Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Tobak Tibor: Októberi viszontagságok

rik a rádiócsend, légiharc rádiózaja, magasság 50 méter. Összes Pumák itt, Erdő! Mustangok alacsonytámadják a repülőteret! Vigyázz! Szentkirály szabadja. Veszprém. Joe rányomja a reptérre! Alattunk Jutás, a nap mögöttünk, nincs benzin, nincs lőszer! Huszár Pufi és köztem nyomjelzőtenger, Pufit éles jobb fordulóban látom utoljára. Előttem a reptér, mint egy nagy aréna. Jobbra tőlem 10 méterre elzúg egy Mustang, mint egy gyorsvonat. Alattam egy pilótanélküli Messer, amint nyitott deklivel, pilóta nélkül gyalogol. Kié lehet? Dánielékkal mi van. Nem tudom. Joet figyelem, közben finoman taposok jobbra-balra. Ez a fogás be is jön, nem kapok találatot, de olyan mélyen repülünk, mint még soha az életben... Oszlopban vagyunk, elől Joe, utána Boldizsár, utánam senki, de már a Bakony fái fölött zúgunk benzinünk utolsó litereivel Pápa felé. Joe jól döntött, nem üldöztek tovább, de hogy ezt az ötven kilométert meg tudjuk-e tenni az kétséges. Továbbra is mélyrepülésben vagyunk, ilyenkor nem a legjobb dolgok közé tartozik egy leálló motor. Mindenesetre szerencsénk volt, pontosan Dél felől érjük el a pápai repteret, felhúzunk 300-ra és látom Joe futója már nyílik. Boldizsár is én is azt teszem, oszlopban szállunk le. Tekerem balkézzel a fékszárny kerekét, köhög, majd elhallgat a motor, de átsurranok a reptér szélén lenyűgözött He-lll-esek fölött és zörög a futóm, áll a sróf. Hagyom jól kifutni a hangárok felé, Joe és Boldizsár Laci már a szerviz betonhoz álltak, 20 méterre tőlük fut ki a gépem és áll meg.

De nagy a csend. Egy össze-vissza görbült Leventére gyújtok rá és járom körül a jó W-028-ast. Nincs rajta találat. Néhány mondatban megbeszéljük a hosszú bevetést, aztán néhány bámészkodó német és magyar katonát felkérünk, hogy segítsenek gépemet a vonalra tolni. Magyar gép egyse. A magyar katonák nem is repülők, valami őrszázad tagjai. Az ejtőernyősök azt hiszem éppen „házon kívül” vannak, talán a Kárpátokban?

Német bombázókkal van tele a reptér, legalább egy ezred erővel. Heinkeleik az olvadó hóra vannak már „kamuflálva”, sötétszürke alapon világosabb szürke pettyek díszítik őket. Az óránkra nézünk, mindjárt 16 h. A nap nemsokára lemegy, jó lesz benzint szerezni. Akkoriban fejből tudtuk, hogy milyen repülőtereken lehetett B.4. jelű 86 oktános kék benzint vételezni, de itt hiába járjuk be a gondnokságot és az őrszázad parancsnokságot, — semmi! Jól nézünk ki. Nem marad más, mint a „sógorok”. Boldizsárt a gépeknél hagyjuk, nehogy valami „kiépüljön” a gépekből, pld. ejtőernyők, térképek stb. és a német parancsnokságra battyogunk zippzáras messzer csizmáinkban, mint Zoro és Huru: Ezt a megfigyelést akkor nem mertem Joe tudomására hozni. De amilyen kicsi volt, annál paprikavörösebben üvöltött öt perc múlva a Bombergeschwader Kommodoréjával, egy fölényeskedő alezredessel, aki lovagkeresztjét rázva a felindulástól, verte az asztalt és megesküdött, hogy egy csepp benzint sem ad, egyrészt, mert tiszteletlenül betörtünk az irodájába, másrészt pedig azért nem mert csak zöld C 3. jelű benzinje van Jumo vagy BMW motorjaihoz, amivel mi „werden sofort nach dem Start abstürzen und kaput gehen...”

Joe teli torokkal üvöltötte, — az íróasztalon áthajolva, — hogy Ő, mármint a német lesz a felelős, ha egy egész vadászszázad holnap parancsnok nélkül marad. Ez hatott. Kiadta a parancsot, hogy tankoljanak fel minket, de kijelentette azt is, hogy a magasabb oktánszámú (100) benzin miatt mindhárman meghalunk és ő ezt nem akarja látni, azonnal szállására megy.

Derűs vigyorgással és egy benzinkiutaló jeggyel loholtunk a gépekhez, mert már 16:30 volt az idő.

Kértük a német benzineseket, hogy két kocsiból kezdjenek tankolni, hogy még világosban érhessünk Veszprémbe. A veszprémi repülőtérnek 1944. okt. 12-én még semmi felszerelése nem volt az éjjeli leszálláshoz. Későbbiekben amikor már a német JG. 52. Veszprémbe települt, akkor már létesült egy lámpasor a reptér Észak-Déli tengelyében.

A németek hajthatatlanok voltak, ők csak egy kocsit használnak, az van szolgálatban, két kocsira nincs parancs stb. egyéb német kifogások. Gyorsan kellett dönteni. Azé a veszély, aki későbben indul, mert esetleg már töksötét lesz Veszprémben. A nap már lebukott egy, a láthatárt boritó altosztrátusz felhőbe és így nem lehetett érzékelni, hogy tulajdonképpen hány perc múlva lesz sötét. Joe Boldizsárt akarta elsőnek tankoltatni, mert rangban ő volt a legfiatalabb (skv), de Boldival mindketten kértük, hogy ő menjen elsőnek, hisz csak neki van felesége, méghozzá Veszprémben, miért aggódjon oktalanul, ha nem szükséges. Minket csak Lencsné vacsorája vár, meg egy liter somlai nedű az ágy alatt, ez persze gyorsan zajlott le és a tank-62