. Bejczy Joe (Bejczy József századosi, a század parancsnoka, előző nap, november 4-én hősi halált halt. Huszár András zászlós (Pufii mély hangja nem volt hallható, bár máskor mindenre volt szövege. Gazdátlanok azért nem voltunk, mert az "Öreg Puma" a Drótkeféhez rendelte Mandulát (v.Debrődy György hadnagyi parancsnoknak, akit be sem kellett "fogadni", mert az ezrednél csak tisztességet és megbecsülést Jelentett, ha valaki a "Debcsi" zászlója mögött repülhetett.Maró, de sohasem sértő humora Jót tett mindenkinek. Általában az előttünk álló feladat, a szovjet gépekkel való légiharc volt a főtéma. Ezekről és ezek leküzdéséről hallgattuk Mandula bölcs szavait.

A század október 26-án bevonult újonc vadászpilótái is ott voltak a hajózó barakkban, elfoglalva a nyáron elesettek ágyait. Pintér Gyula hadnagy (Öcsi), Frankó, Orosz Attila, Szőts Lajos, Gáspárfalvi (Jocól hadnagyok "betörése" akkor volt folyamatban; készültségi szolgálatot még nem adtak, de kaptak tőlünk, az "öregektől" csodálatosan jó tanácsokat: "Csak az első öt bevetést nehéz megérni, utána az utolsót már könnyű.".....és ehhez hasonlókat. Éhesek voltunk. Az ember, különösen ha fiatal és egészséges, hamar megéhezik. 11:30....rövidesen megyünk

ebédelni. Nagy Laji (hadnagyi feltelefonált az étkezdébe és közölte, hogy a vasárnapi ebéd: tyúkleves Eszterházy módra, rántott szelet, stb. és diós torta. Kovács Paja szomorúan nézett maga elé, ugyanis sárgaságban szenvedett - ami miatt készültséget sem adott - s csak krumplit ehetett sós vízben főve. A körlet elé állt a "terrorkocsi". Ezt a nevet azért kapta a Jó öreg Ford, mert a rendőrség adta át a honvédségnek a nyitott oldalú ponyvás riadókocsit. Most a pilótákat szállította ebédelni és vissza.

Debrődy Gyurka éppen elkiáltotta magát:"Ebéd, gépkocsira.1", amikor, ll:55-kor parancs Jött: "Pumáknak 12:05-től startkészültség!"

Ez volt a bomba, de ez ám! Több mint egy hónapja nem volt igazi amerikai bevetés! De akkor azt senki sem latolgatta. Akkor megindult a gépezet, egy öszszehangolt cselekményláncolat, amely azt célozta, hogy a közbeeső 15 perces készültségi fokozat kihagyásával a század rekord idő alatt érje el a "startkészültség" állapotát. E napon ezt a Drótkefe kb. öt perc alatt érte el. A pilóták dolga volt a legegyszerűbb. Az összes "Drótkefés" ugyanis történetesen és véletlenül (az ebéd ügyében) együtt volt a hajózó barakkban. Nos, a pilótáknak a parancs vételekor teljes hajózó öltözetben ki kellett rohanni a Drótkefe erdőszéli felállítási vonalára. Az öltözet akkoriban felülről indulva a hajózó sapkával kezdődött, melybe a két fülhallgató volt beépítve, a kétrészes gégemikrofon pedig rajta lógott a csatlakozó kábellel együtt. Röviden csak "rádiós haube"-nek hívtuk. A pilóták nyakán a legkülönbözőbb selyem,vagy más anyagú sálak voltak láthatók, melyek eredete sokszor női kezek munkájára volt visszavezethető. Nyakkendőt nemigen lehetett látni. Volt, aki zubbonyt sem vett fel, hanem tábori zöld ingére húzta fel a prémes pilótabekecset. A magyar bekecsek színe barna volt - többnyire gombolás stílusban míg a német gyártmányúak mindig villámzárasak voltak. A rendfokozati Jelzések a Jobb alsó karon voltak felvarrva. Hajózó nadrág helyett - mely kissé-42-