Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
Stirling György: Emlékezés az elődökre
babona. A szerencse? Óh, az egészen más. Abban bízni, hinni ma is kifogástalanul korszerű. Szóval megállapítottam magamról, hogy szerencsés vagyok. Hogy a macska mit állapított meg, azt nem tudom, mert mint mondtam, ott maradt Lipcsében. Másnap elkövetkezett a macska harmadik napja. Nagyon nehezen tudtam elstartolni Prágából. A szélcsendes meleg levegő oly híg volt, hogy amint a magasan fekvő repülőtér elmaradt alólam, a szintje alá süllyedt a Róma. A környék gyárkéményeit kerülgettem, míg végre nekivághattam az útnak. De nem jutottam el Bécsig. Félúton bekerültem egy széles völgybe, amelyikben annyira lesüllyedtem, hogy nem találtam kiutat belőle semerre. Fordultam jobbra, fordultam balra, az emelkedést nem bírta a melegben a kis motor. Végül is le kellett szállanom. A leszállás simán ment. Azonban átvizsgálva a gépet megdöbbenve állapítottam meg, hogy a magassági kormánylap életfontos emeltyűjének elvált az enyvezése és már csak a vásznazás tartott valamit. Még egy-két erélyesebb kormánymozdulat, s akkor aztán — szervusz világ — viszontláthattam volna a fekete macskát. Aztán megjavítottam a Rómát. Hazahoztam és még sokat repültem vele. De többet nem kerültem vele olyan helyzetbe, mey eszembe juttatta volna a fekete macskát. Én pedig mit tehettem; vissza kellett repülnöm Svédországba, hogy megköszönjem a fekete macska jó szolgálatait. Azt hiszem, más repülő is ezt tenné az én helyemben, még akkor is, ha nem volna babonás, csak szerencsés, mint én. Emlékezés az elődökre 40 éve szűnt meg a „régi” MAGYAR SZÁRNYAK Stirling György Ha a harmincas évek végén, vagy a negyvenes évek elején közvéleménykutatást rendeztek volna Magyarországon a tizenéves fiatalok között arról, hogy melyik a kedvenc lapjuk a szavazatok nagy többségét a Magyar Szárnyak kapta volna. Ezt elsősorban nem az indokolta, hogy a Magyar Szárnyak volt a legjobban szerkesztett ifjúsági folyóirat a „piacon” — bár elfogultság nélkül állíthatom: e téren se érhette kifogás a lapot, — hanem az, hogy azokban a háborúelőtti és háborús években divatba jött a repülés. A fiatalok érdeklődésének központjában ezekben az időkben a repülés, a repülőgép állt. Az okok ismertek: a repülés a két világháború közt indult tüneményes fejlődésnek, évről-évre újabb és újabb géptípusok kerültek ki a világ nagy repülőgépgyárainak futószalagjairól, világszerte fellendült a sportrepülés, meg a légiközlekedés is. A második világháborút megelőző „próbaháborúkban”- — spanyol polgárháború, Abesszínia meghódítása — főszerepet kapott a repülőgép. A jövő már akkor előrevetette árnyékát: a nagyhatalmak összecsapása elkerülhetetlennek látszott és az eddigiekből következtetni lehetett arra, hogy egy új világháborúban a légierőké lesz a döntő szó. A napilapok tucatjával közölték a repülővonatkozású híreket, a mozikban amerikai repülőfilmeket vetítettek, a képeslapok repülőrekordok képeivel voltak tele. Lindbergh átrepülte az Óceánt, Endresz és Magyar Sándor a Justice for Hungary-vel követték példáját, Balbo kapitány repülőraja a csoportos repülésben produkált nagyszerűt, Byrd a Déli55
