Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Tobak Tibor: Októberi viszontagságok

Dániel raja következik. Szél alig van, Startirány a Papodnak. Három perce kaptuk a startparancsot és már lökjük a gázt olyan szoros vonalban négyesével, hogy a pápai Messerchmitt átképző tanfolyam oktatói a fejüket fognák. Dehát ha nem is vagyunk sokan, repülni azt megtanultunk! Póttankos gépeink elég lomhán fordulnak vissza SE irányba. W. sorozatú olasz gyártású G-14-esek ezek. Most próbálhatom ki először a 3 centis gépágyút igazából, eddig csak a Papod oldalába lőhettem 10 lövést vele. Drága és nagyhatású lőszer ez. Van belőle sárga és kék, az előbbi repeszhatású, az utóbbi felépítése hasonlít a páncélököl magjáéhoz. Ferdeszögü találat esetén bizonyos feltapadó hatása van, nem csúszik le könnyen a páncélról. A csöve rövid, a zárszerkezet vaskos, rajta lovagolunk az ülésben. Jó kis hangja van.

Hamar elérjük a hatezret, szívjuk az oxigént. Már látjuk Kecskemétet 3-4 tizedes a borultság, gyenge szél, kissé párás a lég. Nagyon figyelünk. Csongrád irányában füstfelhő. Szinte hihetetlen, hogy a front már hazánk területén van, sőt nekünk már kétfrontos is. Node ne politizáljunk, — katonák vagyunk.

,,Erdő” hívja Drótkefe 1-et! ,,Erdő itt” „Drótkefe 1. Vettem! Jelentkezem!” (Erdő az ezred földi rádióállomás fedőneve.)

„Drótkefe 1 itt Erdő! Figyelje a szovjet csapatok mozgását Szeged térségében és jelentse bevetés után. Szegedtől D.-re hajtson végre fedélzeti fegyverekkel alacsonytámadást utakon mozgó alakulatokra, majd térjen vissza 13. NHQ 65-re! Vége!”

Joe nyugtázta a szöveget és fél jobbra csűrve a Szegedi kurzusra állt rá. Felvettük a harci alakzatot. Elől a „Blitzschwarm”, mintegy 100 méter szélességben és 50 m. mag assági lépcsőben. Joe jobbra van tőlem 9 órában, plexijén szikrázik a nap. Dániel mögöttünk 100 méterrel és fölöttünk ugyanannyival.

Nagyon jó érzés elől lenni, de ez nem ment fel a légtérfigyelés alól. Nyomjuk. Sebesség 680-700. Revi kihúzva már a start után. Ellenőrzőm a puskák és az ágyú vezérlését. Előrehajtom a puskák működtető karját; alatta így szabaddá vált a háromcentis gombja. Még visszük a póttankokat. Szépen tölt az enyém. Jól látni jobboldalt az ellenőrző üvegcsövön. Bugyborékol a kék benzinpatak. Úgy látszik Joe a végsőkig tartani akarja a póttankokat, hiszen póttank nélkül csak 75-80 perc repülési időnk marad. Messze vagyunk Veszprémtől. Úgy 200 km.-re.

Szeged fölött vagyunk. Mintha aludna a város, sehol egy ember, de szovjet egységeket se látunk. Ebből a csöndből bármikor lgv. tűz lehet, de mégsincs. Magasság 4000, ez nem jó. Ilyenkor minden tűzfegyver hatásos és ez a Jakok és Lavocskinok kedvenc magassága is. Kinézzük a szemünket, de nem látunk harci célt. Már a harmadik nagy kört húzzuk a város felett, amikor Joe megelégeli és parancsot ad a póttankok dobására. Nagy megkönynyebbülés! Vége a lomhaságnak, keményen nyomjuk a „fűrészeket” dél felé. Magyarkanizsa, Törökkanizsa, a fák koronájának magasságában szélvészként száguldunk. Nagy íveken repülünk, a nap iránya a támpont, az mutatja, hogy a Tiszától keletre vagyunk. Figyeljük az utakat. Zentától É.-ra, végre egy másodrendű úton tömött, gépesített oszlop. Nagy nyugalomban vannak, alig tartanak távközt. Fejük fölött 2 méterrel átsöprünk rajtuk, senki se lő, ehhez már késő volt, de Joe is jelezte: Nem lőni! Tovább mélyrepülésben, mintha nem vettük volna észre őket. Csak pár kilométerre, — amikor már nem láthatnak — váltunk jobbra. Nagy négyszöget repülünk. Joe halálpontosan számította ki, a harmadik váltás után pont merőlegesen rohanunk az oszlop felé. Messziről már jól látni, amit az előző átrepülésnél is sejteni lehetett, — gépvontatású tüzérség, 8-10 löveg kb. 15 centisek, műhely és lőszerkocsikkal keverve. Magasság 2 méter, alattunk barna szántás; a raj kb. 200 méter szélességben rohan a jó 1000 méter hosszú, oszlopra keresztben. A távolság 500-400-300, a revikörben nagy sötét gépkocsi — behemót, tűz! Tüztenger! Látjuk egymás torkolattüzét és fényjelzőit, hatalmas robbanás előttem, 100 méterre repül föl minden! Tizedmásodperc múlva átrepülök a füstfelhőn, keresztül. Ez lőszereskocsi volt. A második raj munkáját nem látjuk egyenlőre, csak amikor jobbra felhúzunk, akkor látható az oszlop. Nincs mire rácsapni másodszor. A kis távközök miatt a robbanó lőszer elintézte a lövegeket is.

Gyors rendeződés, mind a nyolcán megvagyunk; egyenlőre nem rossz!

Nyugati kurzust veszünk. Magasság 100 méter. Majdnem három óra. Hogy telt el ennyi idő, ma sem tudom, de igyekezni kell. Átszáguldunk Szabadka fölött, Pécsett balkézre hagyjuk, irány NNW. Fonyódnál érjük el a Balatont, kigyullad a piros lámpa; kb. 10-15 percre van még benzin. Síma ügy. Túl síma. rossz az előérzetem. A Balaton fölött megtö61